Utazás önmagunkba – Chilf Mária, Kovács Ivó, Kőszeghy Csilla kiállítása a Dorottya Galériában

a Budapesti Őszi Fesztivál keretében

Támogatók: OKM, NKA, Budapesti Őszi Fesztivál, Budapest Bank Budapestért, Eximbank Utazás önmagunkba címmel három olyan kortárs művészt mutatunk be, akik a személyiséget nem a megszokott külső jegyek alapján ábrázolják. A természet titkait, a szemmel nem láthatót próbálják megragadni. Chilf Mária szellemi-lelki élményeit jeleníti meg, Kőszeghy Csilla az emberi test felszíne alatt tesz utazást, míg Kovács Ivó újraalkotja az emberi testet. A cím – Utazás önmagunkba – egyaránt utal fizikai és spirituális utazásra, a fizikai és lelki-szellemi önismeret útjára. Három művész – három lehetséges út annak megmutatására, mi rejlik – szó szerint és átvitt értelemben – a felszín alatt. A művek szokatlan, néha már megható, bár olykor mégis humoros aspektusból közelítenek az emberhez.

Chilf Mária legújabb, több elemből álló akvarellképei egy egységet, egy művet képezve jelennek meg. A belső szervek megjelenítése helyett újabban „lelki utazást” tesz, az önismeret és az önmagára maradottság érzését próbálja vizuális nyelven megfogalmazni.

Kovács Ivó a Re:vízió című 3D animációs rövidfilmje az emberben tett virtuális utazás, pontosabban annak az egyik elemből, a vízből való megalkotása. Bele merünk-e lépni az ismeretlenbe? Mi történik a születés előtt? Vannak-e ott „belső-képek”, és ha igen, akkor milyenek azok? Maradhat-e valamilyen utókép, emlékkép? Míg Kovács Ivó korábbi filmje, az Átkelés a halállal végződött, a mostani a születéssel fog befejeződni.

Kőszeghy Csilla munkáiban a test orvosi és társadalmi reprezentációját kritizálja. Fő témája a női mell. Kiállított munkáinak első csoportja konkrét utazás a test felszíne alá: a művész a belső szerveket vagy épp a nyirok- és érhálózatot hímzi meztelen női alak fotójára. Láthatjuk ironikus mellimplantátumait, amelyek az utcán különböző váratlan helyszíneken bukkannak fel, pl. egy autó lámpájaként. Alkotásainak harmadik csoportját a mell anatómiai ábrázolását imitáló tanulmányok képezik, amelyekre a latin nyelvű orvosi szövegek helyett női művészek (F. Kahlo, G. O. Keeffee, V. Woolf) esszéisztikus írásait helyezi a művész.