Thomas Ruff retrospektív kiállítása

Meg­nyi­tó: 2008.12.12., 19 óra A Fo­tó­hó­nap 2008 ke­re­té­ben

Tho­mas Ruff egyé­ni ki­ál­lí­tá­sá­val a Mű­csar­nok a nem­zet­kö­zi kor­társ mű­vé­szet egy újabb nagy­for­má­tu­mú alak­ját kí­ván­ja be­mu­tat­ni a hazai kö­zön­ség­nek.

Tho­mas Ruff al­ko­tói te­vé­keny­sé­ge en­cik­lo­pé­di­kus igé­nyű össze­fog­la­lá­sa nap­ja­ink fo­tó­mű­vé­sze­té­nek. Témái a port­ré­fo­tó­tól a csil­la­gá­sza­ti ké­pe­kig ter­jed­nek – a mik­ro­koz­mosz­tól a mak­ro­koz­mo­szig. Szem­lé­le­te egy­ben tu­do­má­nyos és po­li­ti­kai ka­rak­te­rű, de ér­zé­ke­nyen re­a­gál nap­ja­ink képi kul­tú­rá­já­nak fel­fo­gás­be­li vál­to­zá­sa­i­ra. Tech­ni­ka­i­lag át­fog­ja a fo­tó­zás fej­lő­dé­sé­nek leg­főbb ál­lo­má­sa­it egé­szen nap­ja­ink di­gi­tá­lis me­cha­niz­mu­sa­i­ig. Gran­di­ó­zus mé­re­tű na­gyí­tá­sai igen szem­lé­le­tes képet adnak a fo­tog­rá­fia mód­sze­ré­ről, vagy ahogy a mű­vész maga mond­ja, nyelv­ta­ná­ról.

A 1980-as évek­ben de­bü­tá­ló ki­emel­ke­dő mű­vész­ge­ne­rá­ció tagja Tho­mas Ruff, aki az úgy­ne­ve­zett „Düs­sel­dor­fi Is­ko­la” mű­vé­sze­ként olyan al­ko­tók­kal in­dult együtt, mint And­re­as Gurs­ky, Tho­mas Struth, Can­di­da Höf­fer, Axel Hütte. Annak a nem­ze­dék­nek a tagja, aki elő­ször ta­nul­ta a fo­tó­zást mű­vé­sze­ti aka­dé­mi­án. Fi­a­tal mű­vész­ként éli meg az 1977-es Kas­se­li Do­ku­men­tát (ahol ké­sőbb, 1992-ben ki­ál­lít), amely 150 év fo­tó­mű­vé­sze­tét mu­tat­ja be, azaz ta­nú­ja a fo­tó­zás be­eme­lé­sé­nek a kép­ző­mű­vé­sze­ti ká­non­ba. Port­ré­fo­tói által válik is­mert­té, ám ké­sőbb szá­mos témát jár körül, végig szem előtt tart­va a fotó mé­di­u­má­nak alap­kér­dé­se­it.
Mun­ká­já­nak egyik leg­főbb el­is­me­ré­sét je­len­tet­te, ami­kor mes­te­re, Bernd Be­cher utód­já­nak vá­lasz­tot­ta 2000-ben a Düs­sel­dor­fi Aka­dé­mi­án, ahol 2006 ta­va­szá­ig tanít. Ki­ál­lí­tá­sa­i­val a világ leg­fon­to­sabb ga­lé­ri­á­i­ban és ki­ál­lí­tó­he­lye­in meg­for­dult Ber­lin­től To­ki­ó­ig. 1995-ben a Ve­len­cei Bi­en­ná­le német pa­vi­lon­já­nak ki­ál­lí­tó mű­vé­sze. A ki­ál­lí­tá­son a mű­vész ed­di­gi mun­kás­sá­gá­nak leg­fon­to­sabb so­ro­za­ta­i­ból vá­lo­gat­tunk: jpeg, Gépek, Subst­ra­te, Aktok, Port­rék, Más Port­rék, Esték, Új­ság­ké­pek, Csil­la­gok. De be­mu­tat­juk a mű­vész leg­fris­sebb so­ro­za­tá­nak, a Zy­cels című szé­ri­á­nak né­hány rep­re­zen­ta­tív da­rab­ját is.

„Azt hi­szem, a média nyelv­ta­nán dol­go­zom. Meg aka­rom ér­te­ni a mű­kö­dé­sét. Ké­pe­ket látok, és nem tudom, ho­gyan ké­szül­tek; meg kell tud­nom, ho­gyan mű­köd­nek ezek a képek, ho­gyan ér­zé­kel­jük őket.” (T. R.) „Lehet, hogy a mai tár­sa­da­lom­ban nem­csak ter­mé­ke­ket fo­gyasz­tunk, nem­csak a ter­mé­sze­tet éljük fel, hanem ugyan­ezt tesszük az in­for­má­ci­ó­val is.” (T. R.) „El­fo­gyaszt­juk az in­for­má­ci­ót, le­nyel­jük és el­tű­nik, el sem ér az agyun­kig.” (T. R.)

A ki­ál­lí­tás­hoz kap­cso­ló­dó prog­ram:

A fo­tog­rá­fia nyelv­ta­na – be­szél­ge­tés Tho­mas Ruf­fal

2008. de­cem­ber 13-án, szom­ba­ton 11 óra­kor a Mű­csar­nok elő­adó­ter­mé­ben Pet­rá­nyi Zsolt be­szél­get a mű­vésszel a ki­ál­lí­tá­son lát­ha­tó so­ro­za­tok­ról és a kor­társ fo­tog­rá­fia kér­dé­se­i­ről.
Az első rész le­tölt­he­tő itt
A má­so­dik rész le­tölt­he­tő itt