(Terápiaszínház)
megnyitó: 2008. október 21., 19 óra
Kurátor: Készman József A kiállításon bemutatott videófilm egy vacsora eseményeit rögzíti. A tizenöt résztvevő aktuális politikai és társadalmi kérdéseket vitat meg, egy budapesti szálloda előkelő éttermében.
A vacsora mint performatív színház értelmeződik, amiről videófelvétel is készül. A kiállitás alapját a felvett videóanyag és az érintettekkel készült interjúk képezik. Nem egyszerűen egy dokumentumfilm elkészitése a cél : a kiállitáson a projekt különböző rétegei (az interjúk, a performansz, ill. szövegek) egy installációt alkotnak, lehetővé téve az egymás mellett létező párhuzamos olvasatok létrejöttét.
A projekt célja nem egy egységes metanarrativa kereteinek rögzitése, hanem a láthatatlan (nem artikulált) nézőpontok felkutatása és bemutatása, miközben a nem expliciten jelenlevő hatalmi struktúrákat (is) igyekszik körüljárni. A vacsora újrajátszásával a művészet szerepe mint társadalmi mechanizmus is értelmeződik.
A projekt egy részvételi alapon létrejövő műalkotás, ahol a résztvevők a művész által meghatározott koordinátákon belül szabadon mozogva alakítják az eseményeket. A művész egyfajta ceremónia-mesterként helyzeteket és lehetőségeket teremt cselekvés és reflexió számára, sajátos pozicionalitását kiaknázva a hatalmi viszonyok és a tudás-termelés hálójában. Ez a megközelités olyan kritikai praxist hoz létre, ahol az ellentmondások és a szubverziv affirmáció mint művészi stratégia aláássák az autoritás mechanizmusait, miközben teret nyitnak alternativ narrativák megfogalmazása számára.
A projekt célja olyan ideiglenes autonóm zóna létrehozása, ahol lehetséges a különböző kontextusok dinamikájának ill. a művészi gesztusok egymásrahatásának vizsgálata. A művészet így egyfajta csoport-terápiás eszközként lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők a konkrét helyzetből adódó (vacsora egy luxus szállodában), és a szélesebb társadalmi kontextusba ágyazott, a mindennapjaikat érintő hatalmi mechanizmusokra és kiszolgáltatottságukra reflektáljanak.
A művészet igy olyan, részben neutrális terepet biztosít, ami kívül esik mind a hajléktalanok ellátását magába foglaló társadalmi hálón, mind a résztvevő aktorok által befolyásolható diskurzus ill. a tömegmédiumok keretein. Ily módon lehetőséget teremt arra, hogy a projektben résztvevő hajléktalanok saját nézőpontjukat egy olyan keretben fogalmazzák meg, ami adottságainál fogva alkalmas párhuzamos narratívák és különböző nézőpontok megjelenítésésre. Emellett a projektben való aktív részvétel lehetőséget teremthet a hajléktalanok számára, hogy saját egzisztenciális pozíciójukat is egy aktívabb szerepmodell mentén gondolhassák végig.
Schneemeier Andrea
A kiállításhoz kapcsolódó programról bővebben
itt olvashat.