Megnyitó: 2016. július 26-án, kedden 17:30 órakor
Ütő Gusztáv: További madártollak című cselekményműve
A TERMÉSZET, MŰVÉSZET, KULTÚRÁK, EMBEREK – A VILÁG – ELFELEDETT EGYSÉGE
Kortárs művek a természetből a világ minden tájáról. A művek inspirálója és kerete a természet, a földön – és földben – létező élet, a folytonos kapcsolat ember és környezete között.
A művészet határai időnként, szükségszerűen, elmosódnak. Bármennyire is ősi jelenség a természetművészet (lásd például: Stonehenge), a kultúra vélt önállósulásával saját nevet kap, mint a képzőművészet egyik nagy ága, és mint ilyen, összefügg az alkotást önmagában hordozó test- és környezetművészettel, miközben nyitott más gondolatok felé is. A filozófia, a tudományok nézőpontjai találkoznak benne a kultúrák és a környezet problémáival. Figyelmeztetve, hogy hyper-technológiákkal áthatott korunkban is alapvetően a természet és az ökoszisztéma részei vagyunk.
A kiállításon a nyugati mellett a kevésbé ismert dél-amerikai, közép-keleti, ázsiai, ausztráliai és közép-európai művészek állítanak ki együtt, sokan közülük itt, Budapesten hozzák létre művüket. A kilenc termét kitöltő tárlat több egységre tagolódik. A „Kis gesztusok” című termekben a nemzetközi és a magyar kortárs természetművészet alkotásait mutatjuk be, a „Természetszövetség” a magyar előzményekre tekint vissza; míg „Öko-avantgárd” a címe annak az iráni anyagnak, amely a művészet és az élő környezet mai kapcsolatával sajátos módokon foglalkozik. Vendégeink közül nem egy világszerte ismert, a belga Bob Verschueren vagy a német Nils-Udo mára klasszikussá vált természetművészetét a magyar közönség is ismeri a Műcsarnok korábbi kiállításairól.
A természet a természetművészet révén csak ideig-óráig gazdagodik (a „túlnépesedéstől” ezért nem kell tartani), a művek elenyésznek benne, igaz, közben születnek újabbak és újabbak a régiek helyébe. Meghozza-e a természettel való foglalkozás azt az élet-bizalmat, mely elfogadja a mulandóságot és az ebben rejlő végtelenséget? A természetet egyetemességében tekintve képesek vagyunk-e felszámolni a kizsákmányolását? Vagy megismételni egy patakpartdíszítést? Az elfeledett rítusok, a természet archeológiáját gyakorló vagy természetvizsgáló tudományok és a humaniórák széles köre szerint igen, hiszen a természet is ezt teszi.
A Műcsarnok falain kívül ugyan, de a kiállítás szerves részét képezi a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében látható több természetmű is, valamint a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkjában található Növekvő hajó című munka Alois Lindenbauertől.
A kiállítás kurátorai: John K. Grande (Kanada-Románia), Keserü Katalin és Mahmoud Maktabi (Irán)
Kiállításunk és a sokszerzős, igényes katalógus erről, a természet, a művészet, a kultúrák, az emberek és a világ mindennapjainkban elfeledett egységéről szól.
