Dávid Katalin halálára
„Százegyedik életévében, szeptember 22-én elhunyt Dávid Katalin Széchenyi-nagydíjas művészettörténész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akinek integráló személyisége minden időben képes volt a legkülönbözőbb világnézetű és hitű embereket nemes célokért mozgósítani, és akit tudós- és művésznemzedékek vallanak nevelőjüknek és útmutatójuknak. Dávid Katalint a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti." (a Magyar Művészeti Akadémia közleménye)
Dávid Katalin a második világháború alatt a Szegedi Tudományegyetem hallgatója volt. Többek között Sík Sándor és Bálint Sándor voltak tanárai. Unokabátyja, Barcsay Jenő 1947-ben mutatta be Kerényi Károlynak, akinek javaslatára a művészettörténet mellett a szimbólumok, a szakrális ikonográfia kutatásának szentelte tudományos pályáját. Erdődy István jezsuita atyával vezették a Veritas kiadó vállalatot – amíg lehetett. A kiadóval és diáktársaival keresztény meggyőződéssel vettek részt a szegedi zsidóság mentésében. 2014-ben – még készülő emlékirata alapján idézem – Soah, emlékeim a vészkorszakból címmel a Szent István Kiadó megjelentetett egy egyszerre felemelő és megrázó fejezetet. Mélyen átélt emberszeretetéről tanúskodnak bevezetője záró mondatai: „...döbbenetes volt és egyben csodálatos, amikor az Örök Város, tiltakozva az antiszemitizmus ellen, sötétségbe zárta a Colosseumot, ami ugyanakkor az európai kultúra egyik jelképe is. A kereszténység és a zsidóság testvéri közössége mellett az antiszemitizmus kultúrát pusztító gyalázatára is utalt ezzel Róma.”
A háború után a szegedi egyetemen lett tanársegéd, majd 1948-ban a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, ahonnan „klerikális reakció” vádjával eltávolították. Rövid időre a Nemzeti Múzeum fogadta be, majd az 1950-ben alapított Művészettörténeti Tudományos Kutatóközpontnak 1954-től volt az igazgatója – ennek jogutódja az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete. E helyen is a modern művészettörténeti tudományos kutatás úttörőjeként működött. Innen koncepciós vádak miatt távolították el. A vissza-visszatérő nehéz években Sík Sándort, Bálint Sándort mesterként, Pilinszky Jánost, Kondor Bélát, Makovecz Imrét barátként tudhatta maga mellett.
1969-től a az Egyházi Gyűjtemények Szaktanácsadói Testületét vezette. Sokat segített abban, hogy sorra megnyílhassanak az egyházi és felekezeti gyűjtemények, kincstárak: Esztergomban, Kalocsán, Sárospatakon, Pápán, valamint Budapesten a Zsidó Múzeum. Joggal volt büszke arra, hogy nagy szerepe volt a Szent Korona 1978-as hazahozatalában. Szakértőként is, de az elhelyezésben imponáló civil kurázsival. Ezekben az intézményekben több nagy formátumú és szakmailag hiteles kiállítást rendezett. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1967-ben a Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig, majd 1968-ban a Corvinák kiállítása is az ő személyéhez kötődik. 1962-64 között a Művészettörténeti Dokumentációs Kutatóközpont közleményeinek, 1970-től pedig a Képzőművészeti Alap Magyar művészet sorozatának szerkesztője volt. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, német és angol nyelven. Dávid Katalin a szakrális ikonográfia elismert nemzetközi szaktekintélye lett.
1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 1995-ben a Széchenyi-díjat, 1997-ben a Magyar Örökség Díjat, 2003-ban a Stephanus-díjat, 2005-ben a Szent Adalbert- díj nagyérmét érdemelte ki. 2010-ben lett Príma-díjas, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia – melynek 2011-től volt tagja – Életműdíját vehette át, 2021-ben Széchenyi-nagydíjat kapott. Igen sokra tartotta a II. János Pál pápától 1993-ban Rómában átvett, a zsidóság és a kereszténység megbékéléséért, a holokauszt idején az üldözöttek mentéséért, a világiaknak adható legmagasabb pápai kitüntetést, a Pro Ecclesia et Pontifice aranykeresztet.
A Műcsarnok munkatársai és az intézmény 120. évét ünneplő, Az első Aranykor című kiállításunk közönsége is szívébe zárta Dávid Katalin derűs és méltóságot sugárzó személyiségét, roppant tudást átadó és emlékezetesen felemelő nyitóbeszéde hallatán. Jó volt érezni azóta is, hogy munkánkat érdeklődésével tünteti ki. Mélyen humanista lénye és roppant tudása hiányozni fog mindannyiunknak.
Együtt gyászolunk a családdal és a Magyar Művészeti Akadémiával.
Szegő György DLA
a Műcsarnok művészeti igazgatója
2023. szeptember 23. szombat 22:45