Méhes Lóránt Zuzu retrospektív kiállítása

Ta­nul­má­nyi évek

Méhes Ló­ránt Zuzu 1951-ben szü­le­tett Sza­bad­szál­lá­son. Kis­kun­fél­egy­há­zán nőtt fel, ál­ta­lá­nos is­ko­lai rajz­ta­ná­ra biz­tat­ta a mű­vé­szi pá­lyá­ra. Bu­da­pest­re, a Török Pál Képző és Ipar­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ba fel­vé­te­li­zett, és öt évig dí­szí­tő­fes­tő szak­ra járt. Osz­tály­tár­sai kö­zött vol­tak Fehér Lász­ló és Nyári Ist­ván fes­tő­mű­vé­szek is. Fi­a­tal ta­ná­ra, Bir­kás Ákos, úgy em­lék­szik rá, hogy Zuzu olyan ka­rak­ter volt, mint Jim Mor­ri­son: vonzó, sza­bad és ön­tör­vé­nyű. A kö­zép­is­ko­la alatt Bódy Gá­bor­ral kö­tött ba­rát­sá­ga révén meg­is­mer­ke­dett a bu­da­pes­ti 1960-as évek végi avant­gárd mű­vé­szet kép­vi­se­lő­i­vel, tár­sa­sá­gi éle­té­vel és ese­mé­nye­i­vel. 1968-ban és 1969-ben az IPAR­TERV ki­ál­lí­tá­so­kon lá­tott fo­tó­re­a­lis­ta ké­pe­ket is. 1971-ben Méhes Lász­ló­val kö­tött ba­rát­sá­ga, és egy ame­ri­kai fo­tó­re­a­lis­tá­kat be­mu­ta­tó mű­vé­sze­ti album ha­tá­sá­ra két "fe­ke­te-fehér" fo­tó­re­a­lis­ta képet fes­tett: egy Ön­port­rét és ba­rát­ja, Ká­ro­lyi Zsig­mond port­ré­ját. Az utób­bi képen az a piros ra­gasz­tó­sza­lag is lát­ha­tó, ami a fest­mény mo­dell­jé­ül szol­gá­ló fotót a fal­hoz rög­zí­tet­te. A sötét tó­nu­sú, fes­tői és lírai rész­le­tek­kel teli fest­mé­nyen az élénk piros tég­la­la­pok több­ér­tel­mű jelek. Egy­részt kon­cep­tu­á­lis gesz­tus, a fo­tó­hű re­a­liz­mus­tól való in­tel­lek­tu­á­lis tá­vol­ság­tar­tás jele, más­részt ba­rá­ti jel a port­ré mo­dell­je, a kon­cep­tu­á­lis mű­vé­szet és abszt­rakt fes­té­szet je­len­tős kép­vi­se­lő­je felé.

A másik ba­rát­nak, Gom­bás Er­zsé­bet­nek, azaz Gom­bá­nak aki Bódy Har­ma­dik című film­jé­nek fő­sze­rep­lő­je volt ce­ru­zá­val ké­szí­tett port­ré­ját őrzi a ki­ál­lí­tá­son lát­ha­tó leg­ko­ráb­bi kép 1970-ből, mely a kis­kun­fél­egy­há­zi Kis­kun Mú­ze­um tu­laj­do­na. Ezen a képen Gomba tra­gi­kus tör­té­ne­té­ről hírt adó új­ság­cikk lát­ha­tó a kép bal felső sar­ká­ba ra­gaszt­va. A gim­ná­zi­um után 1972-ben ott­hon, Kis­kun­fél­egy­há­zán to­váb­bi fo­tó­re­a­lis­ta képek ké­szül­tek. Zuzu meg­fes­tet­te saját sze­mé­lyi iga­zol­vá­nyát, egy ön­arc­ké­pet, amit 1985-ben al­ko­tó­tár­sa, Vető János "fe­je­zett be" és két port­rét, az egyi­ket édes­ap­já­ról, a má­si­kat egy is­me­rős hölgy­ről. E képek közül a ki­ál­lí­tá­son a Zuzu által piros fes­ték­kel "le­bé­lyeg­zett" Mo­dern fes­té­szet (Apu) és az 1972-es, Vető János által ki­egé­szí­tett Ön­arc­kép lát­ha­tó.

