Sivatagtemplom
Vízió a fekete ruhás asszonyokról – Napló önriportfotókkal
Bérczi Zsófiát a kiszolgáltatott női szerepek, különösen a tetőtől talpig beburkolt nők társadalmi helyzete és annak megélése foglalkoztatta, ettől vezérelve 2006–2007-ben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával jutott el Egyiptomba. Utazása során két különböző tervet valósított meg: egyrészt egy általa elképzelt sivatagban élő női közösséget bemutató vízió megrendezett képein dolgozott, másrészt képriportot készített önmagáról és blogbejegyzéseket írt.
A kiállítás első felében önriport-képek és naplórészletek fogadnak bennünket. Bérczi Zsófia olyan fotókon örökítette meg utazását, melyeken ő is mindig szerepel: úton-útfélen leállította kameráját, majd visszalépve az aktuális történésbe időzítő segítségével exponált. Élményeit és benyomásait őszinte részletességgel le is írta, ezekből a látogató részleteket olvashat és hallgathat az alkotó hangján.
A hátsó kiállítótérbe lépve, mint egy képzeletbeli női szerzetesrend tagjait, fekete ruhás asszonyokat láthatunk a hétköznapi élet körülményeitől mentes környezetben: elhagyott romok között, vagy a sivatagban. A fotósorozat címe is a végtelen sivatag és a teljes testet eltakaró burok szakralitásának átélésére hív. A vizuális alapot a sivatagi környezet homokszínében a lágy fekete alakok kontrasztja adja, a muzulmán ruha jelmezként kezelve annak minden súlyos jelentését sűríti, melyet a szél lebbentése légiessé old és emel. A nem látható ember lelke tükröződik a borzongatóan időtlen térben, a kompozíciók a lélek mélységébe húznak. A letisztult, gyakran geometrikus kompozíciókból képről képre bontakozik ki egy szellemi hitvallás: a fotósorozat elemei szimbolikusan a külső szabadságában korlátozott női lélek belső szabadságához vezető út stációiként értelmezhetők. „Szándékom, hogy ajtókat nyissak a metafizikus sík, a kollektívbe olvadó egyéni út keresése felé” – vallja az alkotó.
Kurátor: Éri Ildikó
Bérczi Zsófia vizuális kommunikáció tervezőként, fotó szakirányon 2003-ban végzett a Magyar Iparművészeti Egyetemen. 2004-től fő alkotói területe a képi-asszociatív dramaturgiával építkező vizuális színház, darabjait az általa alapított és vezetett Élőkép Színház égisze alatt tervezi és rendezi, folyamatosan jelen van a hazai és a nemzetközi színtéren. Formailag és tartalmilag is újszerű látásmóddal kísérletezik, elképzeléseit, látomásait a legkülönbözőbb előadó- és képzőművészeti formákban, ezek ötvözeteiben kelti életre, mindig törekszik az interdiszciplinaritásra. Jellemző rá, hogy bábszerű, archetípusos tartalmak kibontására alkalmas formákat – jelmezeket, burkokat, idomokat, installációkat – kreál és animál, ezekkel hoz létre az őket körülvevő térben-díszletben megrendezett, élőben mozgó-változó képeket, vagyis – az ő értelmezésében – élőképeket. Alkotásai transzcendenciában átlényegülő rituális világok, melyek az alkotó- és előadóművész teljes önátadása révén válnak a résztvevővel közös ünneppé. Előadásai közül a Műcsarnok közönsége korábban láthatta már a Hullámtér, az Élő felszín és a Fénygolyók című produkcióit, illetve a most bemutatott fotósorozatának fekete ruhás asszonyaira emlékeztető haj-uszályt húzó fekete morfománok performanszát. Sokoldalúságát mutatja, hogy felmenői tiszteletére az ő koncepció- és látványtervei alapján épült meg 2015-ben Pécsett az Angster emlékmű.
Egy időben - Stúdiólátogatások
Bánföldi Zoltán | Bérczi Zsófia | Byhon Győző | Fülöp Gábor | Gergely Réka | Pataki Tibor | Rizmayer Péter | Soós Nóra | Tenk László
MŰCSARNOK | 2020. október 28. - 2021. február 14.
https://www.facebook.com/events/673357846635230
virtuális megnyitó: https://youtu.be/wUFJdSLw8Xs