Könyv Kata expresszív festészetének képi világát a filozofikus gondolkodásmód és a realitáson túlmutató, groteszkbe hajló szemléletmód kettőssége jellemzi. Figuratív művészete a klasszikus táblaképfestészet hagyományából építkezik, amit kortárs módon újít meg; sokféle, gyakran transzparens médium és matéria használatával, illetve a festészet önreflexív metanyelvként való értelmezésével. Műveivel újradefiniálja a számára fontos művész-elődök életműveit, néha hommage alkotásokként (Michelangelo, Bernini, Caspar David Friedrich, illetve kortárs női művészek), vagy csupán megidézi azok képi világát (Rubens, Piranesi). Alkotásai a látás és az érzékelés eltérő aspektusaira fókuszálnak; festményeiben gyakran alkalmazza a tükröződés és a torzulás jelenségeit, miközben a vizualitáshoz kötődő különféle tárgyi eszközök segítségével izgalmas távlatokat nyit meg. Az üvegszerű és fémes felületek a tisztaság és a sérülékenység formai megjelenítései, miközben azok geometrikus szerkezete stabilizálja a képterek dinamikáját.
Művészetében kiemelt szerepet kap az emberi test ábrázolása, amely tudatosan szembehelyezkedik jelen korunk idealizált, tökéletességre törekvő szépségeszményével, hogy teret engedjen a test folyamatosan változó, sérülékeny és mulandó voltának. A test abszolút, szoborszerű, monumentális ábrázolása helyett fragmentumokat láttat, a pars pro toto elvével fejezi ki a teljességet, gyakran emeli ki a gazdag szimbolikát hordozó kezeket és az arcot. Az arc a személyiség kifejezője, az identitás hordozója, ami belső vívódásainkat és a transzcendens létállapotot is megjeleníti. Az érzéki ajkak szenvedélyesek, mégis létfenntartó jelentőségűek, a lélek tükreként ábrázolt szemek egyszerre látnak és ragadják meg a befogadó tekintetét. Önportréi vizuális naplók, amelyek a legszemélyesebb vallomásokként működve pszichológiai önboncolások is. A különböző felületeken – üvegtáblákon, hétköznapi háztartási eszközök fémes felszínén – keresztüli láttatás, vagy a szkenner segítségével készített szkennográfiákon feltűnő arc- és hajrészletek torzított impressziója a széttöredezettség, az önfigyelés és a kritikus szemlélés lehetőségeiként tűnnek fel, egzisztenciális kérdésekkel szembesítenek, utalva az identitás folyamatos változására. Az idő múlásának dokumentálása ez, miközben a művészt az alkotás közben zajló szubjektív tapasztalások megélése foglalkoztatja. A gyakran felbukkanó kezek az alkotás, a cselekvés, illetve az erotikus vagy a szeretetteli ölelés szimbólumai; az egyetlen képbe sűrített mozdulatokkal különféle létállapotokat és élethelyzeteket jelenít meg, egyszerre fejezik ki az élet teljességét, a végességet és a lélek halhatatlanságát.
Könyv Kata pályáján fontos újításnak tekinthető a puha képek készítése. A korábbi, klasszikus olaj, vászon munkák mellett taktilis jellegű, reliefszerű alkotásokat hoz létre, ezek kiindulópontjai az antik, a reneszánsz és a barokk szobrok forma- és látványvilága, így a Michelangelo és Bernini ihlette hommage puha képek kiterjesztett dimenziói sajátos parafrázisokként értelmezhetők. A szobrok formavilágát két dimenzióba transzformálja, mégis megtartja azok térbeliségét. A bútorlapból és szivacsból készült hordozóra mikroplüss kerül, amire végül olajjal fest. Felületei kilépnek a síkból, rajtuk trompe-l’oeil hatások érvényesülnek, így a művek kettős perspektívát kapnak; a színekkel, tónusokkal és az árnyékok használatával alkotójuk képes a teljes térbeliség érzékeltetésére. A puha képek kiterjesztett dimenziói lehetőséget adnak arra, hogy fizikailag is tapintsuk őket, érezzük azok textúráját, mélységeit, mintha valóban testközelben lennénk, emberi húst és bőrt érintenénk. Ezek az érzetek a női princípiumhoz kötődnek, a melegség, az otthonosság élményeit idézik. A falra helyezett képek szerepe kitüntetett: felszámolják a szemlélő pozícióját, lebontják a távolságot a kép és a befogadó között, így a néző sokkal inkább részévé válik a látott, sőt haptikus élménynek, hogy a befogadás során önmagára és a körülötte lévő világra ismerhessen.
A testen hagyott jelek vagy sérülések nyomai, a hold-jellegűen ábrázolt, kékes tónusokkal festett, triptichonszerűen összeálló hasfestmények Barbara Kruger amerikai konceptuális művész ikonikus, 1989-es plakátjának sajátos parafrázisai: a Your body is a bottleground szlogenjének újraértelmezései, azt közösségi és jogi ideológiák szintjén is interpretálják, mégis Könyv Kata számára elsődleges a testtapasztalások érzéki megmutatása. A Köldökszemlélők című, diptichonszerűen összeálló képpárban elhelyezett konkáv és konvex gömbtükrök használatával jelentős művészettörténeti hagyományhoz kapcsolódik (pl. Van Eyck, Velázquez, Holbein, Manet). Beépített speculumjai elsősorban az önmagunkkal való szembesülésre késztetnek, amelyek optikai hatásuknál fogva képesek a teret összegyűjteni, illetve kitágítani, hogy társadalmi-szociális kontextusban is értelmezhessük a festményeket. A mikro-, illetve makrokozmosz megjelenítésével Könyv Kata a teljességet teremti meg, míg a tükör egyszerre a lélek jelképe, ugyanakkor a hiúsághoz kapcsolódva vanitas-szimbólum is. A köldök, kiemelésének gesztusa hordozza a kozmikus eredet és az élet forrásának sarokkövét, omphaloszként értelmezve a világtengelyt (axis mundi) jelöli, ahol a földi világ találkozik a szakrális dimenzióval. A köldökszemlélés gesztusa a túlzott önmagunkba fordulás, az egocentrikus gondolkodás kifejezése, ugyanakkor egyfajta lehetséges művészi attitűd felmutatása is, az alkotó reflexiója önmagára és a művészethez való viszonyára.
Fazakas Réka kurátor
///////
A 2026-os Frissen-kiállítás Daniel Arasse gondolataiból kiindulva azt a reneszánsz tételt vizsgálja, hogy a műalkotás óhatatlanul tükrözi alkotója egyéniségét. Bár a festészet halálát a fotográfia megjelenése óta, valamint a kapitalizmuskritika felől is többször megjósolták, a műfaj az esztétikai és társadalmi önreflexió révén mindig megerősödve újult meg. A Műcsarnok hetedik egy művész – egy terem – egy kurátor típusú tárlata arra keresi a választ, miért festenek ma a művészek. A személyes tárlategyüttes hat magyar kortárs festő legújabb, egyenesen a műtermekből érkező absztrakt és figurális munkáin keresztül mutatja be a szakma sokszínűségét.
művész-kurátor párok: Bánki Ákos - Reischl Szilvia, Kaszás Réka - Kondor-Szilágyi Mária, Király Gábor - Garami Gréta, Könyv Kata - Fazakas Réka, Menyhárt Tamás - Rockenbauer Zoltán, Verebics Katalin - Nagy Anna Blanka
Partner