A Kis­kun­fél­egy­há­zán töl­tött év után Zuzu fel­vé­telt nyert a Ma­gyar Kép­ző­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la res­ta­u­rá­tor sza­ká­ra. A ta­nul­má­nyi éve­ket meg­előz­te a ka­to­na­ság. Itt is­mer­te meg Ma­ri­et­tát, akit fe­le­sé­gül vett, és aki Méhes Ma­ri­et­ta néven a Tra­bant ze­ne­kar éne­kes­nő­je, Bódy Gábor és Xan­tus János film­je­i­nek szí­nész­nő­je lett. Zuzu a fő­is­ko­lán res­ta­u­rá­tor hall­ga­tó­ként fél­évi, év végi vizs­ga­mun­ka­ként fo­tó­re­a­lis­ta ké­pe­ket ál­lí­tott ki. Port­rét fi­a­tal fe­le­sé­gé­ről és zsá­ner­port­rét a fő­is­ko­la szob­rász­mű­ter­mé­nek akt­mo­dell­jé­ről (Ma­ri­et­ta, Fő­is­ko­lai ta­nul­mány). Má­sod­év után egy év ki­ha­gyást kö­ve­tő­en át­vet­ték rek­lám­gra­fi­ka szak­ra. A rek­lám­gra­fi­kus éve­ket a ki­ál­lí­tá­son egy pla­kát­terv kép­vi­se­li: Ener­gia­ta­ka­ré­kos­sá­gi pla­kát­terv. Az ener­gia­ta­ka­ré­kos­ság pro­pa­gan­dá­ja­ként egy vil­lany­kör­te iz­zó­szá­la egy száz­fo­rin­tos bank­je­gyet éget. Zuzu 1976-ban jelen volt a fő­is­ko­lá­sok által szer­ve­zett Rózsa presszó ak­ci­ó­kon. Az elsőn, a Mes­ter­sé­ges lég­zés címűn Nagy­vá­ri Lász­ló ak­ci­ó­já­ban se­géd­ke­zett is: Nagy­vá­ri Hegel kínai fi­lo­zó­fi­á­ról írt so­ra­it ol­vas­ta fel, amíg Zuzu fó­lia­töm­lő­ket fújt fel Ká­ro­lyi Zsig­mond­dal együtt. Nagy­vá­ri a fel­fújt fó­lia­töm­lő­ket végül ol­ló­val ket­té­vág­ta. Zuzu a Rózsa presszó­ban ezen az estén nem ak­ci­ó­ként, hanem gesz­tus­ként a falra ki­akasz­tott fo­to­g­ram alá ki­tett egy, a ke­zé­be ke­rü­lő Ga­lak­ti­ka fo­lyó­ira­tot, egy olyan ol­dal­nál ki­nyit­va, ahol egy az űrről ké­szült fotót mu­tat­tak be. E gesz­tus­nak ha­son­ló ér­tel­me volt, mint a Ká­ro­lyi-port­rén meg­fes­tett piros ra­gasz­tó­sza­la­gok­nak: ön­meg­ha­tá­ro­zás, a mű­vé­szi te­vé­keny­ség egyé­ni ér­tel­me­zé­sé­nek ki­fe­je­ző­dé­se. Zuzu sem má­sol­ni, sem imi­tál­ni nem kí­vánt. A Rózsa presszó ak­ci­ók ide­jén Koncz And­rás fes­tő­mű­vésszel kö­zö­sen vég­re­haj­tot­tak egy fo­tó­per­for­man­szot is. Meg­gyúj­tot­ták a ben­zin­be már­tott ke­zü­ket, és így áll­tak mo­dellt a másik ka­me­rá­ja előtt (az akció képei: Fák­lya, 1976). Zuzu ön­ál­ló ak­ci­ó­ja 1978-ban