Paizs László, válogatás 33 év munkáiból

Ez a hatvanas évektől napjainkig született munkákból válogatott kollekció, Paizs László festői, szobrászi, grafikusművészi munkásságának négy évtizedére visszapillantó kiállítás a műalkotás lehetséges létrejöttének és kommunikációs esélyeinek bemutatása az új ezredfordulón. A kép - nem hagyományos képek, a szobrok - nem hagyományos szobrok, és a grafikák - nem hagyományos grafikák: tobzódnak a festőiségben, és olyan történet epizódjainak megtestesítői, olyan gondolkodásmódot (fellengzősen: szellemet) karakterizálnak, amelynek alapvető meghatározója a függetlenség, a szabad műteremtés és kifejezés feltételeinek és közegeinek létrehozása, illetve mindezen létrehozás- és létrejövés-illúzióinak az átélése.

A síkokkal és a terekkel, az anyagokkal és az eszközökkel, a műnemekkel, az autonomitással és a funkcionalitással öntörvényű kapcsolatokat és viszonyokat teremtő Paizs-művészet jellemző vonása a monumentalitásra törekvés, a lágy lírával ellenpontozott expresszivitás, a művészi és a valóságos tárgyszerűségek higgadt ütköztetése, vagy a látszatszerűségekbe burkolt átmenetek kreációja.

Azok az első világháborús korszak staniclivá sodort újságpapírjából előmászó szarvasbogarak már sohasem fognak légi útra kelni, annak a plexitömbbe rekesztett-kimerevített füstgomolygásnak parányi esélye sincs már a szálldosásra és szertefoszlásra. Ennyi lehetne egy-egy mű tényszerű leírása, a felszíni rétegek megközelítése, de a magyar művészetbe egyszerre szervesen és nehezen illeszkedő Paizs-munkásság alkotásainak mélyrétegeiben nagyon súlyos tartalmak és jelentések, a mögöttük hagyott fél évszázad történetét, jelenségeit megvilágító kifejezések koncentrálódnak: szükségszerűen a félelmek, a tragikus előérzetek váltak, válnak művészetében dominánssá. (Wehner Tibor)