Somogyi Győző tájképei

Az Ernst Múzeum július 16. és augusztus 27. között Somogyi Győzőnek rendez kiállítást, mely a különböző alkotói korszakokból származó tájképeken keresztül mutatja be a művész életútját, nem mellőzve az általa létrehozott új műfajt sem: a képzőművészeti térképnek nevezett fekete-fehér szitanyomatokat, melyeket szintén felfoghatunk egyfajta tájképként.

Somogyi Győző a 20. századi magyar művészetben sajátos helyet foglal el. Nem tartozik egyetlen festői irányzathoz, csoporthoz sem. Hagyományos eszközökkel és műfajokban dolgozik, műveit nagyrészt táblaképek, szitanyomatok, tusrajzok alkotják. 1992-ben volt már Somogyinak kiállítása az Ernst Múzeumban, de míg ott az egész addigi életművet próbáltuk átfogóan bemutatni, addig ennél a kiállításnál kifejezetten a tájképekre esik a hangsúly.

Somogyi indulásakor, a hetvenes években főleg grafikával foglalkozott, a nyolcvanas évektől tért át az intenzív színvilágú, Csontváryt idéző képek festésére, amikor a fővárosból a Balaton-felvidékre költözött. Ettől az időtől egyre fontosabbá vált számára a hagyomány, a gyökerek keresése. Az utóbbi években a magyar történelem felé fordult az érdeklődése, speciálisan nemzeti témájú képeket fest.
Az Ernst Múzeum nagytermében megvalósuló, mintegy 40 nagyméretű festményt és 30 grafikát bemutató kiállítás a tájkép két különböző formáját igyekszik bemutatni Somogyi művészetén keresztül: a hagyományos értelemben vett többségében a Balaton-felvidék szépségét bemutató festményekkel, valamint a Somogyi által kitalált művészeti térképeken keresztül.

A kiállítás ideje alatt fog megjelenni Somogyi Győző életműkatalógusa.