Bódis Erzsébet textilművésznő kiállítása

Bódis Er­zsé­bet élet­mű-ki­ál­lí­tá­sa a Bu­da­pest, szí­nes város - Zsol­nay épü­let­ke­rá­mi­ák és Med­gya­szay Ist­ván - Épí­té­szet és or­na­men­ti­ka című ki­ál­lí­tá­sok­kal pár­hu­za­mo­san kap he­lyet az Ernst Mú­ze­um­ban.

A ka­lo­ta­sze­gi (Zso­bok) szár­ma­zá­sú kár­pit­mű­vész 1957-ben dip­lo­má­zott a ko­lozs­vá­ri Képző- és Ipar­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la tex­til­ter­ve­zői sza­kán. Ké­sőbb ön­ál­ló sző­nyeg­ter­ve­ző mű­vész­ként dol­go­zott Er­dély­ben, egé­szen 1986-ig, ami­kor át­te­le­pe­dett Ma­gyar­or­szág­ra, Gö­döl­lő­re. Az Er­dély­ben töl­tött évek alatt ala­kult ki élet­pá­lyá­já­nak fő irá­nya: a szé­kely fes­té­kes mo­tí­vum­kin­csé­re, szer­ke­ze­té­re épülő fa­li­sző­nyeg, me­lyet szá­mos cso­por­tos ki­ál­lí­tá­son be­mu­ta­tott Ma­gyar­or­szá­gon és kül­föl­dön is, a Gö­döl­lői Ipar­mű­vé­sze­ti Mű­hely ala­pí­tó tag­ja­ként.

Az 1968-ban Ma­ros­vá­sár­he­lyen ren­de­zett ön­ál­ló ki­ál­lí­tá­sá­nak ka­ta­ló­gu­sá­ban így írt Sütő And­rás: "Ak­va­rell­jei a ter­mé­szet­nek mind­ezi­dá­ig ecset nem látta te­re­i­ről valók, a föld lánya a föld felé ha­jol­va, a mezei-erdei vi­rá­gok mikro-koz­mi­kus szín­vi­lá­gát szűr­te át benső lá­to­má­sa­i­nak fá­tyo­lán... Kom­po­zí­ci­ós és vi­rá­gos sző­nye­ge­in velük együtt nyí­lik az élet s az el­mú­lás ka­pu­ja két szár­nyán az em­be­ri lét tu­sa­ko­dó gond­ja­i­val..."

A 60-70-es évek­ben ké­szült sző­nye­gek egy része ro­má­ni­ai mú­ze­u­mok­ban ta­lál­ha­tó. A ki­ál­lí­tás anya­gát a sző­nye­gek, sző­nyeg­ter­vek, ak­va­rel­lek, va­la­mint a köl­csön­ka­pott ré­geb­bi al­ko­tá­sok ké­pe­zik, elénk tárva Bódis Er­zsé­bet élet­út­ját.

KI­ÁL­LÍ­TÁS­HOZ KAP­CSO­LÓ­DÓ PROG­RA­MOK:

Feb­ru­ár 8. (szer­da) 18 óra: A nép­mű­vé­sze­ti ha­gyo­má­nyok be­épü­lé­sé­nek le­he­tő­sé­gei a je­len­kor mű­vé­sze­té­be. A be­szél­ge­tés részt­ve­vői: Pé­ter­fy Lász­ló, Jan­ko­vics Mar­cell és Simon Ká­roly