volt. Pa­pír­ból és szí­nes ce­lo­fán­ból szem­üve­ge­ket gyár­tott, és azo­kat mű­vész­ba­rá­ta­i­nak adta. A ba­rá­tok a szem­üve­ge­ket fel­vet­ték, a "szem­üve­ge­se­ket" pedig Vető János fo­tóz­ta. Vető János ebben az idő­ben kon­cep­tu­a­lis­ta-ex­pe­ri­men­tá­lis, át­fes­tett fo­tó­kat ál­lí­tott ki, és 1980-ig Hajas Tibor al­ko­tó­tár­sa, fény­ké­pé­sze volt. Vető ver­se­ket, dal­szö­ve­ge­ket is írt, és a Tra­bant, a GA­GA­RIN pi­ló­ta­ze­ne­kar, a Le­sza­kadt re­dőny, az Ap­ro­pó­film­fo­tó­rajz­film­ze­ne­kar, a Hym­nus és Mankó és az Eu­ró­pa Kiadó ze­ne­ka­rok­kal dol­go­zott. Zu­zu­val az 1970-es évek ele­jé­től is­mer­ték egy­mást. Ma­ri­et­tá­ról, aki Vető fo­tó­mo­dell­je volt, több Zuzu-szem­üve­ges port­ré is ké­szült. Vető egyik fo­tó­ján Bódy Gábor Psy­ché című film­jé­nek for­ga­tó­cso­port­ja lát­ha­tó a szem­üve­gek­ben. A ki­ál­lí­tá­son sze­rep­lő Szem­üve­gek című képen, az akció váz­la­ta­ként, a szem­üve­gek fes­tett pró­ba­ba­bá­kon je­len­nek meg. Zuzu 1978-79-ben is ké­szí­tett egy fo­tó­re­a­lis­ta port­rét, Bódy film­je­i­nek fő­sze­rep­lő­jé­ről, Udo Ki­er­ről - fe­lül­né­zet­ben (Udo). Mivel a kép res­ta­u­rá­lás­ra szo­rul, a ki­ál­lí­tá­son nem ál­lí­tot­tuk ki.

Zuzu-Vető kor­szak

Méhes Ló­ránt Zuzu ret­ros­pek­tív ki­ál­lí­tá­sán be­mu­ta­tunk Zuzu-Vető mű­ve­ket is, Zuzu pá­lyá­ja során ugyan­is meg­ha­tá­ro­zó sza­kasz volt Vető Já­nos­sal közös mun­kás­sá­ga. Vető János ki­ál­lí­tá­sunk­ra NahTe néven ké­szí­tett egy ön­ál­ló ins­tal­lá­ci­ót is. Az egy­ko­ri Zuzu-Vető mun­kák­ról fenn­ma­radt fo­tók­ból, Szőke An­na­má­ria mű­vé­szet­tör­té­nész és Zuzu fo­tó­i­ból, to­váb­bá saját ké­pe­i­ből lét­re­ho­zott egy fil­met (Zuzu-Vető film). A fil­men az egy­ko­ri ins­tal­lá­ci­ók és az is­me­ret­len he­lyen lévő Zuzu-Vető-képek és szob­rok do­ku­men­tu­mai lát­ha­tók, de Vető János 2007-es né­ző­pont­ja is. Ezt a fil­met egy posz­ta­mens bel­se­jé­ben zacs­kók­ból félig ki­öm­lő réz­gá­lic kö­zött el­he­lye­zett, szí­nes kis pa­pír­la­pok­kal be­bo­rí­tott fe­ke­te TV-ké­szü­lék ve­tí­ti. Az ins­tal­lá­ci­ót Vető ere­de­ti ter­vei sze­rint szí­nes fog­ke­fe-kor­don veszi körül. Egy új dalt is írt a ki­ál­lí­tás kap­csán; Más cím­mel.

