Feltakarás | Géczi János dekollázsai

A ki­ál­lí­tás a Forte Tár­su­lat elő­adá­sa alatt, 2024. szep­tem­ber 26., csü­tör­tök 18 órá­tól csak a prog­ram­ra szóló be­lé­pő­jeggyel lá­to­gat­ha­tó.

„Az apo­ka­lip­szis – ere­de­ti ér­tel­me sze­rint fel­ta­ka­rás – ér­tel­met tu­laj­do­nít az össze­om­lás­nak, a múl­tat pedig pre­dik­tív ké­pes­sé­gek­kel ru­ház­za fel. Ami­kor azt mond­juk, a de­kol­lá­zsok szé­pek, erről be­szé­lünk ma­gunk is.”[1]

Géczi János az utol­só po­li­hisz­to­rok egyi­ke. A bio­ló­gus­ként vég­zett, mű­ve­lő­dés­tör­té­nész­ként és ant­ro­po­ló­gus­ként is jegy­zett al­ko­tót a szé­le­sebb kö­zön­ség el­ső­sor­ban író­ként, köl­tő­ként tart­ja szá­mon, de a kép­ző­mű­vé­sze­ti-vi­zu­á­lis nyelv­vel való kí­sér­le­te­zé­se (kez­det­ben a szép­iro­da­lom­mal szo­ro­san össze­fo­nód­va, idő­vel ma­gá­nak ön­ál­ló ér­vényt sze­rez­ve) is több év­ti­zed­re nyú­lik vissza.

De­kol­lá­zsa­i­nak alap­anya­gai az idő­nek és az em­be­ri be­avat­ko­zás­nak kö­szön­he­tő­en ron­csolt óri­ás­pla­ká­tok, ere­de­ti funk­ci­ó­juk­tól meg­fosz­ta­tott, több ré­teg­ben fe­lül­ra­gasz­tott, hámló-fosz­ló, ta­lált (lo­pott!) fe­lü­le­tek, ame­lye­ket mi­ni­má­lis be­avat­ko­zás­sal, té­pés­sel, vissza­ra­gasz­tás­sal ala­kít mű­vek­ké.

A fel­ta­ka­rás szót Visky And­rás Géczi János ki­ál­lí­tá­sa elé írt szö­ve­gé­ből köl­csö­nöz­tük.

Ezek­ben a mun­kák­ban egy­szer­re van jelen az el­ta­ka­rás és a fel­tá­rás moz­za­na­ta. Az ere­de­ti je­len­té­sek ki­ta­ka­rás­ra ke­rül­nek, ki­üre­sed­nek, a ta­lált tárgy meg­fosz­tó­dik bár­mi­lyen konk­rét jel­től, amely je­len­tést hor­doz­hat­na, ka­pasz­ko­dót nyújt­hat­na az ér­tel­me­zés­hez. Más­részt a ré­te­gek fel­tá­rá­sá­val a rom­lás, az át­vál­to­zás, az idő­di­men­zió válik lát­ha­tó­vá és vizs­gál­ha­tó­vá. A művek köz­tes ál­la­po­tot ál­lan­dó­sí­ta­nak: a fosz­tás, ron­cso­lás révén (akár vé­let­len­sze­rű­en) új jelek, min­tá­za­tok je­len­nek meg, ame­lyek új rend­szer­ré, je­len­tés­sé, képpé szer­ve­ződ­nek – mint­ha a szét­esés és új­ra­szer­ve­ző­dés ki­me­re­ví­tett pil­la­na­tá­nak tanúi len­nénk. Hogy ez a pil­la­nat a nyelv, a mű­vé­szet, a kul­tú­ra vagy az egész ci­vi­li­zá­ció, netán az öko­szisz­té­ma vagy a vi­lág­egye­tem mű­kö­dé­sé­nek tör­vé­nye­i­ből mutat fel va­la­mit szá­munk­ra, az raj­tunk, né­ző­kön múlik.

