Hanginstalláció és performansz
Hanginstalláció 14 órától
Performansz 19 órakor
A művészeket, zeneszerzőket, építészeket, producereket, zenészeket tömörítő freq_out projekt ilyen drámákra épül, és a szonikus képzelet segítségével próbálja bevenni az építészetet. A hosszú évek óta vizuális és szonikus művészettel foglalkozó svéd művész, Carl Michael von Hausswolff rendezte freq_out az elmúlt három év során bemutatkozott már Koppenhágában, Oslóban, Párizsban, Berlinben, legközelebb pedig Chiangmaiban, Budapesten és Kremsben lép fel. Ebben az együttműködésen alapuló hangkörnyezetben, melyben a szerzőséget a csoportmunka határozza meg, mind a tizenhárom résztvevő számára ki van jelölve a saját személyes „zónája” az adott térben, térbeli helyzetétől vagy a hangfalak pozíciójától, illetve attól a specifikus frekvenciatartománytól függően, melyet az akusztikus darab létrehozása igényel. A térben működve, adottságait kutatva vagy a szonikus anyaggal kísérletezve, ebben a közösségi keretben jönnek létre az akusztikus darabok a zeneiség, narrativitás, hangzás, struktúra, fantázia intuitív fogalmai szerint…: az együttműködés nem más, mint reakció arra, ami térbeli textúrák formájában vagy olyan meglévo irányzataként már létezik, melyhez a résztvevők munkássága kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a döntések, megbeszélések, viták elsősorban a hangon keresztül és hang által történnek. Végül minden egyes zóna megkapja a maga hangszórórendszerét és CD-lejátszóját, melyről az egyes darabok kierősítésre kerülnek. Ez a stratégia autonómiát biztosít valamennyi résztvevő számára, és egyben lehetővé teszi, hogy a művek között fellépő interferencia fokozza a szonikus tapasztalatot. Vagyis a hangkörnyezet részben az interferencián keresztül működik: átfedéseket, felhangokat, metszéspontokat és elhajlásokat hoz létre a frekvenciák és az egyes darabok között a néző-hallgató térbeli mozgásának és a hangok kifejlődésének időtartamától függően.
Míg a hangművészet-előadói irányzatok általában azon fáradoznak, hogy megóvják egymástól az egyedi műveket, csökkentsék a köztük fellépő zavart vagy interferenciát, a freq_out szándékosan keresi az interferenciát: potenciális modelleket kínál a hangművészet bemutatásához (és a hang-terek létrehozásához) annak alapján, amit a keveredő összhangzás felölelése szükségképpen nyújt szemben azzal, ha figyelmen kívül hagyjuk, vagy elvetjük ennek lehetőségét. Miként von Hausswolff mondja, a freq_out egy olyan típusú kollektív együttműködésen alapul, ami nem szorítja háttérbe az egyént. Ily módon valamennyi résztvevő bevonódik a nagyobb egészbe, nem annyira a demokrácia szabályai szerint, melyben mindig a többség uralma érvényesül, hanem az együttműködést elősegítve. Mivel minden egyes résztvevő túllép saját egyéni működési területén, hogy együtt legyen a többiekkel a térben és mindenekelőtt a hangon keresztül. A kiállítási tér nem pusztán építészeti-akusztikus szerepelője a bemutatónak, hanem az együttműködés helye is – ebben a tekintetben hang és tér kölcsönhatása nemcsak kitágítja a hely megtapasztalásának feltételeit, hanem egy nagyobb esemény keretébe foglalja az egyéni percepciót. Mert a freq_out az X-fokra emelt pluralitás, szétforgácsolja a teret, visszacsatol a tudaton keresztül, összezavarja test és tér viszonyát, és új elrendezést teremt a temporális tapasztalat ökológiája számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy ami létrejön, az színtiszta utópia, melyben minden résztvevő vagy hang teljes mértékben reprezentált, hisz a megszólaló frekvenciákban, melyek összekeverednek és egymásba kapcsolódnak, a falnak verődnek, a tér minden irányából meglepetésszerűen érik a fület, természetesen bármiféle zeneiség vagy együttműködés kakofóniába torkollhat (ahogy a sebezhető pont is bármiféle reakciót kiválthat). Mindez végül talán lehetőséget nyújt annak végiggondolására, hogy mit jelent a kollektív együttműködés a szonikus kísérletezésben, mit jelent a hangon keresztül találkozni – hogy ennek a kulturális akciónak a kerete épp annyira magában hordozza a konfliktus és a zaj lehetőségét, akár a feloldásét.
Brandon LaBelle