Lantos Ferenc 1948 - 1970 között készült művei

A Pécsett élő festő és a Pécsett született, a 20. század magyar művészettörténetében magának jelentős helyet biztosító életmű első felének kiállítását a művész 75. születésnapja alkalmából rendezzük. Jóllehet akár folytatása is lehetne annak a tárlatnak, amit a Balaton-felvidék 20. századi művészete (a Herendi Porcelánmanufaktúra és Egry József) bemutatásának szenteltünk 2003-ban. Az a régió éppúgy, mint Pécs, évszázadok, sőt, évezredek óta kultúrateremtő és -hordozó, kiemelkedő és másokkal összetéveszthetetlen műalkotások szülőföldje. Nem titkolt célunk ugyanis felhívni a figyelmet a Budapest-központúvá vált magyar kultúrában a vidék európai értékeire.

Lantos Ferenc festészete akár mediterránnak is mondható. A természet a kiindulópontja, a természet belső logikáját - és mesterét, Martyn Ferencet - követve fejlesztette ki természetelvű absztrakcióját, racionális és organikus szemlélet különleges egyensúlyát, amivel a 20. századi magyar művészet egy sajátos útját, egyúttal az európai rendszerelvű gondolkodást is, egyéni módon gazdagította-gazdagítja.

Kiállításunkon ennek a harmóniának születését és kibontakozását mutatjuk be. Fiatalkori, 1948-ból fennmaradt mappájával kezdve, ami tussal készült tájrajzait tartalmazza. Néhányuk gömbölyű, a részeket egymással összekapcsoló ívei már éppúgy sejtetik nemcsak az összefoglaló formaérzékenységet, de a természetben tapasztalható összefüggések képi megteremtésére irányuló festői érdeklődést is, amit más rajzain egészen másként: mozogni látszó, amorf formákkal valósított meg. És már ugyanekkor készültek egészen absztrakt "tájak" is műhelyében: a nedves papírnak köszönhetően szétszálazó, amorf formákból. Ezekkel a lapokkal magát a festői eszköztárat is eszközből alkotótárssá léptette elő. Élet és mozgás a kör- és négyzetforma folytonos interferenciájával válik eggyé az azóta jellegzetessé vált lantosi művészetben.

Alkotómunkájának ezen kettősségére utal rendszeres részvétele is a legkülönfélébb vidéki művésztelepeken (Mecseknádasd, Tokaj), ugyanakkor elvont műhely- és technikai kísérleteinek sora (porcelán, zománc). Kibontakozásának dokumentumai az 50-es - 60-as évek főként balatoni tájai: a tájak redukciói, a természeti (körformák: nap, kavicsok) és mesterséges formák (vitorlások) elvonatkoztatásai, szigorúbb-konstruktívabb és oldottabb kompozíciói, melyek egyúttal (akvarellek lévén) tiszta és intenzív színvilágának forrásai. A szín megjelenési módjai: a mozgékony színpettyek és lendületes színsávok segítették saját színforma-nyelvének kialakulását, amint a tájak tükröződése vagy felülnézete a mindinkább autonómmá váló, szabadon benépesíthető képmezőét. Természet - látás - alkotás című köteteit és kiállításait a 70-es évekből, melyekben rendszerezte festői tudását a világról, 1977-ben a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be. A rendszerek végtelen lehetőségeinek felfedezése azóta reprezentatív, az Ernst Múzeumban is csak részben bemutatott (1999) festménysorozatokban teljesedett ki.

Keserü Katalin