Németh Ágnes retrospektív kiállítása

"Ez a tér nem kívül van, hanem belül. Ez nem csupán egy kiállítás, hanem elevenbevágó valóság. Aki ebbe a térbe belép - az elevenembe lép be, az esendő elevenembe - és talán a sajátjáéba is egyben." - ezekkel a szavakkal vezeti fel Németh Ágnes saját kiállítását. A művész Daimónnak nevezi azt az energiát, istent, uralkodót, szellemet, ami művészetét életre hívja s életben tartja, s amivel akarva-akaratlan szembesülnünk kell, ha munkáit szemléljük.

Németh Ágnes művészete a görög-keresztény kultúrkör tükrében pogánynak mondható. Művei szellemisége átlépi a mai humán mérték határát, ezért az általuk létrehozott térben járva senki nem maradhat közömbös, mivel a művek ereje vitathatatlan, szemléletük azonban a kultúra egy archaikusabb rétegét idézi, melyhez a befogadó nem talál megfelelő nyelvezetet, mert a mai nyelvezetet használók számára az autentikus felelet zsigeri úton érkezhet csupán, ami viszont zavarba ejtő. Zavarba ejtő, hogy pontosan érezzük, ám nem tudjuk megnevezni érzékelésünk tárgyát.

Németh összefoglalóan Daimónnak nevezi a munkái által kiváltott érzések összességét is. Mindegyik munkáját áthatja ebbe az uralhatatlan uralkodóba vetett hit, akinek az ember szolgálója és kiszolgáltatottja lehet csak. Ez a hit még / már nem ismeri a keresztényi értelemben gondolt szabadság fogalmát. Ez még a totemek és tabuk világa.
"A Daimón uralhatatlan. Játszik veled, mint egy marionett bábúval, hol imád, hol a mélybe taszít. Megismerteti a feloldódást, az ego elvesztését, a megistenülést, a személytelen boldog pillanatot. Mindannyiunkban ott él, kinek, kinek a maga sorsában."

"Tudja a verejtéked szagából, mi van veled."

Németh az utóbbi években Magyarország színes földjeit festékként alkalmazva egy speciálisan kifejlesztett technikával nagy méretű táblaképeket is készít. A kiállításon többek között ezek a "földképek" is megtekinthetok.

A kiállítás anyagából katalógus készült.