MALGOT ISTVÁN (1941–2025)
Nagy hatású, a kultúrában mindig különutas, sokszor mellőzött szobrász, rendező, író és színházcsinálótól búcsúzik a magyar művészet. Hogy lehet mindez egyszerre? Ars poeticáját megfogalmazó jelmondata talán magyarázatot ad erre: „Egy nem értelmiségi művészet felé...”
Középiskolai tanulmányait a szülővárosában, Szombathelyen végezte. 1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, de az első félév után mestere, Borsos Miklós eltávolítása miatt félbe kellett szakítania a főiskolát. 1964-től Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol kétszeri felfüggesztés után 1973-ban diplomázott. Mesterei Borsos Miklós mellett Kerényi Jenő és Somogyi József voltak. 1968-ban a Pór-féle maoista összeesküvés per negyedrendű vádlottjaként felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
„Malgot István nyughatatlan, alkotó ember, aki akár más és más művészeti nyelven, de örökké újrafogalmazza és újrateremti a világot. Pályája kezdetén acélból öntött kisplasztikákat készített. Egyik alapítóként 1969–1972 között az Orfeo Együttesben a bábszínház és a színpadi rendezés foglalkoztatta, majd a hetvenes évek második felében a Népszínházban gyermekdarabok és alternatív színházi kísérletek kötötték le az energiáit. A Jancsó-Gyurkó vezette Kecskeméti Katona József Színház rendezőjeként 1983-tól önálló tagozatot vezetett. Négy évvel később létrehozta a Soros-ösztöndíjból működtetett Hold Színház nevű társulatát. Szegeden a JATE-n színházelméletet és gyakorlatot tanított, majd a pesti XVI. kerületben, egy régi moziban létrehozta a Holdvilág Kamaraszínházat. Megelégelve az alternatív színház befelé fordulását, lovári nyelvű cigány társulattal kezdett dolgozni, mígnem 1997-ben felhagyott a színházi tevékenységgel” – mutatta be az újabb nemzedékek számára kevéssé ismerős művész pályát Götz Eszter az Uránia moziban (2012) a Kláris kiadó által megjelentetett Teremtett lények c. könyvük bemutatóján.
Már az Orfeóban – a párizsi '68 után – azt találták ki, hogy saját készítésű, szobrászati igényességű bábjaik színházával könnyebben tudnak az emberekhez szólni. A tagok között volt több (később másfelé haladó) művész is, köztük Fodor Tamás (Studio K), Forgács Péter (180-as csoport, BBS), Kamondy Ágnes (Európa Kiadó) vagy Sass Valéria szobrászművész. A rendőrség zaklatásaival egyidőben kezdetek kollektív házépítésbe Pilisborosjenőn (1972). A társulat/kommuna szenzációs új színházat teremtett. Malgot István rendre megújult, hatvanévesen a saját regényéből emblematikus filmet csinált (többek közt Spolarics Andreával) Cigányhold címen. 1997 után, a színházaktól megválva, Délkelet-Ázsiába utazott, tapasztalataiból könyvet (Barangolások Cambodiában), a szobrai révén tapintható filozófiát faragott.
Miután hazatért, Maglódon rendezkedett be – egy lényegében remete-műteremben. 2015-ben szobraiból (egy teremnyi színházzal fűszerezve) rendeztük meg kiállítását a Műcsarnokban, a kurátor Götz Eszter volt. A kiállítás készítése közben Malgot folyamatosan figyelt: jól érzik-e magukat a szobrai a számukra kialakított térben. Fontos volt számára, hogy a látogatók körüljárhassák, minden oldalról megismerhessék és befogadhassák műveit, azt vallotta, hogy egy szobor élő, érző lény, saját jogán kapcsolódik a szemlélőjéhez, hogy átadhassa mindazokat a tapasztalatokat, érzéseket és értékrendet, melyeket alkotója általa ad tovább.
„Az egész életművet meghatározó társadalmi elkötelezettség – ami Joseph Beuys-ot a modern mitológiák szimbolikus anyagai felé viszi – Malgotot a hagyományos szobrászat matériái és emberközpontú művészet mellé állítja” – írtuk ekkoriban a honlapunkon. A kiállítást megnyitó Vekerdy Tamás, a demokratikus nevelés magyar élharcosa, Malgot szobrászatát a kora modern alkotók tudattalanban születő figuráival benépesített teátrális méltóságú mai „színpadként” látta.
A Műcsarnok egy olyan művésztől búcsúzik, aki az emberség erejét méltósággal sugározta magából.
Szegő György
Műcsarnok, művészeti igazgató
2025. július 27. vasárnap 16:41