Reisenbüchler 90! – vetítés és beszélgetés

A Műcsarnok Vízió, gesztus, kísérlet... című kiállítása kifejezetten a szerzői animációs filmművészetre fókuszál, amely terület erős és meghatározó a magyar animációtörténet egészében, ugyanakkor a legkevésbé ismert a nagyközönség előtt.
A kiállítás Vízió című első termének nagy álmodói – Gauder Áron, Gémes József, Jankovics Marcell és Reisenbüchler Sándor – emblematikus személyiségei a küldetéses magyar animációsművészetnek, munkásságuk közös eleme a teremtés csodájának igenlése és megjelenítése, ugyanakkor a civilizáció jövőjének féltése. Reisenbüchler Sándor idén lenne 90 esztendős, így kivételes életművéről vetítéssel egybekötött beszélgetéssel emlékezünk meg.

Reisenbüchler 90! – vetítés és beszélgetés

PROGRAM:

Az 1812-es év, 1972, 10 perc, r.: Reisenbüchler Sándor
Pánik,1975, 10 perc, r.: Reisenbüchler Sándor
Békéltető expedíció a Marsra, 1983, 20 perc, r.: Reisenbüchler Sándor
Isten veled, kis sziget, 1987, 12 perc, r.: Reisenbüchler Sándor
Zöld intelmek minden napra, 1993, 5 perc, r.: Reisenbüchler Sándor
Ecotopia, 1995, 7 perc, r.: Reisenbüchler Sándor

Kerekasztal-beszélgetés:
Résztvevők:
Bacsó Zoltán, Balázs Béla-díjas animációs film operatőr
Orosz Anna Ida, animációsfilm-történész, Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum 
M Tóth Éva, moderátor, a Vízió, gesztus, kísérlet c. kiállítás kurátora

„Reisenbüchler Sándor, a Nagy Kívülálló, egész életét a művészi animációs filmezésnek szentelte. Nyelvészeti és irodalmi tanulmányok után, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dokumemtumfilm-rendezőként végzett. Váltig állította, hogy sem festeni, sem rajzolni nem tud, ennek ellenére már pályája indulásakor, az 1960-as években, alapvetően meghatározta a hazai animációs-művészet grafikai arculatának karakterét. Kitalálta ugyanis magának azt a fajta kollázs-animációt és filmes montázstechnikát, amelynek előzményei az orosz avantgarde művészetben, illetve a két világháború közti német expresszionizmus kifejezőeszközeiben lelhetők fel.
A klasszikusnak mondott, Disney-féle rajzfilmes szemléletet elutasította, kivéve az amerikai mester korai, fekete-fehér munkáit. Ún. kommersz filmet soha nem készített és filmjeit közvetlenül a felvevőgép alatt animálta. Dinamikus filmzenéit ugyancsak maga válogatta és szerkesztette műveihez. A keleti filozófiák avatott ismerője volt, s a hippy-és pop-kultúra egyik utolsó, magányos képviselőjének tartotta megát.
Elkötelezett természetvédő volt, aki hitt abban, hogy az univerzumban nem vagyunk egyedül. Íróként, gondolkodóként többnyire a jelenkor esztétikai, erkölcsi problémái foglalkoztatták, a kultúra válságtünetei, az ezredvég művészeti apokalipszise.
A kilencvenes évek közepén, számos rangos elismerés után Kossuth-díjat kapott. 2002-ben, A fény pillanata című „montázsfantáziájával” búcsúzott el a filmezéstől. Sajnálatosan korai halála akadályozta meg abban, hogy időskori éveit meditációval, s mint szerette volna, „tanulással” tölthesse...
Reisenbüchler Sándor 2004 áprilisában, hatvankilenc éves korában hunyt el”.
M Tóth Éva

A tárlatról: https://mucsarnok.hu/vizio_gesztus_kiserlet
Belépés: aznapi kiállítási jeggyel
Regisztráció: eri.ildiko@mucsarnok.hu