Velúr | Katona Szabó Erzsébet kiállítása

Katona Szabó Erzsébet (Kolozsvár, 1952)

Ferenczy Noémi-díjas textilművész

Katona Szabó Erzsébet 1952-ben Kolozsváron született, Bódis Erzsébet textilművész és Katona Szabó István író, szerkesztő gyermekeként. Kalotaszegen, a nagyszülői háznál ismerkedett meg a magyar népművészet hagyományaival, ahol főként a női népviselet, ornamentika és díszítmények vonzáskörébe került.

A kolozsvári Ion Andreescu Képző- és Iparművészeti Főiskola textil szakán Bene József (1903–1986) festőművész tanítványa volt, 1975-ben gobelintervezőként diplomázott. Az 1970-es évek közepétől Marosvásárhelyen a Bőr- és Kesztyűgyár tervezője volt, később az Állami Bábszínház báb- és díszlettervezőjeként folytatta pályáját.

1983-ban Magyarországra települt,  azóta textilművészként alkot Gödöllőn. A századfordulós Gödöllői Művésztelep mintájára 1998-ban ő kezdeményezte a Gödöllői Iparművészeti Műhely megalapítását, az alkotóház és a művészkert számos kiállítás, divatbemutató és művészeti foglalkozás helyszíne lett.

Katona Szabó Erzsébet művészetében összefonódnak az ipar- és képzőművészeti ágak: otthonosan mozog a kosztümtervezésben, faliszőnyegeket és gobelineket tervez, nagyméretű bőrkollázsokat és bőrdobozokat formál. Az irodalom sem hagyja érintetlenül alkotókedvét: haiku verseket komponál és papírkollázsokat készít Shakespeare szonettjeihez.

Számos egyéni és csoportos tárlat kiállító művésze Magyarországon és külföldön (Bécs, Párizs, Milánó, Tokió, Új-Delhi). Művei számos hazai és külföldi köz- és magánygyűjteményben megtalálhatók.

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, kitüntetések és díjak birtokosa.

---

A bőr természete Katona Szabó Erzsébet művészetében

Ősök kultusza 

Katona Szabó Erzsébet a természet apró mozzanatait és jelenségeit figyeli, annak ritmusa szerint él és harmonikus egységet alkot vele. Ismeri a megfoghatatlant, a természeti erők szabályait. Kémleli a lombkoronákon átszűrődő fényt és érzékeli a növényzet változásait. Ismeri a mindenkori kertek rendjét.

Az állatvilághoz olykor csak a suttogók képesek közel kerülni. Katona Szabó Erzsébet a természet kiválasztottja, aki párbeszédet folytat az őt körülvevő közeggel. Járja az erdőket és olykor lenyűgözve áll egy puha, mohos sziklás előtt. Tapintja a növényvilágot, tanulmányozza a fák göcsörtös, szövevényes törzseit. Megfigyeli az avar földszíneinek, sárgás árnyalatainak változását. Minden az anyaföld alkotása. A művész elgondolása szerint mindezt azok az istenségek – ősanyák és ősapák – mozgatják, amelyek együtt léteznek a természettel. Ennek a misztikumnak a felfedezése átjárja az alkotó mindennapjait, ihletet merít belőle a művészetéhez.

Kertjeiben különleges növényeket nevel: édeskés fügét, gránátalmát, baljós júdásfát, illatos levendulát, zsályát, erdei vadvirágokat és távol-keleti eredetű cserjéket. Mindez talán felidézi bennünk annak a bibliai tájnak az emlékét, ahol az első emberpár gondtalan napjait töltötte.

A bőr

A magyar népművészet iránti érdeklődés az alkotó gyermekkorára vezethető vissza. Erdélyből származik, fiatalon megismerkedett a későbbi művészetét meghatározó hagyományos elemekkel: a női népviselettel, annak díszítményeivel, a szőttesekkel, a népi faragással és a bőrrel.

Elmondása szerint a bőr magán hordozza annak a természeti közegnek a tulajdonságait, amelyben valaha létezett. Az 1970-es évek közepén, a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár tervezőjeként újból találkozott ezzel az anyaggal. Kikészített, változatos színekre festett, nagyméretű bőrlapokból minta alapján szabták a bőrruházat alkotóelemeit. A feleslegessé vált, játékos formájú bőrdarabok kupacokban álltak az üzem műhelyének padlózatán. Katona Szabó Erzsébet tervezői kreativitását mutatja, hogy hamarosan ezek a kidobásra ítélt hulladékanyagok másodlagos felhasználást kaphattak. Többek között színes bőrszoknyákat, mellényeket és kisebb kiegészítőket varrtak a gyárban, később, az 1980-as évek elejétől a 2000-es évekig a művész saját műhelyében tervezett és készített öltözékeket.

