Romvári János képzőművész műcsarnoki kiállítása az 1980-as évek közepétől épített nagyobb léptékű installációktól egészen a legfrissebb, 2026-os művekig mutatja be az alkotó munkáit.
Korábbi műveiben különböző ősi, egymástól távoli kultúrák és tanok szimbólumait és szövegtöredékeit helyezi egymás mellé, hogy létrehozzon egy olyan valóságmodellt, amely egyszerre tükrözi az emberi kultúra „időbe vetettségét”, összetettségét és töredékességét, valamint helyét a makrokozmikus rendben. E munkáiban természetből vett anyagokat (pl. föld, agyag, kavics, fa, kóc) használ, ezek primér, természetközeli, anyagi jellegét ütközteti olyan tartalommal, amelyek az emberi szellem esszenciális, áthagyományozott tudását hivatottak őrizni.
Legfrissebb műveiben ősi eredetű játékokkal (sakk, dominó, marokkó) foglalkozik. Számára ezek a játékok olyan világmodelleknek tekinthetők, melyek esszenciálisan leírják a világ működését: formájuk a kozmikus rend diagramjaként olvasható, kötött szabályrendszerük ősi tudást hordoz, működésükben szerepet kap a logika és a felhalmozott, tanulható tudás éppúgy, mint a hit és a véletlen, vagy ezek együttese, ami tekinthető akár sorsnak is.
A kiállítás Életjátékok címe nem csupán az újabb művek tematikájára utal, hanem Romvári egész alkotói szemléletét is összefoglalja, miszerint létezésünk egyszerre része egy nálunk tágasabb, örökölt rendnek, és alakítója egy folyamatosan változó, kiszámíthatatlan folyamatnak.
Kurátor: Szerdahelyi Júlia