A szer­ző­pá­ros, Méhes Ló­ránt és Vető János 1980 szil­vesz­te­rén, egy há­zi­bu­lin filc­tol­lal A4-es pa­pí­ron kezd­tek el együtt raj­zol­ni. A raj­zok egy­sé­ges so­ro­za­tot al­kot­tak, Más cím­mel. (A képek: Györ­gyi­ke más, Dixi drink­ben, Utsó Más – helye je­len­leg mind­nek is­me­ret­len). Első közös ak­ci­ó­ju­kat 1981-ben egy la­kás­ban haj­tot­ták végre, amit Szi­lá­gyi Sza­bolcs (Si-la-gi) vi­de­ó­ra rög­zí­tett. Ke­res­sük az el­ve­szett vi­de­ó­nak az 1980-as évek­ben ké­szült kó­pi­á­ját. Ezt az első ak­ci­ót örö­kí­ti meg a Ne­ut­rin-ócska című ka­sí­ro­zott, át­fes­tett fo­tók­ból álló ki­ál­lí­tott mű is. Az akció során a két mű­vész maszk­ban, do­boz­zal a fején előre el­ké­szí­tett dísz­let előtt né­ma­já­té­kot ját­szott. Zuzu Vetőt a "szín­pad­ra" hívta. Hellyel kí­nál­ta, de Vető alatt a szék azon­nal össze­tört. Köz­ben egy nar­rá­tor Zuzu öt­mon­da­tos szín­mű­vét ol­vas­ta fel (a szö­veg első fele Zuzu vissza­em­lé­ke­zé­se sze­rint kö­rül­be­lül így szólt: "Trak­tor­ral jött be a férfi a vá­ros­ba, ker­tész­ke­dett egy ki­csit a macs­ká­val, és a gye­rek­nek bi­cik­li­ke­re­ket kel­lett for­gat­nia bün­te­tés­ből..."). A je­le­net hát­te­re­ként szol­gá­ló nagy­mé­re­tű pa­pír­ra az ak­ci­ót meg­elő­ző­en egy trak­tort fes­tet­tek. A pa­pír­ra fel­erő­sí­tet­ték raj­za­i­kat, ame­lyek do­boz­fe­jű és füs­töl­gő-lo­bo­gó fejű em­be­re­ket áb­rá­zol­tak. Rá­akasz­tot­tak egy pa­pír­ból ki­vá­gott, ki­fes­tett négy­szög­le­tes ke­re­ket is. Ez utób­bi, a "szo­ci­a­liz­mus négy­szö­ge­sí­tett ke­re­ke" (Zuzu-Vető) mű­vé­sze­tük­ben ve­zér­mo­tí­vum­má vált. A ke­re­ket Vető raj­zol­ta. Nem tet­szett neki, ki akar­ta dobni, de Zuzu ra­gasz­ko­dott hozzá. "Ki­vet­tem a szel­le­mi sze­mét­ko­sár­ból" (Méhes Ló­ránt) és így "lett saját je­lünk" (Vető János). Az első vi­de­ó­ak­ci­ó­ban egy sze­rep­lő ezt a pa­pír­ke­re­ket for­gat­ta.

