Baranyay András retrospektív kiállítása

""A magyar pop-art nagy nemzedékének tagjaként indult pályáján a hatvanas évek közepén, festo diplomájával a fekete-fehér és a színes litográfia iránt vonzódott. Kerek formába - tondóba - foglalt, kicsinyített aktszelvényeket, máskor viszont ugyancsak testrészeket nagyított óriásira. Egy évtized után, váratlanul fényképezni kezdett - a maga módján. "Nem érdekel a fotós fotózás" - vallotta, régi harmonikás Voigtlander géppel, gyenge fényereju lencsével fogott a munkához, csakis idofelvételt készített, hogy a modell, igenis, elmozduljon. Muveinek zöme eredeti módon színezett fotográfia; rákarcol a lemezre, vegyszerekkel ad rózsaszín vagy sárga tónust, a kópiába pedig belerajzol, belefest, ráfest, néha teljesen átfesti azt, kínozza, roncsolja. Mintegy dekollázs mufaj ez, sot úgy is mondhatnók, "palimpszeszt". A manipulált fotót persze nem o találta ki, de eloadása szuverén: fotó-festészet lehetne a neve, hiszen gyakran a kép felületének nagyobb százaléka festmény, rajz, és csak a kisebb maga a fotó. Fo témája - a legkönnyebben fellelheto modell nyomán - az önarckép. Tükörbol nem fényképezhet - akkor látszanék a gép -, hanem régimódi önkioldót használ. Számít a hosszú expozíció alatti bemozdulásra, így született a kétfeju önarckép; van úgy, hogy a kezet, sot a fejet is elmossa, folttá deriválja, hogy annak létét csak a mozdulat jelezze. Egyik "önarcképén" háttal ül a lencsének, mindezt álló ellipszis - mint mondják - ovál formába foglalja, akár a biedermeier festészetben volt szokás.""