Altorjai Sándor (1941 – 1979) életmũkiállítása

Részletek a kiállításból
Fotó: Csíkvári Péter Kurátorok: Gyökér Kinga, Vörösváry Ákos és Dobai Ágnes

Február 8-án 15 órától: Finissage
A rendezõk egy jó beszélgetésre hívják és vendégül látják az érdeklõdõket!

Altorjai Sándor – bár neve s mũvészete a szélesebb közvéleményben jelentõségéhez mérten kevésbé ismert – a XX. sz. második felének egyik legjelentõsebb magyar képzõmũvésze. Ezt nemcsak az e tekintetben ugyancsak ritka honi szakmai konszenzus támasztja alá, hanem kiemelkedõ – Csontváryhoz, Rippl-hez mérhetõ – nemzetközi mũvészettörténeti recepciója és reputációja is – hisz néhány reprezentatív mũve rendszeres szereplõje a korszak mũvészetével foglalkozó megakiállításoknak is. Úgy tũnik, hogy a külföldi szakemberek is mindinkább felismerik mũvészetének azokat a sajátos vonásait, melyekkel egyidejũleg kapcsolódik s kötõdik a kor egyetemes tendenciáihoz, így a pop arthoz, a Nouveau Réalisme-hoz vagy akár az individuális mitológiák megfogalmazásaihoz, emellett azonban gyökerei szinte eltéphetetlenül kötik a magyar mũvészethez, az avantgárdhoz éppúgy, mint a hagyományokhoz, a magyar közeghez, a Balatonhoz s a Káli-medence dombjaihoz. Mũvészete bizonyító erejũ példa arra, hogy Magyarországon, ill. Közép-Európában minden represszió s elzártság ellenére univerzális jelentõségũ életmũvek születhettek az 1960-as, 70-es években. Alkukat nem ismerõ, etikus személyiségének vállalása, s mũveibe való transzponálása úgyszintén egyedivé, rendkívüli értékekkel bíróvá teszik mũvészetét.
(idézet Pataki Gábor írásából)