Né­hány hónap múlva már ki­ál­lí­tot­tak a Ber­csé­nyi Klub­ban, Zuzu-Vető néven és 1986 vé­gé­ig, szét­vá­lá­su­kig Zuzu-Vető, Zuzu-Ska vagy Zu­zu­Kí­na ne­ve­ket hasz­nál­va kö­zö­sen sze­re­pel­tek a hazai és auszt­ri­ai, né­met­or­szá­gi, nagy-bri­tan­ni­ai, len­gyel­or­szá­gi, finn­or­szá­gi, dá­ni­ai, kubai kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tá­so­kon. Itt­hon el­nyer­ték a Fi­a­tal Mű­vé­szek Stú­di­ó­já­nak díját és a Der­kovits-ösz­tön­dí­jat. Ki­ál­lí­tot­tak a szent­end­rei Vajda Lajos Stú­di­ó­ban, a Ra­bi­nec mű­te­rem­ben, az FMK-ban, a Fé­szek Klub­ban, az Al­mássy téri sza­bad­idő­köz­pont­ban, a Stú­dió Ga­lé­ri­á­ban, a Pécsi Ga­lé­ria Pin­cé­jé­ben, a szé­kes­fe­hér­vá­ri Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um­ban vagy az Ernst Mú­ze­um­ban, máig em­lé­ke­ze­tes si­ker­rel. A hely­szí­nen össze­do­bott, gyors, öt­let­sze­rű mű­vek­től az ap­ró­lé­ko­san meg­mun­kál­ta­kig, sok­fé­le Zuzu-Vető munka ké­szült. Vic­cek, asszo­ci­á­ci­ók, be­szél­ge­té­sek során egy-egy alap­öt­let­ből ala­kí­tot­ták ki a kon­cep­ci­ót, vagy egyez­tet­ték a kö­rül­mé­nyek­ből kö­vet­ke­ző mó­do­sí­tá­so­kat, de a mű­ve­ket több­nyi­re szót­la­nul, kont­rol­lá­lat­la­nul ki­vi­te­lez­ték. "Én húz­tam egy vo­na­lat és a Já­nos­ka foly­tat­ta&" (Méhes Ló­ránt) és for­dít­va, Vető kez­dett el va­la­mit, és Zuzu fe­jez­te be. "Min­dig egy-egy nagy, vá­szon­ra do­bott vo­nal­lal, fes­tői gesz­tus­sal in­dí­tot­tunk" (Méhes Ló­ránt), "fel­vet­tük a hang­szert" (Vető János), majd a kép ki­dol­go­zá­sa, az apró rész­le­tek, a szim­bo­li­ku­san, má­gi­ku­san hasz­nált jelek kö­vet­kez­tek. Ki­ál­lí­tá­sa­ik ter­vét zász­lók­ra raj­zol­ták, a zász­ló­kat pedig ki­ál­lí­tot­ták. Ké­pe­i­ken gyak­ran fel­tű­nik egy-egy másik fest­mé­nyük, raj­zuk, szob­ruk, fo­tó­juk, ki­ál­lí­tá­suk rész­le­te - idé­zet­ként. Ez a "mac­kó­sajt ef­fek­tus" (Vető János), vagy­is ami­kor a rész­ben az egé­szet, egész­ben a részt egy­szer­re lát­juk.
Zuzu és Vető egyé­ni ki­ál­lí­tá­sa­i­kon kez­det­ben filc­tol­lal raj­zolt gép­író­la­po­kat, ki­szí­ne­zett fo­tó­kat, spray-vel fújt vász­na­kat, szí­nes­re fes­tett, ka­lim­pá­ló kezű do­boz­szob­ro­kat mű­hó­ban, vagy le­he­tet­len he­lye­ken (ra­di­á­tor, föld, ajtó, stb.) ins­tal­lál­va ál­lí­tot­tak ki. Mű­ve­ik­ből (raj­zok, fotók, szob­rok, zász­lók) és kész tár­gyak­ból (pl. ka­rá­csony­fa­talp, part­vis­nyél, ra­di­á­tor, fólia, hű­tő­szek­rény, por­szí­vó, szö­ges­drót, föld­gömb, rajz­szög, tran­zisz­tor, ven­til­lá­tor, ka­rá­csony­fa­égő, cu­kor­ka, bics­ka, balta, fésű) rövid életű ins­tal­lá­ci­ó­kat hoz­tak létre (pl. Új Trak­tor Üzem­iro­da (le­het­sé­ges képek le­he­tet­len he­lyen), Ti­be­ti őszi tábor, Új zász­lók, új sze­lek). 1982-től ki­ál­lí­tá­sa­i­kat réz­gá­lic­cal, pú­der­rel, gyön­gyök­kel, por­fes­ték­kel tet­ték egyre szí­ne­seb­bé (pl., Pin­ce­szo­bor­tár­lat, Csont és Bőr, Tu­li­pá­nos sző­nyeg, Hi­ma­lá­ja taxi, Zász­lók, obo, obo­szutrák, Se­iz­mog­raf, Óri­ás­ke­rék, Pik­nik a Mar­son) és föld­re, majd vit­rin­be he­lyez­ve "ker­tek­nek" ne­vez­ték, utal­va a szo­ci­a­lis­ta út­tö­rő­tá­bo­rok­ban a sá­tor­be­já­ra­tok dí­szí­té­sét szol­gá­ló ker­tek­re.

