120 év a művészet szolgálatában - A Vastagh művészcsalád

A Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai végigkísérték a 19-20. századi magyar művészet történetét. Az erdélyi Háromszékről száramzó család mintegy százhúsz éven és három generáción át volt rendszeresen jelen a művészeti életben. Szerepvállalásuk jelentőségét fokozta rokoni kapcsolatuk Benczúr Gyulával, valamint a Prágában és Münchenben tevékenykedő Max család művészeivel.

A Vastagh művészcsalád hat alkotója eddig méltatlanul ismeretlen maradt, pedig számos köztéri alkotás és reprezentatív portré köszönhető munkásságuknak, melynek érdemi feldolgozása mostanáig váratott magára. Vastagh Géza 1920-as emlékkiállításán, az 1934-ben id. Vastagh György születésének centenáriuma alkalmából rendezett tárlaton, illetve ifj. Vastagh György állatszobrainak 1968-as bemutatásán kívül most először láthatóak együttesen kiállítva a hat alkotó munkái.
A kiállítás kapcsán nyomon követhető, mennyiben járult hozzá az otthoni miliő az egyes tagok művésszé válásához, a családon belüli hatás, kölcsönhatás szerepének fontossága és a műfajok illetve témák öröklődése.

id. Vastagh György (Szeged, 1834-Budapest, 1922) zsánerképei, egyházi és mitológiai témájú festményei mellett történelmi személyekről és korának nagyjairól készített portréival hívta fel magára a figyelmet.

Fia, Vastagh Géza (Kolozsvár, 1866-Budapest, 1919) korának nemzetközi viszonylatban is kíváló és messze földön ismert állatfestője volt, a kiállításon állatképei mellett néhány portréval és tájképpel szerepel.

Másik fia, ifj. Vastagh György (Kolozsvár, 1868-Budapest, 1946) állatszobrok készítésén kívül a 20. század első felének köztéri plasztikájában játszott jelentős szerepet, alkotásai több helyen láthatóak Budapesten és Szegeden. Munkái eredeti minták formájában ill. fotókon kerülnek bemutatásra, egyéb kompozíciók, állatszobrok, portrék és érmek társaságában.

Felesége, az akadémikus történeti festőnk, Benczúr Gyula lánya, Benczúr Olga (München, 1875-Budapest, 1962) főleg iparművészként dolgozott, a Herendi Porcelángyár kollekciójában szereplő kisplasztikáin kívül képeslapok, könyvjelzők, naptár, bútorfestési illetve miseruha tervei láthatók majd.

Gyermekeik közül Vastagh Éva (Budapest, 1900-1942) szobrászművész jellegében a római iskolához kapcsolható, síremlékének, kútplasztikájának fotói mellett portréi, állatos kompozíciói, kisplasztikái, érmei szerepelnek a kiállításon.

Vastagh László (Budapest, 1902-1972) elsősorban portrészobraival szerepel a kiállításon, melynek megvalósításában nagy segítséget nyújtottak családtörténeti kutatásainak eredményei.

A kiállítás kurátora a család leszármazottja, Vastagh Csilla. A művészcsalád három generációjának bemutatásával egyetemben a kiállítás alkalmából egy katalógus is megjelenik.