Vágatlan változat – Festészeti pozíciókaz ERNST Múzeumban!

Részt­ve­vő mű­vé­szek: Jó­zsef Csató, Mária Chilf, Esz­ter Csur­ka, Lász­ló And­rás Hat­há­zi, Gábor Ki­rály, János Ko­ro­di, Zsu­zsa Mo­i­zer, Ka­t­har­ina Ro­ters, Mik­lós Sas, Do­rottya Szabó, Dávid Szent­gró­ti, Emőke Varga A Vá­gat­lan vál­to­zat ki­ál­lí­tás ma­gunk szá­má­ra is nagy ki­hí­vás: meg­kí­sé­rel­jük meg­ne­vez­ni azo­kat az új ten­den­ci­á­kat és je­len­sé­ge­ket, ame­lyek meg­ha­tá­roz­zák a mai ma­gyar fes­té­szet le­het­sé­ges út­ja­it és ér­té­ke­it. Ma Ma­gyar­or­szá­gon a fes­té­szet a kor­társ kép­ző­mű­vé­szet leg­is­mer­tebb mű­fa­ja. E te­rü­let­re van a leg­lát­vá­nyo­sabb ha­tás­sal a divat, a vi­zu­á­lis kör­nye­zet; és ez a kép­ző­mű­vé­szet leg­ked­vel­tebb ága a mű­ked­ve­lők és gyűj­tők kö­ré­ben is. Az utób­bi évek leg­in­kább vi­ta­tott kér­dé­se ebben a mű­faj­ban a fo­tog­rá­fia és a fes­té­szet vi­szo­nya volt. El­té­rő né­ző­pon­tok fo­gal­ma­zód­tak meg arról, hogy mi az érték, a tech­ni­ka, a re­a­liz­mus vagy akár ennek az egyik leg­ré­geb­bi mű­vé­sze­ti ki­fe­je­zé­si for­má­nak a tra­dí­ci­ó­ja. Hová/ho­gyan to­vább? Ezt a kér­dést tet­tük fel ma­gunk­nak a Vá­gat­lan vál­to­zat al­ko­tó­i­nak ke­re­sé­se köz­ben. A ma­gyar fes­té­sze­ti szin­tér ten­den­ci­á­it elem­ző vá­lo­ga­tá­sunk tu­laj­don­kép­pen a ma vi­tá­i­hoz szól hozzá, a hazai fes­té­szet egy ke­vés­sé is­mert és elem­zett te­rü­le­tét mu­tat­va be. A ki­ál­lí­tá­son lát­ha­tó fi­a­tal és kö­zép­ge­ne­rá­ci­ós fes­tők a belső lé­lek­je­len­sé­ge­ket, ví­zi­ó­kat vagy az em­be­ri világ át­té­te­les áb­rá­zo­lá­sát te­kin­tik ki­in­du­ló­pont­nak. Mun­ká­juk­ban nagy sze­re­pet kap a tech­ni­ka sza­bad al­kal­ma­zá­sa, amely nem a va­ló­ság re­pro­duk­tív jel­le­gű áb­rá­zo­lá­sát, hanem sok­kal in­kább a fes­tő­i­ség kér­dé­sét he­lye­zi elő­tér­be. Ezek a művek sok­szor el­sza­kad­nak az olaj és vá­szon ha­gyo­má­nyos anya­ga­i­tól, és olyan meg­ol­dá­so­kat ke­res­nek, ame­lyek a világ ob­jek­tív áb­rá­zo­lá­sa he­lyett a szub­jek­tív kom­men­tár­ra te­szik a hang­súlyt. Ezek az al­ko­tá­sok a re­a­lí­tás­ra épí­te­nek, egy lé­te­ző kör­nye­zet­re és tár­gyi vi­lág­ra utal­nak vissza, emel­lett azon­ban je­len­tős sze­re­pet kap ben­nük a mű­vész saját ví­zi­ó­ja, a va­ló­ság pszi­che­de­li­kus át­írá­sá­nak igé­nye, a tér­hasz­ná­lat szub­ver­zív módja. A be­mu­tat­ko­zó al­ko­tók ré­szint a hazai mű­vé­sze­ti szín­tér is­mert, meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lői, ré­szint azon­ban fi­a­tal, fris­sen vég­zett vagy ke­vés­bé szem előtt al­ko­tó mű­vé­szek. Mun­ká­i­kat, tö­rek­vé­se­i­ket le­he­tet­len lenne egyet­len szó­val, ter­mi­nus­sal meg­ha­tá­roz­ni; ami közös ben­nük: a szub­jek­tív va­ló­ság­fel­fo­gás, az erős ví­zió­te­rem­tés és a ha­gyo­mány ana­li­ti­kus vizs­gá­la­ta.