az Ernst Múzeumban
Kurátor: Mayer Marianna Gál András pályája a 90-es években indult, s mára a monokróm festészet nemzetközileg is elismert művészévé vált, akinek művei a magyarországiak mellett jelentős külföldi gyűjteményekben is megtalálhatók.
A festészet ősi elemét a színt, a festék anyagának, a matériának a testiségét, érzéki erejét, az alkotás, a gondolkodás folyamatát vizsgáló monokróm festészet története közel száz éves, művészei között olyan nevek találhatók, mint Rodcsenkó, Malevics, majd az amerikai absztrakt expresszionisták: Mark Rothko, Ad Reinhardt, Barnett Newman, Európában Yves Klein, Gerhard Richter, a 80-as évek radikális festészetének képviselői: Joseph Marioni, Marcia Hafif, Phil Sims. Gál művei leginkább a brit „reflexív festők”: Jason Martin, Zebedee Jones nem-ábrázoló, monokróm festményeivel vonhatók párhuzamba.
Gál András kezdeményezője és tevékeny szervezője volt 2002-ben, a Műcsarnokban megrendezett „A szín önálló élete” című nemzetközi monokróm kiállításnak, amelyen több, mint 70 művész munkáit látva győződhettünk meg róla, hogy az egyszínű, homogén felületek létrehozásának milyen sokféle technikája, formája, a nem ábrázoló festészetről való gondolkodásnak milyen változatos módjai lehetnek, s alkotóikat is egyéni stílusjegyek jellemzik. E kiállítást követően hívták meg a New York-i Hunter College Seeing Red – Contemporary Nonobjective Painting tárlatára 2003-ban. Majd 2005-ben a koblenzi Ludwig Múzeum kiállításán csatlakozott a Personal Structures nevű művész körhöz, melynek tagjai (többek között: Rene Rietmeyer, Jakob Gasteiger, On Kawara) a nonfiguratív művészet gazdagságát, a felületalakítás, szín és tér kölcsönhatásait vizsgálják és kommunikálják, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a „kézművességnek”, a személyes gesztusnak, az alkotás összes fázisának az idea megszületésétől a konkrét mű elkészültéig.
Gál András közel húsz éves tevékenységéből kitűnik, hogy a festményt alapvetően konceptuálisan fogja fel, fontos számára a struktúrája, színe, formája, mérete, a falsíkhoz, a térhez való viszonya, a festői tevékenység maga. Nem könnyű a befogadó helyzete, amikor meg akarja érteni a festői szándékot ezeknél a műveknél, de ha kellő nyitottsággal állunk e festmények elé, a képek felfedik titkukat.
A kiállításhoz kapcsolódó múzeumkommunikációs program