Körbe-körbe. Táncperformance-ok
A Szabó György szerkesztette programban fiatal táncosok saját pillanataikat rögzítik koreográfiában. Élőképek, a táncosok közvetlen kapcsolatba kerülnek a fotókkal és a látogatókkal. Fiatalok és érzékenyek, személyesek és nyíltak – életük gondolatait formálják meg duettekben, szólókban.
Születés
20.00, I- es terem
Harsányi Réka, Szűcs Dóra Ida
A Születés című audiovizuális, biofeedback alapú performance-unk a megfoghatatlan, a láthatatlan történetét meséli el. Technológia által megjelenítve és hallhatóvá téve ezen eseményeket, érzéseket, biológiai folyamatokat. A táncosra szerelt pulzus- és EKG-szenzorok nemcsak szívritmusát, hanem bizonyos izmainak mozdulatait is érzékelik. Az így kapott adatok valós időben vezérlik a fényburok pulzálásának intenzitását. Életre kel a benne zajló események által, lakójával összhangban, mindaddig, míg élőlénye el nem hagyja. Ugyanakkor ahogy egyre jobban megismeri környezetét és önmagát is a benne tevékenykedő emberi lény, egyre inkább új ingerekre vágyik, ezeket provokálva, szervezetének hangjait és testének, illetve a burkának korlátait is megismeri, melyből kitörni készül, hogy kijutva újrakezdhesse a folyamatot a másik oldalon. Fénytest, burok, ami körbezár, megölel, öntudatra ébredés, vizsgálódás, eszmélés, láthatatlan érzékelése, vakság, letapogatás, önvizsgálat, burok, ami fogva tart, bezár, test, ami nem ereszt, rákészülés, harc, beszűrődő külvilág, tenni vágyás, kitörés, akarat, kijutás, rácsodálkozás, újrakezdés.
Tűröd
20.15, Apszis
Timothy and the Things (Cuhorka Emese, Fülöp László)
Ami csak helyváltoztató mozgásra képes, az azzal veszélyeztet minket, hogy közeledni tud felénk. És ha közeledni tud, akkor távolodni is fog tudni. Ezért azon túl, hogy megállapítjuk, mi az, ami közeledik vagy távolodik, kénytelenek vagyunk meg is ítélni annak kellemes vagy kellemetlen mivoltát.
Uraim
20.30, I- es terem
Ivanov Gábor (Közép-Európa Táncszínház)
Koreográfus: Hód Adrienn
A K-Arcok sorozat részeként
A művészet rés arra, hogy illegális dolgokat megmutassunk, megtárgyaljunk, hogy szembenézzünk vele. Képes elemelni a valóságtól. Így a művészet neve alatt legálissá válik a tabu. Hogyan működik a kontextusteremtés? Hogyan működik az emberi agy? Hogyan használjuk ezt a lehetőséget? A művészet oltárán szabad, amit az életben nem minden esetben tehetünk meg. Ezért a művészet alibijében ott a szabadság. Ugyanakkor az, hogy ilyen relatívak a keretek, az azt is jelenti, hogy az ember nem találja a határait. A színpadon akár ki is nyírhatjuk magunkat, végignézik. Minden kontextus kérdése, az agy a kontextus alapján emel ki lényeges elemeket a valóságból.
Útszeretők
20.50, V- ös terem
Drávucz Petra, Szűcs Dóra Ida
„Az Útszeretők amolyan road movie stílben előadott bolondos zenés-táncos utazás. Az előadó ex-BUTI-sok, Drávucz Petra és Szűcs Dóra talán már egy új generáció hírnökei: róják a köröket, koptatják az utat, surrog meztelen talpuk alatt a fekete graboplast szőnyeg. Erősen gondolkozom, hogy mitől él is annyira ez az előadás, hiszen nem beszélnek eget rengetően új mozgásnyelvet, ugyanakkor a kommersz zenei háttér használata nem veszélytelen – el lehetne hasalni rajta, ha nem elővigyázatosak. De nincs para. Pimaszul veszik maguknak a bátorságot, hogy ellavírozzanak már-már a giccs kapujáig is, aztán zsupsz, egy-két jól irányzott mozdulattal, grimasszal,vállrándítással, szúrós tekintettel, láthatatlan nyelvöltéssel visszarántják onnan az egészet, és kajánul az arcunkba vihognak: ne izguljatok, tudjuk, mitől döglik a légy! Szóval, ott tartottunk, hogy mitől működik – és a választ itt és most a két előadó lehengerlő egyéniségében találom meg. Ahogy a maguk koreografálta darabot ténylegesen is a maguk képére és hasonlatosságára formálják. Nem attól izgalmasak, hogy »jó« a koreográfia, vagy hogy »jól« interpretálnak – egyébként jót és jól! –, hanem hogy ők maguk a darab. Ők maguk a koreográfia.” (Králl Csaba)
A program a Múzeumok Éjszakája karszalaggal látogatható