Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok

Ku­rá­tor: Ivá­nyi-Bit­ter Bri­git­ta “Az ólak véres me­le­gé­ben ki mer ol­vas­ni?” (Pi­linsz­ky János: A mély­pont ün­ne­pé­lye, rész­let)

A Ma­gya­ró­si-mon­tázs­fil­mek a Pi­linsz­ky-élet­mű alap­ve­tő kér­dé­se­it fűzik to­vább, ami­kor az át­tet­sző üveg­ké­pek­ben az élők sze­ret­te­ik el­vesz­té­se mi­at­ti ki­szol­gál­ta­tott­sá­ga vagy éppen zsar­no­ki el­nyo­más­nak ki­tett tö­ré­keny­sé­ge sej­lik fel.

Ma­gya­ró­si Éva a kor­társ kép­ző­mű­vé­sze­ti szín­tér am­bi­ci­ó­zus, a tár­sa­dal­mi prob­lé­mák­ra ér­zé­keny és nyi­tott fi­a­tal al­ko­tó­ja. Mun­ká­i­ra a mé­dia­mű­vé­szet, va­la­mint a klasszi­kus gra­fi­kai és fes­té­sze­ti el­já­rá­sok új, kí­sér­le­ti össze­kö­té­se jel­lem­ző.
A Mély­csar­nok­ban be­mu­ta­tott kép­ző­mű­vé­sze­ti in­dít­ta­tá­sú ani­má­ci­ós film­je a VJ-kul­tú­ra hang- és moz­gó­kép­mon­tá­zsa­i­hoz áll közel, míg üveg­ké­pei a fotó, a kézi rajz és a fest­mény jel­lem­ző­it ele­gyí­tik.

Ma­gya­ró­si Éva nagy témát vá­lasz­tott, és messzi­re igyek­szik benne. Ez a ha­tal­mas kí­sér­let nem más, mint annak a meg­ér­té­se, vi­zu­á­lis rög­zí­té­se, hogy mi­ként mű­kö­dik a leg­kö­ze­leb­bi sze­ret­te­ink el­mú­lá­sát kí­sé­rő em­lé­ke­zet. Ennek során tu­do­má­nyos is­me­re­tek és szub­jek­tív be­nyo­má­sok, élet­él­mé­nyek egye­di kom­bi­ná­ci­ó­ját je­le­ní­ti meg. „Lát­ha­tat­lan raj­zai” az em­lé­ke­zet lát­ha­tat­lan struk­tú­rá­it igye­kez­nek le­ta­po­gat­ni. Mű­csar­nok-beli ki­ál­lí­tá­sa annak a mun­ka­fo­lya­mat­nak a része, mely­ben az em­be­ri em­lé­ke­zet azon vak­folt­ja­it igyek­szik fel­tár­ni, ame­lyek egy-egy meg­élt pil­la­na­tot, él­ményt ki­tö­röl­nek, míg má­so­kat ki­emel­nek. Kü­lön­le­ges tör­té­ne­tek­ben pró­bál­ja tet­ten érni eze­ket a job­bá­ra ir­ra­ci­o­ná­lis mo­men­tu­mo­kat. A nar­ra­tí­vák egy része ta­lált, má­so­dik vi­lág­há­bo­rús csa­lád­tör­té­ne­ti tö­re­dé­ke­ken ala­pul, más ré­szük a mű­vész csa­lád­tag­ja­i­nak tör­té­ne­te­it dol­goz­za fel.

Régi csa­lá­di fo­tó­kat dol­goz át ani­mált film­ben és üveg­re gra­ví­ro­zott ké­pe­ken. Ma­gya­ró­si szub­jek­tív vi­lá­gá­nak fil­mes ma­ni­fesz­tá­ci­ó­ja viszi a prí­met: ön­arc­ké­pei, szim­bo­li­kus állat- és nö­vény­fi­gu­rái te­rem­tik meg az ins­tal­lá­ció egy­sé­ges at­mosz­fé­rá­ját.
A fil­mek és kép­so­ro­za­tok össze­füg­gé­se­it az ins­tal­lá­ci­ó­hoz ké­szült ver­sek és a spe­ci­á­li­san ehhez kom­po­nált zene (ze­ne­szer­ző: Vígh Mi­hály) is to­vább erő­sí­tik. Pi­linsz­ky verse, hai­ku­ja mel­lett Éva saját verse is fel­hang­zik édes­ap­já­ról, az Apám­nak címet vi­se­lő első rész­ben. A film má­so­dik fele ‒ szá­mos Lenz-idé­zet­tel a Né­met­óra című könyv­ből ‒ egy­út­tal tisz­te­let­adás Emil Nolde éle­té­nek, mű­vé­sze­té­nek, ezzel is hang­sú­lyoz­va Nolde kü­lön­le­ges ak­tu­a­li­tá­sát.
A zsar­nok­ság ab­szur­di­tá­sa miatt ér­zett ag­go­da­lom hatja át a ho­lo­kauszt-túl­élők csa­lád­tag­ja­i­ról őr­zött képek át­ér­zett to­vább­gon­do­lá­sa­it csak­úgy, mint Nolde élet­hely­ze­té­nek saját je­le­nünk­be való át­ül­te­té­sét.

Az egy­sé­ges él­mény­tér­ré váló sötét alap­tó­nu­sú ki­ál­lí­tó­te­ret a zene és a fény rit­mi­kus lük­te­té­se tart­ja egy­ben. Ehhez já­rul­nak a tér kü­lön­bö­ző ré­sze­i­ben el­hang­zó Pi­linsz­ky-idé­ze­tek és a mű­vész saját ver­sei. A zene, a szö­veg és a kép köl­csön­ha­tá­sá­ból fel­épü­lő komp­lex au­dio­vi­zu­á­lis al­ko­tás az egyé­ni em­lé­ke­zet fáj­dal­mas, fé­lel­me­tes hi­ány­ér­ze­tét, szív­szo­rí­tó­an derűs pil­la­na­ta­it mu­tat­ja meg.
2012. május 17. - július 1.

Mélycsarnok

Jegyek
2012. május 12.
Előző kiállítás

Fordított nap a Műcsarnokban

2012. augusztus 2. - október 14.
Következő kiállítás

Mi a magyar?