Vágatlan változat – Festészeti pozíciókaz ERNST Múzeumban!

Résztvevő művészek: József Csató, Mária Chilf, Eszter Csurka, László András Hatházi, Gábor Király, János Korodi, Zsuzsa Moizer, Katharina Roters, Miklós Sas, Dorottya Szabó, Dávid Szentgróti, Emőke Varga A Vágatlan változat kiállítás magunk számára is nagy kihívás: megkíséreljük megnevezni azokat az új tendenciákat és jelenségeket, amelyek meghatározzák a mai magyar festészet lehetséges útjait és értékeit. Ma Magyarországon a festészet a kortárs képzőművészet legismertebb műfaja. E területre van a leglátványosabb hatással a divat, a vizuális környezet; és ez a képzőművészet legkedveltebb ága a műkedvelők és gyűjtők körében is. Az utóbbi évek leginkább vitatott kérdése ebben a műfajban a fotográfia és a festészet viszonya volt. Eltérő nézőpontok fogalmazódtak meg arról, hogy mi az érték, a technika, a realizmus vagy akár ennek az egyik legrégebbi művészeti kifejezési formának a tradíciója. Hová/hogyan tovább? Ezt a kérdést tettük fel magunknak a Vágatlan változat alkotóinak keresése közben. A magyar festészeti szintér tendenciáit elemző válogatásunk tulajdonképpen a ma vitáihoz szól hozzá, a hazai festészet egy kevéssé ismert és elemzett területét mutatva be. A kiállításon látható fiatal és középgenerációs festők a belső lélekjelenségeket, víziókat vagy az emberi világ áttételes ábrázolását tekintik kiindulópontnak. Munkájukban nagy szerepet kap a technika szabad alkalmazása, amely nem a valóság reproduktív jellegű ábrázolását, hanem sokkal inkább a festőiség kérdését helyezi előtérbe. Ezek a művek sokszor elszakadnak az olaj és vászon hagyományos anyagaitól, és olyan megoldásokat keresnek, amelyek a világ objektív ábrázolása helyett a szubjektív kommentárra teszik a hangsúlyt. Ezek az alkotások a realításra építenek, egy létező környezetre és tárgyi világra utalnak vissza, emellett azonban jelentős szerepet kap bennük a művész saját víziója, a valóság pszichedelikus átírásának igénye, a térhasználat szubverzív módja. A bemutatkozó alkotók részint a hazai művészeti színtér ismert, meghatározó szereplői, részint azonban fiatal, frissen végzett vagy kevésbé szem előtt alkotó művészek. Munkáikat, törekvéseiket lehetetlen lenne egyetlen szóval, terminussal meghatározni; ami közös bennük: a szubjektív valóságfelfogás, az erős vízióteremtés és a hagyomány analitikus vizsgálata.