Megfestett álmok

A Budapesti Tavaszi Fesztivál idején az Ernst Múzeumban mutatkozik be az a magyarországi köz- és magángyűjteményekből válogatott anyag, mely elsőként a londoni Freud Museumban volt megtekinthető 2003. november 12. és 2004. január 18. között. A londoni kiállítás keretén belül négy, Nagy-Britannia 19. századi művészetében gyökerező és Freud tudományos munkáival kapcsolatba hozható, de egyéni hangú, a kor egyetemes művészetében is egyedi életművet létrehozó művész, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Lesznai Anna valamint Sassy Attila munkásságából adtunk ízelítőt. Jelen kiállítás kibővül még Kozma Lajos és Tichy Gyula műveivel.

Úgy tűnik, az utóbbi időben, a nyugati kultúra vizualitásra hagyatkozó korszakában ismét megnőtt a tudományok érdeklődése aziránt, hogy mit és hogyan látunk illetve lát és tesz láthatóvá a művész. A képzőművészetben, amit (a valóságot) ábrázoló művészetnek is nevezünk, mindig különleges jelentősége volt a belső látásnak, látomásnak is. A 19-20. század fordulóján a látási törvények fizikai, kémiai kutatása mellett ismét a figyelem középpontjába került a belső kép. Tudományos és filozófiai kísérletekkel egyidejűen ekkor vált esztétikai elvvé az objektív valóságban nem látható világ reprezentálása, ekkor fogalmazódott meg a mese, az álom, a látomás, a képzelet és az emlékezés mibenléte és szerepe a képalkotásban, ugyanakkor a képnek is új definíciói születtek.

A kiállítás ezeket az akkor új képtípusokat mutatja be, nem kérdezve, hogy a festett mesék, álmok, látomások kései szimbolista, posztimpresszionista vagy szecessziós művészetnek nevezhetők-e. Sokkal inkább fel akarja tárni azt a világot, amit művészeti és hétköznapi értelemben valóságként kell elfogadnunk. Az Éden teljessége, az élet és művészet kozmikus volta, az ösztönök teljes világa jelent meg az írott és festett álmokban. Ezt az új valóságot söpörte el brutálisan az I. világháború. A mesék, látomások, álmok világát ezért Gulácsy Lajos utolsó jelentős művével zárjuk. Kezdetét önkényesen jelöltük meg, hisz az annál mélyebben vezet a múltba, Csontváry Kosztka Tivadar révén, de az ő sajátos, tiszta víziója a világról amúgy is különbözött ifjabb kortársaiétól.

Csontváry Kosztka Tivadar művészi hagyatékából 1930-ban az Ernst Múzeum az addig legnagyobb (70 művet tartalmazó) kiállítást rendezte meg. Gulácsy Lajos retrospektív tárlatát születésének 40. évfordulójára ugyancsak az Ernst Múzeum mutatta be, ahol egyébként csoportos kiállításokon Lesznai Anna is részt vett. Kiállításunkra készülve megkülönböztetett tisztelettel adóztunk elődeink, valamint a 150 éve (1853) született Kosztka Mihály Tivadar és a 70 éve (1932) elhunyt Gulácsy Lajos emlékének.

Keserü Katalin