Hegedűs 2 László: Szelekció / Selection

Hegedűs 2 László 1975 óta alkot a vizuális művészet több területén. Az Ernst Múzeumban 2005. november 6-23. között látható kiállítás célja - amely a kortárs életműveket bemutató kiállítás-sorozat legújabb tárlata - a művész munkásságának minél teljesebb megismertetése, az utóbbi harminc év képzőművészeti alkotásaiból készült válogatással. Hegedűs 2 Lászlónak már számos önálló kiállítása volt Magyarországon és külföldön egyaránt, 2005. nyarán a prágaiak is megismerkedhettek művészetével. A budapesti közönség azonban még sosem láthatott ilyen sokszínű válogatást az életműből, amellyel a művész 55. születésnapja alkalmából is köszöntjük.

Hegedűs 2 László a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legegyénibb hangú és legeredetibb képviselőjeként, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárások mestereként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggésekre mutat rá.
Festészettel, grafikával, művészkönyvekkel, plasztikával egyaránt foglalkozik, de invenciózus alkotói magatartása egyéb műfajokban (film, fotó) is teljes intenzitással és szakmai igényességgel jelenik meg. Művészetét nem lehet stílusirányzatok közé sorolni. Mindig szokatlan képi megoldásokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot, bármilyen témát dolgoz fel. Műalkotásai a valóságos és a teremtett világ határmezsgyéjén mozognak, leggyakrabban a mulandóságról vallanak. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői munkáinak, melyek egyik legfontosabb jellemzője a furcsa, megdöbbentő képzettársítás.

Az, hogy művészete lényegét tekintve kategorizálhatatlan, nem egyszerűen a megformálás módjának, médiumának gazdagságából, hanem abból adódik, hogy nem merül ki, nem oldódik fel az irányzatokban. A műveiben megnyilvánuló világ olyannyira önálló, hogy saját története, saját képlete van. Szimultánt játszik a formákkal, mindezt nagy találékonysággal, természetességgel teszi.

A művekben fellelhető kettősségek, képzettársítások, ismétlődések és ellentétek kereszttüzében áll a néző, akinek személyes élményeit is mozgásba hozzák a képek. Alkotásai hatása alól ezért kibújni nem lehet. Az általuk keltett asszociációk, érzések és érzelmek zavarba ejtők.

Az alkotó kezdeti műfajai az évek folyamán művészkönyvekkel és egyéb objektekkel, festményekkel, az egyre hangsúlyosabb fotózással és az animációs filmet felváltó digitális trükkökre épülő rövidfilmekkel egészültek ki. Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve egyaránt jellemzi mind a fotó és film, mind pedig a képzőművészeti alkotásait. Használja ugyan a kortárs formanyelvet mégis közérthetően szól a nézőkhöz. "Munkái egy magányos embert mutatnak - bár ezt ingerülten azonnal vissza is lehetne utasítani, mert hát ki nem magányos; tehát ő nem személyében magányos, illetve ez érdektelen, hanem művész mivoltában. Éppen azért, mert jó művész és mai. És így nem bír más lenni, mert nincs mögötte közösség, nincs mögötte semmi. Korunk művésze e semmi előtt áll, és ezért olyan furcsák a dolgaink." (Esterházy Péter)

Szemléltető ábra

Hegedűs 2 László zavarbaejtően sokféle művészetet művel, sok technikát alkalmaz, sokféle stílust ötvöz és hasonít magához. A kutató művész típusába tartozik. Van azonban valami, méghozzá egy paradoxon, ami kutatásait összetartja, s ami a kutató-kereső-kísérletező típusból művész-egyéniséget hoz létre.
Hogyan is mondjam, hogy ne legyen félreérthető? Tunya, modern szemléletünk a művészt világ- illetve valóságteremtőnek látja, s ha találkozik egy művel, vagy kivált - mint itt - életművel, ezt a valóságot akarja a kezébe kaparintani. Lássuk a művész világát, az ő különbejáratú valóságát! Hegedűs 2 művein azonban másfajta valóságokat találunk, olyan valóságos valóságokat, amelyek megvoltak korábban is, s amelyeket ő olyan becseseknek talál, hogy nem akarja átalakítani. Mit tesz tehát helyette? Meglepő kombinációkban megmutatja őket. Művészete a megmutatás - az ugyanis, hogy mit mutat meg -, és a kombináció.

Hegedűs 2 műveiből kiderül, hogy nagyra tartja Esterházyt, és Esterházy egy szép méltatásából az is kiviláglik, hogy a szolidaritás kölcsönös. S van is valami távoli hasonlóság közöttük: Esterházy úgy alkotott jelentős fikciókat, hogy ritkán mesélt és alig talált ki (s ha mégis, inkább csak lazán felvázolt) történeteket. Nyelvi helyzeteket hozott létre, s Hegedűs 2 egyik művén olvasható állítása szerint csak a nyelvet tekinti valóságnak. S e nyelvi helyzetekbe is gyakran már meglévő mondatokat és mondattömböket illesztett - a híres idézéstechnika.

A hasonlóság ezzel véget ér, mert Hegedűs 2-nek az idézetek eredeti valósága rendkívül fontos. Ha egy híres XX. századi festő egy híres képe úgy ábrázol egy pipát, hogy aláírja: "Ez nem pipa", akkor Hegedűs 2 képei éppen megfordítva, azt mondják nekünk, hogy a cseresznye cseresznye, a gomb gomb, a dominó dominó, a kitömött madár madár. De mégsem a trompe l'oeil, a szem becsapása nagyhanyományú művészetének folytatása ez, s Hegedűs 2 nem is Duchamp talált tárgyainak útján tesz lépéseket - erről gondoskodik a kombináció, ahogy egy gyümölcs vagy egy állat, vagy egy régi fénykép, vagy egy szemléltető ábra, vagy egy reprodukált festmény valósága más valóságokkal nem-valóságos, hanem fiktív, művészi kapcsolatba kerül.
Most értjük meg, hogy miért olyan fontos Hegedűs 2 számára a fényképészet, amely a modern művészetek közül a legerősebben sugallja nekünk, hogy amit ábrázol, az megvan, vagy megvolt a világban. De éppígy azt is megérthetjük, hogy mit keres itt a fényképészet előtti szemléltetés művészileg csak manapság becsülni kezdett műfaja, a természettudományos illusztráció. Vagy a szöveg, mint kép.
Hegedűs 2 több művének a Szemléltető ábra címet adta. S egy nagyon általános értelemben ez is művészete: a valóság szemléltető ábrázolása.

De lehet-e a valóságot szemléltetni? Természetesen a maga totalitásában nem. Ám rá lehet csodálkozni darabjaira. S hogy Hegedűs 2 mire csodálkozik rá, arra nincs jobb szavunk, mint a régi, a legrégebbi. A valóság szépségére.

Radnóti Sándor
2005. november 6. - november 23.

Ernst Múzeum

Jegyek
2005. november 4. - december 4.
Előző kiállítás

Kulinyi István kiállítása

2005. november 8. - december 3.
Következő kiállítás

Makovecz Anna kiállítása