Aquila János Az „Aquila János keze által...” című tárlat a középkori freskófestészet Őrség-Muraköz-Stájerország háromszögében alkotó kiemelkedő alakjának állít emléket. Johannes Aquilának két önarcképe is ismert a késő Anjou-korból – ezeket az önarcképeket a kiállítás kurátora úgy értékeli, mint az első fennmaradt, névvel jegyzett művészportrékat. Ismertsége ellenére Aquila életrajza mindmáig homályos. Eddig még nem került elő rá vonatkozóan konkrét levéltári adat. Ma ismert legkorábbi munkájából, a veleméri (Vas megye) Szentháromság-templom egyik – mára már elpusztult – falképének 1378-as évszámából következtetve valamikor a XIV. század közepén születhetett. A János keresztnév Johannes alakja, valamint a művészcímer következetes alkalmazása német eredetű származását valószínűsíti, de ez sem bizonyított még egyértelműen. Az ugyancsak e feliratszalagokon olvasható vezetéknevét minden bizonnyal utólag vehette föl, ami elsősorban védőszentjére, a sas (aquila) attribútummal ábrázolt Evangélista Szent Jánosra utalhat. Ismert freskói a veleméri Szentháromság-templomban, a bántornyai Szűz Mária-templomban, a mártonhelyi Szent Márton-templomban, a fürstenfeldi Ágoston-rendi templomban vannak és egy világi témájú alkotás a radkersburgi Pásztorházban található. Johannes Aquila az akkortájt kötelezően elvárt, a szentélybe került eszkatológiai témákat egy tradicionális ikonográfiai panelkészlet alapján festette meg. Ez lehetett mintakönyvének alapja. A többi kompozícióhoz a szomszédos országokban látott képzőművészeti alkotások, elsősorban falképek szolgáltak kiindulópontul, amelyeket nemegyszer minden módosítás nélkül adaptált. Bizonyos speciálisan magyar témákhoz (például a Szent László- história) pedig a megrendelői, a Széchy és a Bánffy család, illetve rajtuk keresztül a királyi udvar nyújtott számára jól felhasználható képzőművészeti mintákat. A Műcsarnok termeiben megjelenik a veleméri templom makettje, amelyben a látogatók megfigyelhetik hogyan készült egy középkori freskó, emellett a hazai gyűjteményekből (Magyar Nemzeti Galéria, Forster Központ, soproni Storno-gyűjtemény) összeválogatott anyagból az Aquila-életmű kutatástörténetének különleges mozzanatai is áttekinthetővé válnak. A kiállítást Móser Zoltánnak az Aquila-freskók részleteit bemutató fotókiállítása kíséri. A kiállításhoz kísérő kiadvány készül Kerny Terézia gondozásában.
Aquila János (latinul Johannes Aquila teljes nevén Johannes Aquila de Rakespurga a lakóhelye, esetleg születési helye után) 14. században, a Magyar Királyság délnyugati részén alkotott freskófestő és építész. Valódi neve és nemzetisége ismeretlen, származásáról és életéről jóformán csak a képeiből kihüvelyezhető információkból tudunk. A freskókon hátrahagyott „Johannes Aquila” felirat voltaképpen nem művésznév (bár akként kezeljük), hanem művész státuszának jelképes megjelölése.
A kiállítás a középkori freskófestészet Őrség-Muraköz-Stájerország háromszögében alkotó kiemelkedő alakjának állít emléket. Johannes Aquilának két önarcképe is ismert a késő Anjou- korból – ezeket az önarcképeket a kiállítás kurátora úgy értékeli, mint az első fennmaradt, névvel jegyzett művészportrékat. A Műcsarnok termeiben megjelenik a veleméri templom makettje, amelyben a látogatók megfigyelhetik hogyan készült egy középkori freskó. A kiállítást Móser Zoltánnak az Aquila-freskók részleteit bemutató fotókiállítása kíséri.