„Azt gondoltam, képes vagyok lefesteni egy állapotot;
egy térképet a bánatról.
Aztán, mint kiderült, a bánat korántsem egy állapot,
hanem sokkal inkább egy folyamat.
Térképet készíteni nem, csak történetet lehet írni róla”
(C. S. Lewis)2
Kaszás Réka táblaképeit hagyományos festészeti eszközökkel készíti. Művészetében kiemelt helyet foglal el a tájkép műfaja. Ő azonban nem a táj látványának leképezésére törekszik, hanem egy új képi rendszer alkotása foglalkoztatja, amelyben újrarendezi a megfigyelt valóságot. A táj hagyományos képi megjelenítésétől több irányban is végzett kutatásokat, hogy megtalálja a műfaj kortárs megoldásait. Alkotói metódusát a megfigyelésen alapuló, analitikus festészet és a redukáló vagy absztraháló magatartás találkozása jellemzi. Pályája kezdetétől fogva rendszerekben gondolkodik, így korábban festett sorozataiban a természetet és az ember által alkotott, épített környezetet mindig egymásra való hatásában vizsgálta. A Változatosság című sorozatban az emberi létesítményeket absztrakt formákként jelenítette meg, szembeállítva az olyan, természetből vett organikus formákkal, mint a felhők. A Szétfolyt valóság című sorozatban a festék lefolyatásával az anyag önálló mozgását használta a kép felépítéséhez vagy éppen lebontásához. Számára nem a megfigyelt valóság pontos visszaadása a cél, hanem sokkal inkább a táj megtapasztalása, a pillanat és a helyszín megfigyelése, ahogy ő fogalmaz: ezáltal alkotás közben „a táj is áthalad rajtam”.3
A tájkép műfajáról és kortárs lehetőségeiről írt tanulmánykötetében Somhegyi Zoltán Ernst H. Gombrich-ot parafrazeálva ezt írja: „tájképfestészet valójában nem létezik, csak tájképek vannak”.4 Ezt követően rendkívül hasznos kérdéseket tesz fel a műfajjal kapcsolatban, mint például: minek kell megjelennie a képen ahhoz, hogy tájképnek gondoljuk?5 Somhegyi alaposan áttekinti, milyen elágazásai lehetnek ennek a műfajnak, így e gondolatok határozottan segítségül szolgálnak Kaszás Réka festményeinek elemzése során. Kaszás tájképeinek kortárs értelmezését éppen az teszi lehetővé, hogy a tájból vett vagy tájszerű elemek a festmény összképének csak egy részét adják. Vagyis műfaji elemként motívum szerepbe kerülnek, ezáltal emlékképeket helyettesítenek.
A művész jelen kiállításra festett képei több rétegből épülnek fel. Az első egy gesztusfestészeti réteg. A fehér vászonra felvitt akrilfesték fedő, félfedő és lazúrosan áttetsző rétegei egyfajta szabad, érzelmileg telített festészeti alapot adnak. Ezt a gesztusréteget ezután a művész rendkívül precízen körbefesti egyszínű, azonos állagú fedő akrilfestékkel. Ezáltal maga a gesztus is idézet szerepbe kerül, másrészt olyan hatást kelt, mintha ebből az egyszínű alapból bontakozna ki. A gesztus mérete is lényeges: jelentést hordoz a művész számára, mert azt a felületet mutatja, amelyet „át tud fogni egyetlen mozdulattal”. Harmadik rétegként a gesztus felületére kerül, vagy inkább ebből bukkan elő egy finom, olajfestékkel készített ábrázoló festészeti réteg. Ez lehet egy táj jól felismerhető részletekkel, egy nagy kiterjedésű égbolt az országút melletti lámpákkal, fák mögül előbukkanó városrészlet házakkal és híddal. De lehet akár egy művészettörténeti parafrázis (például Markó Károly egy festményének részlete), vagy konkrét tájképi elemek és élőlények együttes szerepeltetése, mint egy macska, egy velencei gondolás alakja, vagy egy azonosítható kapurészlet. Ugyanakkor a gesztus által megjelenített mezőben felsejlő táj sokkal inkább az emlékezést segítő képi elemként lép fel, mint önálló vizuális témaként.
Ezeknek a képeknek a tudatos felépítése segít a gondolkodás folyamatainak megértésében is, és az emlékképek vizuális felelevenítésével a múlt feldolgozásában is segítségünkre van. Ahogy a rétegek egymásra épülnek a képen, vagyis ahogy a gesztusban a művész megnyit egy „ablakot”, amelyen feltárul egy figurális képmező, ugyanúgy az emlékképeinket is előhívhatjuk abból az absztrakt mezőnek elképzelt helyről, ahol tároljuk őket, ahol megbújnak. A színválasztás is tudatos, hiszen a gesztusmező vagy színmozdulat olyan színekből épül fel, amelyek szinte pszichedelikus erőt kölcsönöznek neki, és mivel több színből állnak, ezek külön is utalnak az elmének azon részére, ahonnan előhívjuk az emlékezés képeit. Így az elmeműködés analizáló, szintetizáló és absztraháló szintjei mind feltárulnak Kaszás Réka legutóbbi képein.
A kiállítás címe: A hiány formái, ami egyaránt vonatkozik a formai megoldásokra, a képek tartalmi elemeire és az alkotó személyes indíttatására is. Kaszás legújabb képein a hiány nemcsak egy fizikai hiányt jelent, hanem egy új élethelyzet elfogadását is. A korábbi, teljes vásznat kitöltő tájképek így egy gesztusmezőn felvillanó táj részleteivé válnak, amely kitakarja a gesztus egy részét, viszont elveszíti a saját teljes kiterjedését. Ezáltal tartalmilag is egy felvillanássá válik, tájak részleteivé, amelyeket felismerni vélünk, de fragmentáltságuk miatt a pontos azonosítás helyett megelégszünk a felismerés élményével.
A hiány témájának megértéséhez készítette a művész a kiállításon bemutatott legfrissebb képeit. Ahogy az íráshoz választott mottóban C. S. Lewis egy folyamat leírásáról beszél a bánat megértése kapcsán, úgy ezek a festmények is egyfajta leíró folyamatként feloldják a képi jelekbe foglalt emlékképeket, és segítenek azok befogadásában.
Kondor-Szilágyi Mária kurátor
///////
A 2026-os Frissen-kiállítás Daniel Arasse gondolataiból kiindulva azt a reneszánsz tételt vizsgálja, hogy a műalkotás óhatatlanul tükrözi alkotója egyéniségét. Bár a festészet halálát a fotográfia megjelenése óta, valamint a kapitalizmuskritika felől is többször megjósolták, a műfaj az esztétikai és társadalmi önreflexió révén mindig megerősödve újult meg. A Műcsarnok hetedik egy művész – egy terem – egy kurátor típusú tárlata arra keresi a választ, miért festenek ma a művészek. A személyes tárlategyüttes hat magyar kortárs festő legújabb, egyenesen a műtermekből érkező absztrakt és figurális munkáin keresztül mutatja be a szakma sokszínűségét.
művész-kurátor párok: Bánki Ákos - Reischl Szilvia, Kaszás Réka - Kondor-Szilágyi Mária, Király Gábor - Garami Gréta, Könyv Kata - Fazakas Réka, Menyhárt Tamás - Rockenbauer Zoltán, Verebics Katalin - Nagy Anna Blanka