Körkérdés | Gábor Áron kiállítása

Gábor Áron (1954) a nyolc­va­nas évek eleje óta alkot fes­tő­ként, gra­fi­kus­ként, szob­rász­ként és per­for­mer­ként, ugyan­ak­kor ins­tal­lá­ci­ói, vi­deó­mű­vei révén is hang­sú­lyos a je­len­lé­te a kor­társ kép­ző­mű­vé­szet­ben. Kü­lön­fé­le rend­sze­rek ele­me­it mar­kán­san öt­vö­ző mű­ve­it vi­zu­á­lis sok­ré­tű­ség­gel, a ta­pasz­ta­la­to­kat összeg­ző, egy­út­tal szám­ta­lan je­len­tés­ré­teg­nek teret en­ge­dő for­má­ba ágyaz­va hozza létre.

A Mű­csar­nok­ban meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő tár­lat az ed­di­gi élet­mű ti­zen­há­rom fő té­má­já­ból hár­mat mutat be – a ’80-as és a ’90-es évek­ben ké­szült, va­la­mint a leg­újabb al­ko­tá­sok­ra fó­kusz­ál, to­vább szé­le­sít­ve az össze­füg­gé­sek körét.

A tár­lat első ter­mé­ben a leg­ko­ráb­bi, az 1980-as évek­ben – az ins­tal­lá­ció- és per­for­mansz-, il­let­ve a videó- és kom­pu­ter­mű­vé­szet ma­gyar­or­szá­gi fény­ko­rá­nak kez­de­tén – a kér­dés­fel­te­vés, a kon­temp­lá­ció és a meg­is­me­rés irán­ti vágy­ból szü­le­tett Kör­kér­dés és Ál­la­tok téma köré szer­ve­ző­dő művek ke­rül­nek be­mu­ta­tás­ra. 

Az 1990-es évek­ben, a ma­gyar­or­szá­gi rend­szer­vál­tás hosszú­ra nyúló idő­sza­ká­ban szü­let­tek a Fejek, ame­lyek a sza­bad­ság szim­bó­lum­ként jelen lévő macs­ka­áb­rá­zo­lá­sok­kal és a Kör­kér­dés című per­for­mansz­ról (1990) ké­szült vi­de­ó­fel­vé­tel sze­rep­lő­i­vel együtt, szin­te ta­nú­ként vesz­nek körbe ben­nün­ket a ki­ál­lí­tás kö­zép­ső te­ré­ben. A 1990-ben ké­szült másik per­for­mansz-videó, az Eu­ró­pa Ház is a vál­to­zás fel­fo­gá­sá­ra, az Eu­ró­pá­hoz tar­to­zás mi­ben­lé­té­nek meg­fej­té­sé­re tett kí­sér­le­tet.

A Fejeket és a bennü(n)k ka­var­gó gon­do­la­to­kat, il­let­ve az utób­bi két évben ké­szült leg­újabb mű­ve­ket a pan­dé­mia ide­jén szü­le­tett Sze­mek tük­ré­ben (2020) so­ro­zat köti össze.

Az egy­ség­ben való gon­dol­ko­dás és a látás éle­se­dé­se ih­let­te az ál­lan­dó vál­to­zás­ban lévő makro- és mik­ro­koz­mosz meg­örö­kí­té­sét célzó Rész és egész so­ro­zat szük­ség­sze­rű­en de­kom­po­nált ké­pe­it is. A moz­du­lat­lan­sá­guk­ban is élet­tel teli és har­mo­ni­kus, ja­va­részt ce­ru­zá­val és kré­tá­val ké­szült kom­po­zí­ci­ó­kon az abszt­rakt és geo­met­ri­kus for­mák ki­egé­szí­tik egy­mást, és a több­ré­te­gű­ség­nek, il­let­ve annak kö­szön­he­tő­en, hogy nem ha­tá­roz­ha­tó meg a síkot uraló kö­zép­pont, ezek a művek is ki­vé­te­les be­fo­ga­dás-mo­men­tu­mok le­nyo­ma­ta­i­ként je­len­nek meg.

Re­ischl Szil­via

a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra