Napkezek | Ujvárossy László kiállítása

„...A gyer­mek­fej­lő­dés kö­zép­ső sza­ka­szá­ban az ideo­plasz­ti­kus áb­rá­zo­lás már ön­ma­gá­ban is zse­ni­á­lis, hi­szen a gyer­mek nem az előt­te levő kör­nye­ze­ti lát­ványt pró­bál­ja le­ké­pez­ni, hanem azt raj­zol­ja, amit a dol­gok­ról tud. A szel­le­mi fo­gya­té­ko­sok „tu­dá­sa”, vi­zu­á­lis vi­lá­ga az előb­bi­nél hat­vá­nyo­zot­tan iz­gal­ma­sabb, mivel kép­te­le­nek a há­rom­di­men­zi­ós tér meg­fi­gye­lé­sé­re. Az ér­zel­me­ik vi­zu­á­lis ki­fe­je­zé­sé­nek for­mái egé­szen kü­lö­nö­sek. Kéz­raj­za­i­kat az ős­ko­ri bar­lang­fest­mé­nye­ken lát­ha­tó kéz­le­nyo­ma­tok­hoz, az úgy­ne­ve­zett nap­ke­zek­hez ha­son­lí­ta­nám, akár­csak a Kéz-fa, Kéz-virág, vagy egy is­me­ret­len szer­zőt idéz­ve Kéz-isten ke­zek­hez, me­lyek „nem ke­rül­tek ak­ko­ra bűnbe, mint a fe­jünk”.

Ezek­kel a kéz­raj­zok­kal a fő­is­ko­la el­vég­zé­se után a nagy­vá­ra­di ki­se­gí­tő­is­ko­la gyer­mek­raj­za­i­ban ta­lál­koz­tam, ahol 1980 és 1988 kö­zött rajz­ok­ta­tó tanár vol­tam, és sza­ba­don vé­gez­tem te­rá­pi­ás vi­zu­á­lis mű­vé­sze­ti és pe­da­gó­gi­ai kí­sér­le­te­ket, me­lyek ha­tás­sal vol­tak és van­nak a mai napig mun­kás­sá­gom­ra. A szel­le­mi­leg vissza­ma­radt vagy sé­rült gyer­me­kek­kel való együtt­mű­kö­dés során – pél­dá­ul a Kéz-fej ak­ci­óm­ban – az is­ko­lá­sok fi­zi­og­nó­mi­á­ja és az ál­ta­luk raj­zolt kéz­fe­jek kö­zöt­ti ha­son­ló­sá­gok ta­nul­má­nyo­zá­sa köz­ben őskép-min­ták­ra, fal­li­kus je­lek­re buk­kan­tam, eze­ket, mint va­la­mi ta­lált (ready-made) rajz­ele­me­ket, ter­mé­keny­sé­gi vi­rá­gok­ként be­épí­tet­tem a Ho­zo­mány című mun­ka­cik­lu­som­ba.

Ekkor kezd­tem hím­zés­min­tá­kat ter­vez­ni, me­lye­ket ele­in­te li­nó­le­um-met­szet­ben for­mál­tam meg, majd 2018-tól ki­hí­mez­tet­tem. Ki­dol­go­zá­suk­nál a ’80-as évek­ben el­ter­jedt ún. ki­sa­já­tí­tó mű­vé­szet (app­rop­ri­a­ti­on art) min­tá­já­ra az ér­tel­mi fo­gya­té­kos gye­re­kek­kel fel­dol­go­zott kéz-virág jel­ké­pe­ket in­terp­re­tál­tam. Kí­sér­le­te­im in­kább pár­be­szé­dek vol­tak, mint má­so­la­tok, az ön­ál­ló gon­dol­ko­dás­ra és cse­lek­vés­re kép­te­len gye­re­kek­kel való kap­cso­la­to­mat köz­ve­tí­tői...”

Uj­vá­ros­sy Lász­ló fes­tő­mű­vész, a Ma­gyar Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia ren­des tagja  

Szegő György kö­szön­tő­je

Sinkó Ist­ván meg­nyi­tó be­szé­de