Tájteremtés - Kertalkotás

A minket magába foglaló és körülölelő táj a természet és emberi közösségek alkotása. A kert ember teremtette természet, a világról alkotott gondolat, amely az emberi akarat által megjelenik, ápoltatik, majd a gondolkodás átalakulásával felolódik a természet törvényszerűségei által. A táj magában rejt mindent, ami a természet, az élő, eleven organizmus sajátja - örök mozgásban az élet és a halál között fejlődik, átalakul, létesül, teremtődik. Magán hordozza az ember s az emberiség tulajdonságait, - az emberiség tudatfejlődédének, az ember szociális viszonyainak lenyomata. Individualitása van. Sorstörténete van.

Képek. Arcképek. Tükörképek. Bennük foglaltatik a múlt. A jelen képében pedig a jövő lehetősége. A táj arculata, a kert képe velünk, emberekkel van összefüggésben - hogyan élünk, hogyan gondolkozunk, hogyan érzünk és hogyan cselekszünk. Kép, amelyben magunk mozgunk, amelybe sorstörténetünk belesző.

A kiállítás az ember és a természet, a táj és a társadalom, a Föld és az Ég elválaszthatatlan kacsolatáról szól.