Bisterdo Holocaust
Megnyitó:
2004. március 18, csütörtök, 11 óra
Megnyitják:
dr. Hiller István, kulturális miniszter
Jürgen Köppen, az Európai Unió budapesti nagykövete
Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyũlési b A kiállítás fõkurátora:
dr. Fabényi Julia
Társkurátorok:
Gelencsér Rothman Éva, Junghaus Tímea, Kerényi Szabina, Készman József, Nemes Attila, Sugár János, Wiegmann Alfréd
2004-ben a magyarországi Holokauszt 60. évfordulóján a Mũcsarnok dokumentumokból és képzõmũvészeti alkotásokból felépülõ kiállítást mutat be, amelynek középpontjában a zsidó holokauszt mellett végbement egyéb társadalmi csoportok (mint például a roma, homoszexuális, csökkent képességũek, illetve vallási, politikai vagy ideológiai okok miatt üldözöttek) ellen elkövetett népirtás témája áll. A faji-vallási hovatartozás miatt üldözött népcsoportok sorsközösségén belül ugyanis jelentõs számban váltak üldözötté politikai álláspontjuk, nemzetiségük, szexuális beállítottságuk, testi és szellemi fogyatékosságuk vagy egyéb okok miatt megkülönböztetett embertársaink. A kiállítás célja a holokauszt összes áldozata iránt érzett társadalmi felelõsségvállalás szellemében olyan dokumentumok és mũalkotások összegyũjtése, amelyek képesek ábrázolni és eljuttatni a mai közönséghez a történtekkel való szembesülés szükségességének üzenetét.
A tervezett csoportos tárlat a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel több megközelítésben.
A bemutatásra szánt anyag alapvetõen három egységre bontható: korabeli dokumentumok mellett az azóta született mũalkotásokat, valamint kortárs képzõmũvészek mũveit állítjuk ki. A felsorolt típusba tartozó munkák mindegyike más-más módon tematizálja a holokauszt egészén belül elhallgatott vonatkozásokat.
A kiállítás által meghatározott kisebbségi nézõpont a holokauszt emlékének kortárs képzõmũvészeti feldolgozását adja: a szerkezet sajátossága, hogy a tárgyak két útvonalon keresztül közelíthetõk meg. A látogató dönthet, hogy a kisebbségi vagy a többségi útvonalat választja az anyag megtekintésekor. A két területet fal választja el egymástól, melyen több helyen átjárók vannak: ezek egyben a társadalmi megítéltetés, az azonosulás kapui is, melyek felett feliratok jelzik az átlépés tényét és jelentõségét a kisebbségi, illetve a többségi lét között.
A magyar kortárs képzõmũvészet innovativitásának, elevenségének megõrzése, homogenitásának oldása érdekében egyre többen ismerik fel a perifériák - s köztük a roma kultúra - mũvészetének, reflexióinak jelentõségét. A magyarországi romák alkotótevékenységének támogatását, és ellentmondásos módon, napjainkig tartó periférián rekedtségét is a kisebbségi intézmények, az "alternatív mũvészet" kategória, és a "naiv festészet" iránt rokonszenvet érzõ, a romák alkotásait elsõsorban etnográfiai produktumként értelmezõ rajongótábor biztosította. A kiállítás keretében elsõként jelennek meg roma identitásukat felvállaló, s ezt mũveikben reprezentáló alkotók hivatalos, kortárs mũvészeti intézményben. A munkák három meghatározó témakörbe csoportosíthatók: a cigány holokauszt áldozatairól való megemlékezés, tiszteletadás, provokatív, a jelenre vonatkozó mũvészi reflexiók, illetve a holokauszthoz kapcsolódó tárgyak rítusszerũ transzformációja.