Megnyitó: 2005. március 24. 18h
a mũvész jelenlétében PETER WEIBEL
Peter Weibel (1944) odesszai születésũ osztrák mũvész, mũvészetteoretikus, média-filozófus, kurátor, az elmúlt évtizedek meghatározó mũvészeti gondolkodója. Párizsban és Bécsben folytatott irodalmi, filmes, valamint orvosi, filozófiai, matematikai és logikai tanulmányok után 1965-ben került kapcsolatba a bécsi akcionistákkal. Konceptualista indíttatású, testorientált, társadalomkritikus akciói mellett filmeket, majd videókat és videóinstallációkat készített, amelyekkel elsõsorban a képi reprezentáció, a vizuális érzékelés és a kommunikáció problémájára koncentrált. A hetvenes években érdeklõdése és munkái is médiumcentrikusabbá váltak, s a nyolcvanas évektõl kezdve számos rendezvény és kiállítás (például a linzi Ars Electronica) rendezõjeként, szervezõjeként, valamint elméleti szakemberként, elõadóként és tanárként az új médiumokkal, köztük is kiemelt helyen a komputermũvészettel és a digitális kép témakörével foglalkozik. Magyarországon elõször a hetvenes években járt, Maurer Dóra meghívására, azóta többször is megfordult hazánkban. 1986 és 1995 között az Ars Electronica mũvészeti tanácsadója volt, 1993-99 a Velencei Biennále osztrák nemzeti biztosa. 1993-tól kezdõdõen a Neue Galeria am Landesmuseum Joanneum, Graz fõkurátora. 1996-ban a Ludwig Múzeumban megrendezett Jenseits von Kunst/ A mũvészeten túl címũ kiállítás fõrendezõje volt.
Munkáival szerepelt az 1996-os Mũcsarnoki Pillangó-hatás, valamint az 1999-ben szintén ugyanott bemutatott Perspektíva-kiállításokon. 1999 óta az egyik legjelentõsebb európai média-kutató központ, a karlsruhe-i ZKM (Zentrum für Kunst und Medientechnologie) igazgatója.
A budapesti kiállításon Peter Weibel 1964 és 1979 között készült korai munkái szerepelnek. A mintegy tizenöt évet átfogó idõszak Weibel mũvészi fejlõdését érzékelteti a vizuális költészeti kezdetektõl a konceptuális és kontextuális mũvészeten át a média-kutatásig. Weibel strukturalista alapállásból látott hozzá a vizuális médiumok vizsgálatának, amelyhez a nyelv mint az észlelés modellje szolgált kiindulópontként. Erõteljes kritikai aspektus jellemzi a mũvész korabeli munkáit, akcióit, amelyek kérlelhetetlen pontossággal mutatták fel nem csak a mũvészet, hanem a társadalom, a média hatásmechanizmusait. Szövegközpontú munkáit az újabb technikai eredetũ képfajták és elektronikus médiumok (televízió, videó, számítógép) segítségével létrehozott mũvek, alkalmak, szituációk követték, amelyek az észlelés és a gondolkodás mechanizmusára, a reprezentáció sajátosságaira, a képek és intézmények mũvészetben betöltött szerepére irányították a figyelmet. Weibel mũvészi felfogásának radikalizmusa, metodikájának pluralizmusa a mũ- és mũvészetfogalom átértelmezéséhez vezetett; probléma-orientált tevékenysége egy egész korszak mũvészetére/elméletére gyakorolt jelentõs befolyást.
A kiállításon mmegjelenõ mũtípusok- és kategóriák:
1. Vizuális szövegek
2. Kon/textusok és kontextuális mũvészet (1967-1977)
3. Konceptuális fotók (1967-1973)
4. Szöveg-akciók (1966)
5. Szöveg- és hanginstallációk
6. Expanded Cinema (1964-1971)
7. Interaktív mũvek (1967)
Az eredetileg Grazban bemutatott kiállítás alkalmából külön német és angol nyelvũ katalógus jelenik meg a Hatje Cantz Verlag kiadásában Hans Belting, Bazon Brock, Ursula Frohne, Boris Groys, Günther Holler-Schuster, Brigitte Huck, Peter Mahr szövegeivel.