Visszaszámlálás – Barabás Márton művészete

2022. ja­nu­ár 22-én a ki­ál­lí­tás 15-16 óra kö­zött csak a kap­cso­ló­dó prog­ram részt­ve­vő­i­nek lá­to­gat­ha­tó!

Ba­ra­bás Már­ton (1952) mű­fa­ji szem­pont­ból sok­szí­nű élet­mű­vé­nek egyik leg­jel­lem­zőbb el­vont mo­tí­vu­ma a zene, va­la­mint a ze­ne­i­sé­get jel­lem­ző fo­gal­mak, mint az is­mét­lés, a re­pe­tí­ció, a rész és az egész egy­más­hoz való vi­szo­nyá­nak kér­dé­se. A másik pedig a zene meg­tes­te­sü­lé­sét jel­ké­pe­ző konk­rét mo­tí­vum, a zon­go­ra (és egyéb hang­sze­rek, il­let­ve a ze­né­hez kap­cso­ló­dó tár­gyak), me­lyek szer­ve­ző­elem­ként és jel­leg­ze­tes véd­jegy­ként al­ko­tói pe­ri­ó­du­sa­i­nak mind­egyi­ké­ben köz­pon­ti sze­re­pet ját­sza­nak.

Ba­ra­bás mű­vé­sze­te a fő­is­ko­lai évek után a het­ve­nes évek végén in­dult. Nagy vissz­han­got ki­vál­tó korai művei már je­lez­ték, hogy mű­vé­szi fi­gyel­mé­nek fó­ku­szá­ban a múlt, a kul­tu­rá­lis em­lé­ke­zet „le­járt sza­va­tos­sá­gú” tár­gya­i­nak új­ra­hasz­no­sí­tá­sa, il­let­ve re­kon­tex­tu­a­li­zá­lá­sa áll, ame­lyet oly­kor csen­des kon­cep­tu­a­liz­mus­sal, más­kor ér­zé­ki fes­tő­i­ség­gel, néha a pre­pa­rá­tor szi­go­rú kö­vet­ke­ze­tes­sé­gé­vel, vagy épp áradó já­té­kos­ság­gal és hu­mor­ral bont ki mű­ve­in.  A nyolc­va­nas évek első fe­lé­ben a fotó alapú re­a­liz­mus és a ha­gyo­má­nyos kép­tér­től való el­tá­vo­lo­dás jel­le­mez­te, majd az év­ti­zed má­so­dik fe­lé­ben az új­fes­té­szet „szub­jek­tív his­to­riz­mu­sá­nak” szel­le­mé­ben al­kot­ta meg mű­ve­it. A 90-es évek fo­lya­mán tárgy­al­ko­tá­sát a for­mai pu­ri­tán­ság és a konst­ru­á­ló épít­ke­zés jel­le­mez­te: az ob­jek­tek, a tér­vo­na­lak és az ins­tal­lá­ció mű­fa­ján ke­resz­tül ju­tott vissza a 90-es évek végén a fes­té­szet­hez. Pá­lyá­ja eleje óta egé­szen a mai napig jel­lem­ző szem­lé­le­té­re, hogy művei nem ki­zá­ró­lag ön­ma­guk­ban lé­te­ző, sze­pa­rált mű­tár­gyak, hanem al­ka­lom­sze­rű­en (ki­ál­lí­tá­sok­kor) és tu­da­to­san egy na­gyobb ins­tal­lá­ció ré­szé­vé vál­nak, ki­egé­szül­nek tár­sa­ik­kal és kon­tex­tust te­rem­te­nek a ba­ra­bá­si uni­ver­zum egyéb tár­gya­i­val: zon­go­ra­csi­gák a tér­vo­na­lak­kal, fest­mé­nyek a szob­rok­kal, ob­jek­tek a könyv­tár­gyak­kal, akár az élet­mű kü­lön­bö­ző idő­sza­ka­i­ból is.

Ba­ra­bás Már­ton négy és fél év­ti­ze­des élet­mű­vé­nek fel­tér­ké­pe­zé­se nem­csak vi­zu­á­lis sok­szí­nű­sé­ge miatt iz­gal­mas fel­adat, hanem azért is, mert az œuvre együtt lük­tet a 80-as és 90-es évek, majd pedig az ez­red­for­du­ló utáni mű­vé­szet fon­tos kér­dé­se­i­vel, prob­lé­má­i­val és di­lem­má­i­val. A Mű­csar­nok­ban meg­ren­de­zett vissza­te­kin­tő élet­mű ki­ál­lí­tás re­konst­ruk­ci­ós kí­sér­let­nek fog­ha­tó; a laza idő­ren­di­ség­ben ren­de­zett mű­cso­por­tok mű­vész al­ko­tó­pe­ri­ó­du­sa­i­nak össze­füg­gé­se­it, mo­tí­vum­ván­dor­lá­sa­it és jel­kép­hasz­ná­la­tát kí­ván­ják fel­vá­zol­ni.

Ku­rá­tor: Szabó Noémi