Lossonczy Tamás kiállítása

Megnyitó: 2005. október 5-én 18 óraA kiállítást megnyitja: Kosáry Domokos, az MTA rendes tagja, volt elnöke, a Széchényi Irodalmi és Mũvészeti Akadémia örökös védnökeHorváth Csaba, Budapest II. kerületének polgármestere

A kiállítás kurátorai: Andrási Gábor, Pataki Gábor
Bordács Andrea Ünnepi alkalom, hogy a Mũcsarnok egy immár a 102. életévében járó, s ráadásul még mindig aktívan dolgozó mũvészt köszönthet kiállításával. Lossonczy Tamásnak, a magyar képzõmũvészet doyenjének életmũve immár nyolc évtizedet fog 1926-ban végez Vaszary tanítványaként a Képzõmũvészeti Fõiskolán, majd Párizsban és Amszterdamban tanúja lesz a kor forrongó mũvészeti életének, illetve a konstruktivizmus kibontakozásának. Egy hosszabb kitérõ után a 30-as évek végén lel rá saját hangjára, egyszerre éterien finom és drámaian expresszív nonfiguratív kompozíciók születnek mũtermében, melyekkel egycsapásra az ún. bioromantika egyik legfontosabb képviselõje lesz. Addigi mũveinek java ugyan elpusztul egy bombatámadás során, de 1945-48 között hatalmas aktivitással vesz részt a megújult mũvészeti életben: az Európai Iskola, majd az Elvont mũvészek magyarországi csoportjának tagjaként nagyszabású kompozíciók és érzékeny kísérletek egész sorát hozta létre. Próteuszi mũvészalkatának megfelelõen egyszerre tudta érzékeltetni a háború iszonyatát és az újrakezdés reményét, egyes képein hihetetlen bõséggel sorjáznak a motívumok, másokon néhány körre redukálja kifejezõeszközeit. Az 50-es években elapadnak addigi invenciói s csak hosszas vívódás után, 1962-ben fejezi be az addigi tevékenységét összefoglaló s egyszersmind az 1956-os forradalomnak is emléket állító nagy formátumú mũvét, a Tisztító nagy vihart. Ettõl kezdve mind a mai napig fantasztikus lendülettel, a szuverén mũvészi alkotás emberjobbító hatalmába vetett bizalommal dolgozik. Mũveinek java egy-egy mũvészeti-alkotói problémát feldolgozó ciklusokba rendezõdik. Az ellentétes pólusokat akár egyidejũleg is vállalni tudó alkotó magatartása, skrupulusok nélküli, a legkülönbözõbb elemeket szabadon ötvözõ komponálási módja a nonfiguratív törekvések egyik legeredetibb, legsokszínũbb, már-már a posztmodern elvekhez közelítõ képviselõjévé avatja.

A kiállítás az adott keretek között, a legfontosabbnak és legizgalmasabbnak ígérkezõ mũvek segítségével kívánja érzékeltetni e rendkívüli életpálya gazdagságát. Több múzeumoktól, hazai és külföldi magángyũjteménybõl kölcsönzött, eddig ritkán vagy egyáltalán nem látott alkotás is bemutatásra kerül. A kiállítás alkalmából reprezentatív válogatás jelenik meg a mũvész életmũvébõl, melyet késõbb egy, Lossonczy Tamás munkásságával foglalkozó tanulmánykötet követ majd.