Váli Dezső gyűjteményes kiállítása

"...amikor nem gondolkodom, akkor festek, amikor festek, nem gondolkodom. Tűnödő ember szeretnék lenni, az nekem nagyon tetszik..." (Váli Dezső)

Ezzel a mondattal kezdi Váli Dezső egyik interjúját. Életrajzában 1969 októberét tűzi ki annak az időpontnak, amelytől kezdve szabadfoglalkozású festő. Életét szigorú rendszer szerint éli.

"...5.23-kor lecsapom a vekkert, a budai ferences barátokkal együtt mondom a reggeli zsolozsmát. Onnét át a Lukácsba. Otthon Kata meleg reggelivel vár, asztalhoz ül velem. Aztán munka. Kettőtől négyig alszom pizsamában.
Ma már nemigen festek este, negyven év fölött az ihlet napszakhoz és keretmérethez igazodik. Háromnegyed tizenegykor oltok.
Vasárnap családi séta, nyáron nyaralunk, hogy lett hordozható szövegszerkesztőm, könnyebb feladat.
- Ima, egyedül és közösségben...?
- Imaidom a reggel első munkaórája. Munkaórája, mert munka. Pár éve tanultam meg, hogy mindenért hálát lehet adni, hogy a vízcsap működik, hogy a családom éppen békén alszik, hogy tegnap pocsékul ment a festés. Napközbeni imáim leginkább rövid helyzetjelentő telefonálások, ahogy a rendőrök szólnak be akció közben a központba, jelentve és utasítást kérve. Esetleg erősítésért..."

Munkásságának két kiemelkedő sorozata a "Zsidó temetők" (1984-87), és a "Műterem képek". Az utóbbit 1987-ben kezdet el és még ma is gyarapítja. A "Zsidó temetők" című sorozattal áttért a figurális ábrázolásra, de ezzel nem változott meg líraisága. A téma szakralitása saját műtermét ábrázoló képein is folytatódott. Ez a több mint egy évtizede tartó sorozat önéletrajzi vallomásnak is tekinthető. Munkáit közszerepléstől eltekintve nem engedi ki külföldre.

Az Ernst Múzeum egyedüli vállalkozásba fogott. Lehetőséget biztosít, hogy múzeumi körülmények között a látogatók a kiállított művekből vásároljanak.

Váli Dezső gyűjteményes kiállítása 2002. szeptember 25-én nyílik az Ernst Múzeumban.

Váli Desző festményeinek reprodukciója megtekinthető:
www.vali.c3.hu