Rudnay Gyula kiállítása

Idén ünnepeljük Rudnay születésének 125. évfordulóját. Ennek tiszteletére az Ernst Múzeum kiállítást rendez munkáiból. E kiállításunkkal megidézni próbálunk egy mára szinte feledésbe tűnt életművet, annál is inkább, mivel a művész 1918-ban e falak közt mutatkozott be műveivel. Rudnay munkáiból utoljára 1969-ben rendeztek kiállítást Magyar Nemzeti Galériában.

Rudnay képeinek a szín az erőssége, színekkel komponál: lángoló vörös és világító fehér, tragikus fekete és melegbarna foltok szerveződnek táncoló parasztokká, mulatozó cigányokká, a háború elől menekülő kétségbeesett tömeggé. Feltehetően Munkácsy a nagy előd, a példakép - de a dinamikus mozgás, a lendület, a ritmus már az önálló hangjára találó művész sajátja - éppúgy, mint portréi és az arcképszerű figurális művei, melyek valójában egy-egy érzelem "képmásai".
Sokalakos vásznait, melyek a magyar "előidőkbe" vezetnek vissza, biedermeier hölgyek és lovasbetyárok népesítik be, a táblabíró világ korából származó asztaltársaságok lakomáznak és csevegnek. Megelevenednek gyermek- és ifjúkori élmények, a családi háznál gyakran megforduló vendégek és vándorok, melyek a művész képzeletén keresztül élnek tovább. Egyfajta, a realizmuson túllépő vagy azon felülemelkedő, kissé historizáló szemlélete a magyar biedermeiert vagy inkább a reformkort idézi.

Tájképeinek javát nem a konkrétumok precíz ábrázolása jellemzi, hanem időtlenné nemesedő, árkádiai tisztaság.

A kiállításon szereplő műveket elsősorban múzeumi gyűjteményekből válogattuk, de néhány jeles magántulajdonban lévő alkotás is bemutatásra kerül. Lendületes, könnyed, finom akvarellek, családi és egyéb fotók egészítik ki a látnivalókat, valamint néhány a művész gazdag életművét elismerő számos kitüntetés és emlékérem közül.