Budapest, a művészek városa

Mi is érdekelhené jobban a képzőművészet iránt érdeklődő embert, mint az alkotás megszületésének helye, a műterem; a hely, ami több mint munkahely, melynek funkciója egyszerre szakrális és gyakorlati, s rendje / rendetlensége oly sokat elárul a benne élő és alkotó művészről, gyakran műveiről is.

Az Ernst Múzeumban 2002. október 20. és december 4. között lesz látható az a kiállítás, mely korábbi építészettörténeti kiállítások sorába illeszkedve -- részben követve az 1990-ben megrendezett bécsi kiállítást - megidézi a budapesti műtermek világát, bemutatva többek között a Gellért-hegyi műterembérházat, a Százados úti művésztelepet, a magyarországi (budapesti) művészeti oktatás műtermeit (pl. Epreskert).

A Műteremépítészet az Ernst Múzeumnak a modern kor magyarországi (budapesti) köztereit vizsgáló kiállítássorozatában is különleges helyet foglal el. A budapesti mozikat, majd a kávéházak világát bemutató kiállítások után most a képzőművészeti alkotások születésének színtereit, a műtermek világát eleveníti meg a nagyközönség számára a múzeum.

A kiállításon bemutatjuk a budapesti műteremépítészet emlékeit, a műterem privát illetve közszerepének változásait.

A kiállítás elsősorban a XIX-XX. sz. fordulóján Budapesten épült műtermekre koncentrál, de az ezt megelőzően keletkezett épületek mellett egészen máig követjük a műfaj történetét. A századforduló műtermes villáit és bérházait, melyek jórészt müncheni és bécsi előképek után készültek, a korszak legkiválóbb építészei tervezték. A kiállításon korabeli építészeti tervrajzok, épületfotók és makettek is bemutatásra kerülnek. Mindezek mellett több műterem hangulatát idézzük majd fel enteriőrszerűen, korabeli bútorokkal valamint műtárgyakkal; így például Stróbl Alajosét, Benczúr Gyuláét, Rippl-Rónai Józsefét, Medgyessy Ferencét, Kondor Béláét.

A kiállításhoz hagyományosan katalógus is készül, melynek tanulmányai a budapesti műtermek és műteremházak mellett a történelmi Magyarország területén (Nagybánya) elhelyezkedő épületekkel is foglalkoznak, valamint számba veszik a vidéki muvésztelepeket (Szolnok, Kecskemét stb.) is. A katalógusban történeti előzményként szerepelnek a XIX. század műtermei. A legterjedelmesebb anyag a századfordulós épületekkel foglalkozik, de átfogó tanulmányok tárgyalják a két világháború közötti és utáni műteremépítészetet, egészen napjainkig.

A katalógus tanulmányainak megírására a téma jeles képviselőit kértük föl.

Reményeink szerint úgy a kiállítás, mint a katalógus új gondolatokat ébreszt majd az művészettörténészekben, és kedvet hoz a további kutatásokhoz; a nagyközönség előtt pedig feltárul egy eddig jobbára ismeretlen világ, ahová eddig tán nem nyert bebocsátást.