A divatnak, az öltözködési kultúrának is megvannak a maga keretei és szabályai. Az alkotói szabadság utáni vágyakozás keltette életre Katona Szabó Erzsébet bőrkollázsait és bőrdobozait, melyeket műcsarnoki tárlatunkon mutatunk be.

Ókori kitekintés

Sivatagos, űrbéli tájak mentén nyugszanak az ókori egyiptomi kultúra emlékei, a piramisok. A hasított kőtömbök térformákba való szisztematikus rendezése központi jelentőséggel bír ebben a letűnt civilizációban. Valaha öröklétet álmodtak a fáraók, ami az építészetükön is erőteljesen megmutatkozik.

Katona Szabó Erzsébet bőrdarabokból építi, szabja-varrja műveit, melyek – mérettől és színtől függetlenül – az ókori egyiptomi építészet vizuális nyelvezetére rímelnek. Egy-egy bőrdarab megannyi egymás köré, mellé vagy fölé helyezett kőtömb, ugyanakkor a kubusokat súlytalan, úszkáló formákként érzékeljük a műveiben.

Szerteágazó európai művészeti gyökerek

Alkotói stílusának gyökerei a szerteágazó európai művészetben lelhetők fel, a magyar népművészeti hagyományon túl a 19. század végén kialakult bécsi és magyaros szecesszió jegyei is kimutathatók benne. Erdélyi tanulmányai alatt a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte szecessziós marosvásárhelyi Kultúrpalotába (1913) járt iskolába, ahol gazdag építészeti ornamentikával találkozhatott. Többek között Körösfői-Kriesch Aladár, Toroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor alkotásai vették körül tanulmányai alatt.

A magyaros szecessziós hagyomány és a századfordulós Gödöllői Művésztelep szellemi örökségét is ápolja Katona Szabó Erzsébet a Gödöllői Iparművészeti Műhely és művészkert létrehozásával és működtetésével. Az 1990-es években jellegzetesen nőies, indás-díszes, halványkék és világos rózsaszínekkel kombinált, újszecessziós falikárpitjain a történeti szecesszió alkotóinak stílusjegyeit is felismerhetjük.

Misztikus bőrkollázsok

A 20. században kialakult konstruktív és az organikus szemlélet egyformán hangsúlyos Katona Szabó Erzsébet mágikus töltetű bőrkollázsain és bőrdobozain. Sötét és világos tónusú színpalettát láthatunk a műveken, a feketétől az antraciton át a sivatag homokszínéig. Munkái labirintusként szippantanak magukba, ezeket szemlélve a tér fogságába kerülünk. Hol van a kiút vagy a visszaút ebben az útvesztőben? Több kollázs változatosan díszített, csipkézett, a fény átszűrődik a keletiesen áttört anyagon. Nagyméretű munkáin olykor kisebb, nyitott ajtókat is láthatunk: egy ismeretlen világba való átutazás lehetőségeit.

Óriásműve, A Fal (2003–2005) legfontosabb alkotásai közé tartozik, melyet kiegészít a kisebb kollázsokból álló együttes, a Sóhajok (2019). Az alkotó elgondolása szerint a műcsoport a berlini falat és annak lebontását követő változásokat szimbolizálja. Az objektív szemlélő a 20. századi európai történelmen kívül egyéni szimbolikát is szabadon hozzárendelhet a művekhez. A Fal felidézheti a Kínai Nagy Fal vagy a Siratófal egy részét is.

Fotókon keresztül azt a folyamatot is bemutatjuk a műcsarnoki tárlaton, amikor az alkotó visszahelyezi a természetbe a bőrt. A GIM művészkertjének fatörzseit beburkolta felcsíkozott bőrökkel és érlelte, öregítette azokat. Visszaadta őket a természetnek egy időre. Később leszedte a törzsekről az anyagdarabokat és újból alkotásokat kreált belőlük. Ilyen a bőr természete Katona Szabó Erzsébet művészetében.

Markovits Éva

a kiállítás kurátora

Őriné Nagy Cecília művészettörténész megnyitó beszéde 

a borítóképen: Kert esőben, 80x63 cm, 2002-2003, részlet