az Ernst Múzeumban!
Résztvevő művészek:
Bartha József, Csiki Csaba, Farkas Roland, Fekete Zsolt, Juhász R. József, Kispál Attila, Martiny Ivette, Miklós Szilárd, Miklósi Dénes, Németh Ilona, Sebesi Sándor, Sinkovics Ede, Szabó Péter, Szombathy Bálint, Varga Emőke, Ütő Gusztáv Mit jelent a határon túliság fogalma a kortárs képzőművészet számára? Releváns szempont-e művésztársadalom, a ’kultúracsinálók’ körében? Lehet-e a kopjafán és lyukas nemzeti színű zászlón kívül más szimbólumokkat és metafórákkal kifejezni kulturális identitásunkat? Melyik lokális szcénához tartozik a határokon túli (magyar) művész, amennyiben ekként határozza meg magát? Hogyan viszonyul a helyi kortárs képzőművészeti színtér az anyaország kortárs kultúrájához, az élőhely lokális világához és a nemzetközi kontextusokhoz?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a GPS – Ismeretlen szcéna című (a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja eseménysorozat keretében megrendezett) csoportos kiállítás, ahol szinte valamennyi bemutatandó mű foglalkozik a határok közöttiség/felettiség szituációjával, reflektál azokra a tapasztalatokra és kulturális mintákra, amelyek meghatározzák az itt/ott élők életvilágát, az alkotások létrejöttének körülményeit, a művészi munkát.
A kiállítás szélesebb kulturális és szociális közegből merít, és az alkotások megjelenési formái is változatosak, egy-egy mű esetében elhagyják a galéria/múzeum steril kiállítótermét, és kiköltöznek az utca mindennapi valóságába. Ilyen projekt Németh Ilona (Dunaszerdahely) munkája, köztérre kihelyezett információs táblákkal, amelyeken a helyi lakosság összetételéből kiinduló, a Bogardus-skálán alapuló kérdéssorozat olvasható. A több nyelven megismételt kérdéssor az etnikai/kulturális tolerancia mértékére kérdez rá, jelen esetben a budapesti Király utcában lesznek láthatók magyar, roma/lovári, héber, kínai nyelven a felsorolt népességre, valamint a három határon túli régióra vonatkozó kérdések.
A munkák technikájukban is eltérnek a szokásostól: többnyire az újabb művészeti médiumokat is erősen használó alkotások, interaktív munkák – helyenként erős, provokatív, sokszor humoros felütésekkel; állásfoglalásra, elgondolkodásra késztető, ingergazdag műtárgy-együttessel.
Mindannyian ismerjük Pista bácsi történetét, aki egykoron az Osztrák-Magyar Monarchiában született, később Csehszlovák állampolgár lett, majd ismét a királyi Magyarországhoz csatolták, néhány évtizedig a Csehszlovák Szövetségi Köztársaságban élt, aztán egyszerre Szlovákiában találta magát; – mindezt úgy, hogy időközben ki sem mozdult szülőfalujából. Többek között ezek a közös közép-kelet-európai történelmi tapasztalatok hívták életre az Égtájak Iroda támogatásával megvalósuló kiállítást.
S bár a határon túli magyar képzőművészettel foglalkozó kiállítások születtek már – elég ha az Ernst Múzeum tavaly megrendezett Közös tér kiállításra gondolunk – , a GPS – Ismeretlen szcéna a kortárs magyar képzőművészeti élet számára ismeretlen területekre koncentrál. A három hátáron túli régió – Vajdaság, Felvidék, Erdély – kortárs szcénájának szereplőiből válogatott kiállítás fókuszában főként az újabb művészeti médiumokon alapuló alkotások állnak. A megvalósuló tárlat olyan keresés eredménye, amely az adott földrajzi-kulturális helyen fellelhető művészeti színterek művészeti produkciói között adott szempontok szerint, meghatározott koncepció mentén tartalmi rendezést visz végbe. Az eltérő régiókban élő, ott dolgozó alkotók munkáiból válogató kurátorok maguk is aktív képzőművészek, részesei a kiállításnak.
A globális helymeghatározás rendszerében egységesen kezelt topográfiai felszín eltérő helyszíneket, különböző kontextusokat rejt. A kurátorok számára a különbözőségek geopolitikai meghatározottságokon túli karaktere volt érdekes. Olyan, érvényes művészeti kijelentéseket és pozíciókat vonultat fel a kiállítás, amelyek reflektálnak a sajátos, „határon túli” helyzetből fakadó lokális, nyelvi, társadalmi, kulturális, identitásbeli kontextusokra, szituációkra.