Petőcz András | Az alfától az omegáig

Egy bölcs ta­ní­tó sze­rint az iro­da­lom meg­kö­ze­lí­té­se nem csak tör­té­ne­ti sor­rend­ben, hanem vissza­fe­lé, a ká­non­nal el­len­té­tes irány­ban is cél­ra­ve­ze­tő lehet. A kor­társ ma­gyar iro­da­lom és kép­ző­mű­vé­szet kap­cso­la­tá­nak meg­ér­té­se szem­pont­já­ból kü­lö­nö­sen fon­tos, sőt irány­mu­ta­tó ez a máig rend­ha­gyó szem­lé­let. Pe­tőcz And­rás mű­vé­sze­té­nek ori­gó­ja az írás, amely a kre­a­ti­vi­tást, a gon­do­la­tok köz­ve­tí­té­sé­nek írott for­má­ját te­kin­ti köz­pon­ti kér­dés­nek. Az al­ko­tá­si fo­lya­mat eltér a kép­ző­mű­vé­szet klasszi­kus for­má­já­tól, ahogy a gon­do­la­tok vissza­fej­té­se, a mű­elem­zés is. A Mű­csar­nok mos­ta­ni ki­ál­lí­tá­sa azt a kü­lön­le­ges utat mu­tat­ja be, amely egyet­len élet­mű­vön belül a kor­társ iro­da­lom és a kép­ző­mű­vé­szet tö­ké­le­tes öt­vö­ze­tét hozta létre.

Pe­tőcz And­rás az 1980-as évek­ben kez­dett kí­sér­le­tez­ni a kép­vers és vi­zu­á­lis köl­té­szet mű­fa­ja­i­val.  A mű­vé­szet­tör­té­net­ben és az iro­da­lom­ban ennek előz­mé­nyei fran­cia nyelv­te­rü­le­ten, a 20. szá­za­di da­da­is­ta, konst­ruk­ti­vis­ta és avant­gárd mű­vé­szek mun­kás­sá­gá­ban je­lent­kez­tek. Eze­ket az al­ko­tá­so­kat a be­tűk­ből, sza­vak­ból és a mi­ni­ma­lis­ta jel­le­gű, vi­zu­á­lis ele­mek­ből – vo­na­lak­ból, pon­tok­ból, hul­lá­mok­ból vagy ap­róbb raj­zok­ból – re­du­kált gon­do­lat- és kép­kí­sér­le­tek ha­tá­roz­ták meg. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en, a román szár­ma­zá­sú Is­i­dore Isou nyo­mán, Pá­rizs­ban szü­le­tett meg a let­t­riz­mus, vagy­is a be­tű­köl­té­szet. For­ma­bon­tó je­len­ség volt a fran­cia avant­gárd mű­vé­szek kö­re­i­ben. Pe­tőcz korai mun­kás­sá­gá­ban, el­ső­sor­ban a le­tra­szet tech­ni­ká­val ké­szült Let­ter­ing című mű­vé­ben, vagy a ve­gyes tech­ni­ká­val lét­re­ho­zott Vá­gyó­dó sut­to­gá­sokban ezt az irányt ér­het­jük tet­ten. Al­ko­tá­sai az 1980-as évek­ben Kas­sák La­jos­nak és Er­dély Mik­lós­nak ál­lí­ta­nak em­lé­ket, akik­re mes­te­re­i­ként te­kint. A konst­ruk­ti­vis­ta és let­t­ris­ta stí­lus jel­lem­ző az Er­dély Mik­lós tisz­te­le­té­re ké­szí­tett mű­ve­i­re (Er­dély Mik­lós em­lé­ké­re; Er­dély Mik­lós), ezek­ben finom uta­lá­sok­kal idézi meg mes­te­ré­nek mű­vé­sze­tét. A ma­gyar köl­té­szet nagy­ja­i­nak, Tan­do­ri De­zső­nek és Tamkó Si­ra­tó Ká­roly­nak vi­zu­á­lis köl­té­sze­te is nagy ha­tás­sal volt Pe­tőcz mű­vé­sze­té­re. Tan­do­ri Dezső tisz­te­le­té­re ké­szült a Káosz ké­pek­hez tar­to­zó Ma­da­rak Tan­do­ri­nak című so­ro­za­ta.

Al­ko­tá­sa­i­ra nap­ja­in­kig jel­lem­ző, hogy az iro­da­lom csu­pán uta­lás­ként je­le­nik meg ben­nük. A fe­ke­te-fehér so­ro­za­tá­ban (Te­me­tő vers, Te­me­tő szo­nett, Sze­rel­mes vers (Óda), Ob­lo­mov, Is­me­ret­len költő is­me­ret­len nyel­ven írt köl­te­mé­nye) a ver­se­lés sza­bá­lyos for­ma­vi­lá­gát transz­po­nál­ja képpé, ugyan­ak­kor a sza­vak is abszt­rakt gesz­tu­sok­ká ala­kul­nak.

A 20. és 21. szá­za­di gra­fi­ka egyik al­mű­fa­ja a fir­ká­lás mű­vé­sze­te (do­od­le art), amely a graf­fi­ti és a gyer­mek­rajz ele­gye­ként jött létre. A mű­vé­szi firka Pe­tőcz And­rás élet­mű­vé­ben is hang­sú­lyos he­lyet ka­pott, ha­son­ló­an az ame­ri­kai és az eu­ró­pai pop-art iko­ni­kus alak­jai, el­ső­sor­ban Keith Ha­ring és Jean-Mi­chel Bas­qu­i­at mű­vé­sze­té­hez. A Káosz so­ro­zat, a Sze­rel­mes vers és a Ke­reszt­vers az erdőn című mun­kái a „fir­ka­mű­vé­szet”, a do­od­le art ki­emel­ke­dő al­ko­tá­sai.

Egy másik szem­be­tű­nő irány Pe­tőcz And­rás mű­vé­sze­té­ben a body art, amely nála a  per­for­man­szok képi rög­zí­té­sét je­len­ti. A tes­tet imp­ro­vi­za­tív módon, vá­szon­ként hasz­nál­ja: fehér fes­ték­kel vonja be mo­dell­je­i­nek tes­tét, ver­se­ket és gon­do­la­to­kat fest rájuk, majd végső moz­za­nat­ként fotót ké­szít az al­ko­tás­ról. Eze­ket a fény­ké­pe­it ké­sőbb nyers­anyag­ként hasz­nál­ja, el­vesz és hoz­zá­ad ele­me­ket a műhöz.

Pe­tőcz And­rás meg­ha­tá­ro­zó alak­ja a kor­társ ma­gyar iro­da­lom­nak, szá­mos hazai és nem­zet­kö­zi iro­dal­mi díj­jal el­is­mert al­ko­tó, a ma­gyar új avant­gárd jeles kép­vi­se­lő­je, aki könnye­dén lépi át, sőt oldja fel az egyes mű­vé­sze­ti te­rü­le­tek ha­tá­ra­it. Mű­csar­no­ki ki­ál­lí­tá­sa ki­vé­te­le­sen sza­bad szel­le­mű belső uta­zás­ra hívja a kö­zön­sé­get az iro­da­lom és a kép­ző­mű­vé­szet közös bi­ro­dal­má­ban. 

Mark­ovits Éva, a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra

H. Nagy Péter meg­nyi­tó  szö­ve­ge

A kép rész­let a Bi­zony mon­dom c. mun­ká­ból