Elő­ször 1982-ben a szent­end­rei Vajda Lajos Stú­di­ó­ban Pin­ce­szo­bor­tár­lat cím­mel ké­szí­tet­tek "ker­te­ket": Tisz­te­let a mes­te­rek­nek, Ve­tít­te­tett ve­te­mény, Jelen kert, Jövő kert. (A Pin­ce­szo­bor­tár­lat­ról Gazsi Zol­tán ké­szí­tett fil­met. A "ker­tek" ki­ál­lí­tá­sun­kon a Zuzu-Vető film­ben lát­ha­tók.) Zuzu egy­ko­ri szob­ra, a Ke­rék­be­tö­rés, a "ker­tek"-hez 1982-ben is ön­ál­ló­an kap­cso­ló­dott - most a ki­ál­lí­tá­son fel­újít­va, új­ra­fest­ve lát­ha­tó.

1983-tól Zuzu stran­don ta­lált ka­vi­csa­i­ra, cson­tok­ból, tran­zisz­to­rok­ból, ma­dár­tol­lak­ból, fa­ágak­ból, gyön­gyök­ből, űr­kő­kor­sza­ki szo­bor­port­ré­kat kezd­tek app­li­kál­ni: Kor­má­nyos, RM­SZ­SZ, Matur, Dulla, Nyu­szi, Tasz, Lyé, Y, Fi­de­lio, Sa­dega, Wau/Bodri, Pici-kém, Nya-nya, Meny, ET-R, MXFIX, Fran-Kong, Ma­ri­et­ta, Tele-π-tet­torosz. Ár­nyé­ka­i­kat meg­fes­tet­ték: űr­kő­kor­sza­ki kő­ár­nyék cím­mel. A szob­rok­ról Gazsi Zol­tán port­ré­fil­met ké­szí­tett. A szob­rok az ins­tal­lá­ci­ók ál­lan­dó sze­rep­lői let­tek (pl. Csont és bőr, Pik­nik a Mar­son), ahogy Vető szí­nes, fes­tett fotói és tár­gyai, Zuzu tár­gyai, 1984-től pedig obo­szut­ra "kegy­tár­gyai" és szí­nes ce­ru­za­rajz man­da­lái is (Zász­lók, obo obo­szutrák, Hi­ma­lá­ja taxi, Óri­ás­ke­rék ins­tal­lá­ci­ók - képek a Zuzu-Vető film­ben).
Zuzu-Vető a ki­ál­lí­tó­te­re­ken kívül kü­lön­bö­ző la­ká­sok­ban és Ke­le­men Ká­roly mű­ter­mé­ben dol­go­zott. 1982-től ak­ril­lal és kü­lön­bö­ző fes­té­kek­kel fes­tet­tek vá­szon­ra. A ké­pek­re gyön­gyö­ket, tár­gya­kat, pl. col­sto­kot, szí­nes fé­nyes pa­pírt erő­sí­tet­tek (pl. Nagy­pa­pa, Nagy­ma­ma, Pi­ros­ka, Zuzu-Vető ket­tős­port­ré), egyes ké­pe­ik szé­lét pedig ki­hí­mez­ték (pl. Fej­haj­tás irány, Zuzu-Kína - az utób­bi res­ta­u­rá­lás­ra szo­rul, nem ál­lí­tot­tuk ki). A közös fes­tést, pl. a Két szív az egy pár című kép lét­re­jöt­tét 1983-ban a kecs­ke­mé­ti al­ko­tó­ház­ban dr. Hor­váth Putyi film­re rög­zí­tet­te. 1982-ben a bu­da­pes­ti Ki­ra­kat­ren­de­ző és De­ko­ra­tőr Szak­kö­zép­is­ko­la klub­já­ban, 1985-ben pedig Glas­gow-ban a Third Eye Cen­ter New Art Gal­leryben ké­szí­tet­tek két ak­ció­fest­ményt is. A né­hány óra alatt kö­zön­ség előtt ak­ril­lal, spray-vel meg­fes­tett nagy mé­re­tű vász­nak közül az egyik a Szí­nes TV Twist, ami­vel itt­hon el­nyer­ték a Fi­a­tal Mű­vé­szek Stú­di­ó­já­nak díját, de ez a kép res­ta­u­rá­lás­ra szo­rul, ezért nem mu­tat­hat­tuk be. A másik a Skó­ci­á­ban fes­tett Három tán­cos, az Ernst Mú­ze­um­ban lett ki­fe­szít­ve, és 22 év után most lát­ha­tó.