Péter Alpár, a Kis gesztusok tárlat egyik kiállítója:
„A 2012-es koreai utam alkalmával ellátogattam a Gongjui nemzeti múzeumba, ahol az őskori részlegen megdöbbenve láttam, hogy a kiállított edények mind formai megjelenésükben, mind díszítésükben nagy rokonságot mutatnak a velük egykorú európai rokonaikkal. Ez a felismerés ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy az emberi kultúra kezdeteikor, amikor még közvetlen kapcsolat volt természet és ember között, aki vizuálisan is megpróbálta leképezni világát, hasonló vonalvezetésű jelekkel tette azt. A háromszög vonallal kitöltve mindenki számára hegyet jelenthet. Az erdélyi ácsolt ládák díszítésében sok ilyen őseredetű jelre bukkantam. Ezeknek készítettem el egyszerűsített vonalrajzait, kiválasztva nyolcat közülük, amik felhasználásával pecsételt égetett agyag ’kavicsok’ is készültek. Ezek kerültek úti tarisznyámba pár egyszerű eszközzel együtt, mint kés, kis ásó, fűrész, fúró, kötél, útinapló, fényképezőgép. A szellemi kutatói és műtermi munka után a többit a spontán megérzésekre és a kreativitásra bíztam. Hagytam, hogy megszólítson a táj, a környezet, és megérezzem, melyik helyszínen melyik magammal hozott jel sejlik fel vizuálisan vagy más minőségekben a koreai tájban. A válasz mindig megérkezett kérdésemre, hogy hol, melyik jellel díszített agyag kavicsot kell hátrahagynom egy tájbeavatkozás vagy performance emlékével együtt. Hogy példát is említsek: a viharos szélben hullámzó tenger tajtékos felszíne és egyenletesen ismétlődő robajának monoton ritmusa mind vizuálisan, mind auditíven szépen válaszoltak egy párhuzamos vonalakból állá monoton rajzolatra, amit magammal hoztam. A lét monoton lüktetése, életenergiája, szívverése. Sok értelmezése lehet a rajzolatnak. Egy performanszot hajtottam végre az apály után visszamaradt homokos parton, két sziklazátony között. A tengerre merőlegesen végiggurulva a homokon sziklától szikláig, minden mozdulat után húztam a testem mentén egy vonalat. A végeredmény egy, a tenger hullámvonalaira merőleges vonalsor, ami testem mozgásának rögzítése. A dagály érkezésével a vízszintes hullámok vonalai lassan elmosták testem függőleges vonalait. Egy közös meditáció a teremtve pusztító természettel... gyönyörű volt megélni.”
Vegyen a kezébe egy kavicsot! Ha átformálja, akár el is viheti, de küldjön egy fotót róla a muzeumkommunikacio@mucsarnok.hu email címre, hogy felkerülhessen a kiállítás honlapjára.
Változatos kóborlények és koboldok
Az idők kezdetének is a kezdetén a Háromlépés patak partján éltek és élnek ma is a változatos kóborlények. Ott nyílnak a legillatosabb, legszínpompásabb virágok, nőnek a legderekabb fák, ahol a mérföldlépő csizma talpán zöldell a fű, és legtöbbször nyugatról fúj a szél, ami megfésüli az árnyék országba induló vaddisznót, és százezer levél rezdül egyetlen lágy fuvallatára.
Igen ott történt, hogy a lebegő levegőlények éppen a hűsítő patakban a virágok bódító kelyhében pihentek, és nem vették észre, hogy már nem a simogató, nyugati, hanem a karcosabb keleti szél kanyarodott a patakmeder fölé. Ezzel a széllel érkeztek a csintalan koboldok, akik érkezése általános riadalmat váltott ki minden szélforduláskor. A koboldok nagyotmondásukkal, tudálékosságukkal, de főként bűvölő erejükkel bosszantották, feldúlták a Háromlépés patak partján élők békés nyugalmát. Mivel a koboldok megérkeztek a tündérek, színkabócák, erdei szitakötők és mindenféle kóborlények hirtelen a patak kavicsai alá rejtőztek, de ezt a csibész koboldok észrevették, és bűvölő tudományukat használva egyenesen a kavicsokba dermesztették a lebegő lényeket.
Segíthetsz kiszabadítani őket, ha láthatóvá válnak, megtörik a varázslat!
Válassz magadnak a kavicsok közül, a színes kréták segítségével rajzold rá, szerinted milyen kóborlényt bűvölhettek bele a csíntalan koboldok. Aranyhajú tündéreket, hold kék szitakötőket, kóborzengőket. Színezd ki alaposan! Ha készül fénykép a kavicsodról, elküldheted a muzeumkommunikacio@mucsarnok.hu email címre és felkerül a kiállítás honlapjára.