Géczi János kép­ző­mű­vé­sze­té­nek elem­zői min­dig ki­eme­lik a street art­hoz, vagy leg­alább­is a nagy­vá­ro­si kör­nye­zet­hez és a fo­gyasz­tói kul­tú­rá­hoz való vi­szo­nyát. A kap­cso­lat, mond­hat­juk, ma­gá­tól ér­te­tő­dő, hi­szen a mű­vész alap­anya­ga az óri­ás­pla­kát, ennek a kul­tú­rá­nak az egyik leg­nyil­ván­va­lóbb esz­kö­ze és fel­mu­ta­tó­ja, amely­nek ere­de­ti kö­ze­ge a nagy­vá­ro­si utca; az al­ko­tó a be­avat­ko­zá­sai révén egy­szer­re hasz­nál­ja és kér­dő­je­le­zi meg ennek a kul­tú­rá­nak a for­má­it és ér­vé­nyes­sé­gét. A mű­csar­nok­be­li ki­ál­lí­tás az utca és a ki­ál­lí­tó­tér kö­zöt­ti tá­vol­ság át­hi­da­lá­sá­ra is iz­gal­mas kí­sér­le­tet tesz: Géczi János a ki­ál­lí­tó­te­rem fa­la­i­ra ide­ig­le­nes, hely­spe­ci­fi­kus művet ké­szít, amely pár­be­széd­be kerül a Mű­csar­nok hom­lok­za­ta elé ke­rü­lő, a terem ab­la­ka­i­ból is lát­ha­tó, szin­tén csak „itt és most”-ra ké­szü­lő kül­té­ri ins­tal­lá­ci­ó­val.

Szer­da­he­lyi Júlia, a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra

[1] Visky And­rás: „lá­tott sza­vak és ki­mond­ha­tó képek”. Géczi János té­pé­se­i­ről – ti­zen­há­rom té­tel­ben (a ki­ál­lí­tás kí­sé­rő­ki­ad­vá­nyá­ban meg­je­lent írás)

Szegő György kö­szön­tő be­szé­de

Bán And­rás meg­nyi­tó be­szé­de

Az ihlet tit­kai: sé­tál­ja körül, ahogy Géczi János óri­á­si de­kol­lá­zsa­it ké­szí­ti!

A Mű­csar­nok­ban a meg­nyi­tó előtt több al­ka­lom­mal in­gye­ne­sen meg­te­kint­he­tő az al­ko­tás fo­lya­ma­ta

Géczi János Mű­csar­nok­ban ki­ál­lí­tott művei erő­sen kap­cso­lód­nak a nagy­vá­ro­si kör­nye­zet­hez és a fo­gyasz­tói kul­tú­rá­hoz: de­kol­lá­zsa­i­nak alap­anya­gai az idő­nek és az em­be­ri be­avat­ko­zás­nak kö­szön­he­tő­en ron­csolt, ta­lált-gyűj­tött (lo­pott!) óri­ás­pla­ká­tok, ame­lye­ket mi­ni­má­lis be­avat­ko­zás­sal, té­pés­sel, vissza­ra­gasz­tás­sal ala­kít mű­vek­ké. Az al­ko­tó a ki­ál­lí­tó­te­rem fa­la­i­ra és a Mű­csar­nok hom­lok­za­ta elé is ide­ig­le­nes, hely­spe­ci­fi­kus ins­tal­lá­ci­ót ké­szít.

A tár­lat ku­ri­ó­zu­ma, hogy az al­ko­tói fo­lya­ma­tot is a nyil­vá­nos­ság elé tár­juk már a jú­li­us 18-i meg­nyi­tót meg­elő­ző­en is:

jú­li­us 5-én és 7-én a Mű­csar­nok hom­lok­za­ta előt­ti zöld te­rü­le­ten a mű­vész sze­mé­lye­sen hord­ja fel - ta­paszt­ja - tépi vissza de­kol­lá­zsa­it az oda ki­he­lye­zett ha­gyo­má­nyos hir­de­tő­osz­lo­pok­ra, jú­li­us 11-től pedig a ki­ál­lí­tás te­ré­ben en­ge­dünk be­pil­lan­tást a Mű­csar­nok fa­la­i­ra ké­szü­lő al­ko­tás ké­szí­té­sé­nek fo­lya­ma­tá­ba több, előre meg­hir­de­tett al­ka­lom­mal.

A ki­ál­lí­tó­tér­ben a meg­nyi­tó előtt in­gye­ne­sen lá­to­gat­ha­tó idő­pon­tok:

• jú­li­us 11. 17:00 – 19:00 óra
• jú­li­us 13. 14:00 – 16:00 óra
• jú­li­us 14. 14:00 – 16:00 óra