kiállítás és vetítések a Műcsarnokban
„A BBS egy időzített bomba volt. A Stúdió szinte generációról generációra fokozatosan teremtette meg és tágította a nyilvánosságot, s tolta ki a politikai határokat. Nem következetesen és nem is teljesen tudatosan, de szemben állt a hivatalos filmgyártással, ahol kemény politikai cenzúra érvényesült. A BBS-ben minden generáció a saját esztétikai, tudati, elméleti arcára formálta a stúdió munkáját. Ez volt a legnagyobb erénye és demokratizmusának legmagasabb foka”. (Dárday István filmrendező)
A kiállítás
A Balázs Béla Stúdió története magától értetődően kínál egyfajta kronologikus megközelítést, ezért a kiállítás elrendezését részben az időbeliséget alapul vevő korszakolás határozza meg. A BBS történetét, annak egyes periódusait, kiemelt munkáit bemutató kiállítás azonban nem egy klasszikus (művészet)történeti kiállítás logikáját követi. A különböző installációs terek, a kiemelt filmek és filmcsoportok, illetve az őket kísérő anyagok kiválasztása olyan meghatározó fogalmak köré épül, mint kreativitás, közösség, dokumentálás, ízlés és cenzúra. Figyelemmel kísérve az elmúlt évtized számos, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek társadalomtörténetének, művészetének kutatásával foglalkozó projektjeit (kiállítások, konferenciák, tanulmánykötetetek) a Más hangok, más szobák szereplőket, helyeket, helyszíneket, közösségi formációkat és eseményeket montázsol össze. Elsősorban válogatott archív fotóanyagokon, a napi sajtóban és tanulmányokban megjelent szövegeken és szövegrészleteken, valamint kordokumentumokon keresztül villant fel epizódokat a Kádár-rendszer kulturális közegéből, a BBS, a magyar neoavantgárd művészet, illetve a Műcsarnok kiállítástörténeti kontextusainak összefüggésében. A kiállítás, ahogy címében is jelzi, egy konstellációt kínál a mindezidáig csupán részleteiben bemutatott, jelentőségében egyedülálló Stúdió működésének számos lehetséges megközelítése, rekonstrukciója közül.
BBS – egy egyedülálló jelenség
A Balázs Béla Stúdió, a „BBS” a ’80-’90-es évekig megkerülhetetlen fogalom volt egyetemista, értelmiségi és művész körökben. Most lép felnőtt korba az a generáció, amelyik már nem tudja, mi az a BBS, és nem is sejti, hogy a Balázs Béla Stúdió a világ filmművészetének páratlan, egyedülálló műhelye volt.
271 rendező, 50 év, 511 film – ez a Balázs Béla Stúdió számokban kifejezve. Műfajok tekintetében a teljes spektrumot felölelik az itt készült alkotások: kisfilmek, nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek, animációs filmek, kísérleti filmek, experimentális filmek, videóművek, művészeti dokumentációk stb.
A fiatalok szűk szakmai köréből 1959-ben létrejött filmklubot az Aczél György nevével fémjelzett kádárista kultúrpolitika emelte be a hivatalos filmgyártás rendszerébe 1961-ben. Szervezetbe tömörítve felügyelete alatt kívánta támogatni a Filmművészeti Főiskoláról kikerült fiatal filmművészeket. A BBS fiatal alkotói a kezdetektől a filmnyelv megújítására, a filmmel való kísérletezésre használták ezeket a politika által megszabott kereteket. Az évek során úgy tematikájában, mint a filmes kísérletezést tekintve, esztétikai és politikai értelemben egyaránt egyre merészebb alkotások kerültek ki a stúdióból. A magyar filmművészet számos képviselője a BBS-ben kezdte pályafutását. Többek között: Szabó István, Sára Sándor, Elek Judit, Gazdag Gyula, Huszárik Zoltán, Rózsa János, Ragályi Elemér, Tarr Béla, Xantus János, Enyedi Ildikó, Bódy Gábor.
A BBS különlegességét szellemi nyitottságának köszönheti. A filmesek ugyanis befogadták maguk közé a társművészeteket és -tudományokat: a képzőművészet, színház, irodalom, zene, szociológia képviselőit, akik vagy maguk készíthettek itt filmeket, vagy szervesen részt vettek az egyes művek elkészültében. Így jöhettek létre a híres BBS-es dokumentumfilmek, mint a Nevelésügyi sorozat, Schiffer Pál Cséplő Gyuri-ja vagy Ember Judit Menedékjoga. Ezért készíthette el legendás filmjeit Erdély Miklós, és ezért dolgozhatott itt a kortárs magyar művészet számos fontos alkotója, mint Birkás Ákos, Dobai Péter, Hajas Tibor, Háy Ágnes, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás vagy Jeney Zoltán, Vidovszky László, Najmányi László.
Emlékezés és rekonstrukció
Az ünnep helyszíne a Műcsarnok, ahol 2009 decemberében vetítésekkel és kísérőrendezvényekkel egybekötött, nagyszabású kiállítás kerül megrendezésre. A kiállítás úgy eleveníti fel a BBS elmúlt 50 évét, hogy az a fiatalabb generációk számára is átélhetővé tegye, milyen volt az a kor, az a közeg, amelyben ezek a filmek létrejöttek, kik voltak a BBS történetének emblematikus szereplői. Másrészt a tárlat a BBS-t ismerő kortársak számára lehetőséget kínál a közös történetek és élmények felidézésére, újraélésére, esetleges átértelmezésére.
A kiállítás és az évforduló egyéb megjelenései és eseményei a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Balázs Béla Stúdió Alapítvány 2006-ban létrejött együttműködésének projektje.