Legenda-változatok | Sulyok Gabriella kiállítása

Sulyok Gabriella zenével és költészettel átkarolt művei kivétel nélkül segítenek az élet-pillanatunk felfogásában. „Dús-gyönyörű” rajzaiban mindannyiunk közös emlékeit jegyzi, és öröknek ható idő-terekbe helyezve vándorlásunkat, a jövővel együtt a jelenben elérhető életélménybe sűríti azokat.

Volt alkalma egy mára elfelejtett kultúrába is bepillantást nyerni – szellemi-művészi alkatán túl ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat mindig több szemszögből lássa, értelmezze, megfelelően érezze és értékelje. Józan látomásokkal erősített világlátása a lehető legtisztább, közvetítőszerepre is alkalmas attitűddel jelenik meg műveiben.

Számára alapvetően fontos a fehér és a fekete, „mert a fény a fehéret és a feketét ugyanúgy eltakarja” – vagy éppen mert ugyanúgy megmutatja. E két szín találkozásának ritmusa, egymás szépségének veszteség nélküli kiemelése fontos momentum a grafikáiban, ezáltal teljesedhetett ki a fekete-fehér tartományban létrejövő egyedi atmoszféra.

A mozgóképpel (és zenével) történő kifejezés képességének birtokában film- és akár életélményt is képes két dimenzióba transzponálni, sokszor egy egész történetet láttatni, elképzelhetővé tenni. Ceruzával, tussal és olykor krétával megjeleníteni azt, ami egyszerre rejtélyes és lényegi. A filmkészítés folyamatának ismerete ugyanakkor lehetővé tette számára azt is, hogy a rajzaiban megnyilvánuló mozgás mozdulatlansága magával ragadó legyen, hogy a vonalak olyan állóképet vetítsenek elénk, amely bármelyik pillanatban újra mozgásba lendülhet.

Képei Mezopotámiába, Orfeusz és Euridiké világába, a zsidó-keresztény kultúra alapvetéseinek a Bibliában megőrzött, megunhatatlan útvesztőjébe, egyúttal a saját, mindennel közös világunkba, a jelen és a múlt-jövő dimenzióinak origójába repítenek.

A tárlaton egészen korai és a legutóbbi pár hónapban készült munkák is láthatók. A három terem az ókori keleti és a görög mitológia által ihletett, fehér papíron fekete tussal készült rajzokat, foltmaratott rézkarcokat, valamint a zsidó-keresztény világ Bibliája, különösen a Zsoltárok Könyve tanulmányozása során életre kelt, személyes érintettségéből született grafikákat mutatja be. Az Irakban töltött évek alatt, a leletek és a tudósok által egyengetett feltételezések alapján megrajzolta a sumer, babiloni-akkád és asszír öltözékeket, és a múzeumi közegben, a mezopotámiai kultúra vizuális művészetének és a tőle elválaszthatatlan költészetnek hatására kezdte el a Sumer agyagtáblákhoz című tusrajz-sorozatát, amelynek minden darabja egy-egy sumer vers részletét kapta címül.

Az Orfeusz sorozat a kétezres évek elején született, Gaál István 1986-os Orfeusz és Euridiké című filmjének hatására. Itt szintén nem jelennek meg figurák: sem Orfeusz, sem Euridiké nem ölt testet, de érezhető a jelenlétük – azt látjuk, amit ők láttak, vagy amit ők is láthattak volna. Velük együtt vándorolhatunk és küzdhetünk meg a kiállító által gyönyörűnek nevezett problémákkal.

A grafikák térszerkezetének, a mélységbe és magasba irányultságnak, ezen belül a gyakran felbukkanó „ürességnek” köszönhető az az atmoszféra, amely a döbbenet és az ujjongás határán lévő állapotot idéz elő a szemlélőben. Ugyanez vonatkozik a bibliai történetek feldolgozását célzó és a történetek helyszínét feltérképezni-elképzelni segítő gesztussal készült rajzokra is. Az élményeket, benyomásokat rögzítő képek sokszor költők és írók megfogalmazásai, például Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke interpretációi ihlették.

Sulyok Gabriella művei imaként is értelmezhetők: már-már bizonyító erejű látomás-képek, amelyek kaput nyitnak az időtlenségbe.

Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora

Sinkó István megnyitó szövege