A Műcsarnok és az Ezredéves Emlékmű Schickedanz Albert és a vele párhuzamosan kiállított Zala György szobrászművész közös koncepciója. Mindkettő 1896-ra, a millennium ünnepségeire készült el (a szobrok elrendezése azonban csak 1929-re fejeződött be). Az Andrássy út, a Vár–Lánchíd-tengelyt kiteljesítő Sugárút tökéletesen megfelelt az ünnepi promenád szerepkörének. A reformkor után megerősödött polgárság egyik szimbolikus épülete pedig a Műcsarnok lett. A mind szellemi teljesítményként, mind gyakorlati szempontból hatalmas bravúr – a Hősök tere, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezése és építése – egy alig hihető karriertörténet csúcspontja. Az, hogy miképpen találta magát Schickedanz, e szerény, de sokoldalú építőmester munkássága delén egy olyan megaépítkezés vezetői posztján, amely korának számos hírneves budapesti építészét is bizonyára alaposan próbára tette volna, ráadásul a saját maga alapította újsütetű vállalkozásában, az elegáns nevű Schickedanz-Herzog építészirodában, az a töretlen hittel végzett addigi munkásságában keresendő. Az épületek és a tér sikere kétségtelenül azok szakralitásában, spiritualitásában rejlik, s ez nem kis részben köszönhető annak a nagyvonalú tér- és tömegképzésnek, az építészeti részletek iránti fogékonyságnak, a hagyománytiszteletnek, az új anyagok, technikák ismeretének és nem utolsósorban munka iránti szerzetesi alázatnak, amely a szakmájának elkötelezett építőmestert jellemezte. A szász felmenőkkel rendelkező Schickedanz Albert 1846-ban az akkor monarchiabeli Sziléziában, a mai Bielsko Biala kisvárosban született, de 1848-ban már Késmárkon, a kiegyezéskor pedig Tokajban találjuk a családot. Az apa német származása ellenére harcolt a szabadságharcban, várfogságba is került emiatt. Schickedanz Albert 1865-ben Karlsruhéban, a Politechnische Schule diákjaként kezdte tanulmányait, ám a család nehéz anyagi helyzete miatt dolgoznia kellett. Bécsben Karl Tietz építészirodájában kapott munkát, majd 1868-tól Pestre költözött és Ybl Miklós irodájában „rajzolt át” több mint tíz évet, miközben más irodáknak is vállalt szerkesztő-tervezői munkát. Lotz Károly és Székely Bertalan műhelyében festeni is tanult, amit gyakran kamatoztatott Ybl mellett: számos akvarellt vetett papírra a száraz épülettervek látványosabb kiegészítéseként.