David Robin Wilkinson - Emlékmű/Negatív/Pozitív/Szökőkút

David Wil­kin­son lon­do­ni kép­ző­mű­vész je­len­leg Bu­da­pes­ten él és dol­go­zik, ön­ál­ló ki­ál­lí­tá­sa a Do­rottya Ga­lé­ri­á­ban a bu­da­pes­ti Épí­té­szet Hó­nap­ja ren­dez­vény-so­ro­zat ke­re­té­ben kerül meg­ren­de­zés­re. A mű­vész Bu­da­pest ut­cá­in sé­tál­va ta­lált olyan épü­le­tek­re, me­lyek a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú és az 1956-os for­ra­da­lom alatt ke­let­ke­zett golyó lyu­kak­kal van­nak bo­rít­va. Mond­hat­nánk seb­zett, lyu­kasz­tott, se­be­sült épü­le­tek ezek, az épí­té­sze­tet em­be­ri test­ként, il­let­ve a tes­tet szol­gá­ló, azt kö­rül­ve­vő szob­rá­szat­ként ér­tel­mez­ve. Az épü­le­tek em­lé­kek gyűj­te­mé­nyei is, az utcák, a terek nevei a múlt tör­té­nel­mi alak­ja­i­ra és ese­mé­nye­i­re em­lé­kez­tet­nek. Wil­kin­son a va­ko­lat­ban, tég­lá­ban ke­let­ke­zett golyó lyu­ka­kat olyan tám­pon­tok­nak te­kin­ti, me­lyek egy­faj­ta tér­ké­pet al­kot­nak a tér­ben, az ur­bá­nus táj­ké­pen. Alap­ve­tő­en bár­mely táj­kép, bár­mely épí­té­sze­ti tér, le­gyen az vi­dé­ken vagy a vá­ros­ban, a múlt élő rep­re­zen­tá­ci­ó­ja. Ahol a táj ezen ma­rad­vá­nyai el­tűn­nek, az em­lé­ke­zet­ből is ki­tör­lőd­tek.

A Do­rottya Ga­lé­ri­á­ban be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő Em­lék­mű/Ne­ga­tív/Po­zi­tív/Szö­kő­kút című munka egy kép­ze­let­be­li köz­té­ri szo­bor mű­kö­dő ma­kett­je, a go­lyó­nyo­mok ne­ga­tív­ja­i­nak po­zi­tív önt­vé­nye­i­ből fel­épü­lő szim­bo­li­kus szö­kő­kút. Fel­is­mer­he­tő és meg­ke­rül­he­tet­len David Wil­kin­son e mun­ká­ja és Call­meyer Fe­renc­nek a Kos­suth téren ta­lál­ha­tó szob­ra közti pár­hu­zam. Call­meyer Fe­renc maga is jelen volt, és a tö­meg­gel együtt me­ne­kült az ár­ká­dok alá az 1956-os Kos­suth téri lö­vé­sek elől - így műve az ese­mé­nyek, a meg­élt ér­zé­sek és fé­lel­mek he­lyé­nek állít em­lé­ket. David Wil­kin­sont nem há­bo­rús em­lék­mű ké­szí­té­se fog­lal­koz­tat­ja, hanem sok­kal in­kább a múlt új­ra­gon­do­lá­sa, az em­lé­ke­zés funk­ci­ói és hogy ho­gyan lehet ezek­re az em­lé­ke­zé­sek­re utal­ni ma. Ter­ve­zett mű­vé­vel, a konk­rét emlék-nyo­mok­ból ki­in­dul­va, ám for­ma­nyel­vé­ben attól el­sza­kad­va, a tá­gabb ér­te­lem­ben vett ha­ta­lom, ha­tal­mi vágy, füg­gő­ség prob­lé­ma­kö­ré­nek meg­kö­ze­lí­té­sé­re tesz kí­sér­le­tet.

A Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­prog­ram, a Bri­tish Coun­cil és a Ba­logh Ber­ta­lan Mű­vé­sze­ti Ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val. A ki­ál­lí­tás­ra az Épí­té­szet Hó­nap­ja 2004 ren­dez­vény­so­ro­zat ke­re­tén belül kerül sor.