Szőnyei György: Négyzetek

Ami­kor Ma­le­vics 1915-ben el­ké­szí­tet­te a Fe­ke­te négy­zet című fest­mé­nyét, egy­ben az első pi­xelt is meg­al­kot­ta. A me­rész­nek tűnő ki­je­len­tés messze túl­mu­tat a szup­re­ma­tiz­mus je­len­tő­sé­gén és jelzi annak a jö­vő­re gya­ko­rolt ha­tás­me­cha­niz­mu­sa­it. Ma­le­vics­nak a ku­biz­mus­ból eredő újí­tá­sa ha­son­la­tos Piet Mond­ri­an Kom­po­zí­ció két vo­nal­lal című 1931-es mun­ká­já­hoz, amely az uni­ver­zum leg­ki­sebb, to­vább nem bont­ha­tó, de még ér­tel­mez­he­tő ele­mé­nek meg­mu­ta­tás­ról szó, ahol a vász­non a csú­csá­ra ál­lí­tott négy­zet­ben el­he­lye­zett két me­rő­le­ges vonal kelt fe­szült­sé­get. A pixel a di­gi­tá­lis kép­al­ko­tás rasz­ter­há­ló­za­tá­ban a leg­ki­sebb szer­keszt­he­tő elem, me­lyet 1965-ben Fred­eric C. Bill­ings­ley de­fi­ni­ált elő­ször az űr­szon­dák­ról ér­ke­ző, a Hold­ról és Mars­ról ké­szí­tett képek al­ko­tó­ele­me­i­ként.

A Ma­le­vics-féle klasszi­kus és a Mond­ri­an-féle csú­csá­ra ál­lí­tott négy­zet – és a jóval fel­sza­ba­dul­tabb, 1942-43-as Broad­way boo­gie-wo­o­gie című kom­po­zí­ció –, va­la­mint a szá­mí­tó­gép­pel ké­szí­tett pixel fo­gal­mai és a saját maga ter­vez­te, mű­vé­sze­ti ala­pok­ból épít­ke­ző be­tű­tí­pu­sok je­len­tik Sző­nyei György mű­vé­sze­té­nek leg­főbb sa­rok­pont­ja­it. Ezek­ből az elemi egy­sé­gek­ből áll­nak össze a Mű­csar­nok #Box Négy­ze­tek című tár­la­tán be­mu­ta­tott al­ko­tá­sai, ahol a ki­ál­lí­tó­tér­ben, il­let­ve a kí­sé­rő ki­ad­vány­ban az ál­ta­la ter­ve­zett be­tű­ket hasz­nál­juk fel.

A Ma­gyar Ipar­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la al­kal­ma­zott gra­fi­ka sza­kán vég­zett Sző­nyei az 1980-as évek­ben az új szen­zi­bi­li­tás és az új ek­lek­ti­ka irány­za­ta­i­hoz kap­cso­ló­dott. A kép­ző­mű­vé­szet­tel, gra­fi­ká­val, be­tű­ter­ve­zés­sel és ta­ní­tás­sal is ki­emel­ke­dő szín­vo­na­lon és ugyan­ilyen lel­ke­se­dés­sel fog­lal­ko­zó mű­vész élet­mű­vé­ben jól meg­fér­nek egy­más­sal a kü­lön­bö­ző te­rü­le­tek, a geo­met­ri­ai ren­det kö­ve­tő ti­pog­rá­fi­ai ki­hí­vá­sok, a szak­rá­lis és a pro­fán témák is. Egy­aránt dol­go­zik tus­sal, cső­tol­lal, tem­pe­rá­val, ak­ril­lal és szá­mí­tó­gép­pel; kol­lá­zso­kat, ready-made mun­ká­kat is ké­szít. A most lát­ha­tó, az 1980-as évek­ben szü­le­tett, szi­go­rú rend alap­ján épít­ke­ző al­ko­tá­sai a geo­met­ri­kus abszt­rak­ció nagy ha­gyo­má­nyá­ba il­lesz­ked­ve lép­nek dis­kur­zus­ba a 2000-es évek ele­jén már va­ló­di pi­xe­lek­ből épít­ke­ző, szá­mí­tó­gép­pel ké­szí­tett, szín­gaz­dag be­tű­ter­ve­i­vel, pla­kát­ja­i­val, me­lyek ugyan­azt a ha­gyo­mány­rend­szert örö­kí­tik to­vább, mint a kéz­zel, ak­ku­rá­tu­san fes­tett, tisz­ta, tehát álló vagy el­for­dí­tott négy­ze­tek­ből össze­ál­ló mun­kái.

Fa­za­kas Réka, a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra

Orosz Már­ton meg­nyi­tó szö­ve­ge