Zuzu-Vető mind a ké­pe­ken, mind az ins­tal­lá­ci­ók­ban a szo­ci­a­liz­mus jel­ké­pe­it és att­ri­bú­tu­ma­it ke­ver­ték össze ősi je­lek­kel, val­lá­si szim­bó­lu­mok­kal, szim­bo­li­ku­san ér­tel­me­zett, jel­sze­rű­en áb­rá­zolt tár­gyak­kal, (vö­rös­csil­lag, sarló, ka­la­pács, gyár, la­kó­te­lep, trak­tor, Tra­bant, lánc­talp, szív, ko­po­nya, csont, tu­li­pán, ka­la­pács, mág­nes, an­ten­na, ra­ké­ta, is­ko­la, Eif­fel-to­rony, pi­ra­mis, Sza­bad­ság-szo­bor, férfi, nő, nemi szer­vek, ember, hang­sze­rek, obo, oltár), saját Zuzu-Vető jel­ké­pek­kel ("kerék", "orbit", "űr­ha­jó"), má­gi­kus szá­mok­kal (ké­pe­ik jö­vő­be­li ára­i­val), kép­le­te­sen hasz­nált sza­vak­kal, és be­szé­des, köl­tői cí­mek­kel– mint az élet min­den­na­pi ré­sze­it. Szin­te­ti­zál­tak, mint egy kor­társ new wave ze­ne­kar, és maguk is ze­nél­tek saját ki­ál­lí­tá­sa­i­kat meg­nyi­tó no wave ze­ne­kar­ként. Do­boz­zal a fe­jü­kön út­tö­rő­da­lo­kat imi­tál­tak, cin­tá­nyé­ron, trom­bi­tán, elekt­ro­mos gi­tá­ron, csen­gettyűn, re­cse­gő kacsa-csa­lo­ga­tón stb. imp­ro­vi­zál­tak, vagy egyi­kük be­mik­ro­fo­no­zott elekt­ro­mos var­ró­gé­pet haj­tott arany ru­há­ban (Zuzu), míg a másik (Vető, Szir­tes Já­nos­sal együtt,) ka­szá­val a ke­zé­ben széna alá fekve tűrte, hogy a nagy­szá­mú kö­zön­ség a fején ta­pos­va be­tó­dul­jon a te­rem­be (a Vi­kin­gek sze­lí­dek című per­for­mansz a Gud&Gra­ma­tik ki­ál­lí­tá­son. Kop­pen­há­ga, Char­lot­ten­borg, 1985).
Bir­kás Ákos egy elő­adá­sá­ban, 1982-ben Zuzu-Vető mű­vé­sze­tét az avant­gárd pa­ró­di­á­já­nak, mint egy­faj­ta le­het­sé­ges mű­vé­szi-eti­kai túl­élő stra­té­gi­á­nak te­kin­tet­te az avant­gárd ha­lá­la utáni, poszt­avant­gárd hely­zet­ben, a ko­ra­be­li ma­gyar­or­szá­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött.
A Zuzu-Vető mun­kák­ban a je­len­re, a va­ló­ság­ra ref­lek­tá­ló tár­sa­da­lom­kri­ti­ka "szo­ci­á­lis" – az al­ter­na­tí­vát kí­ná­ló, azt meg­va­ló­sí­tó mű­vé­sze­ti prog­ram pedig ti­pi­ku­san avant­gárd at­ti­tűd.
1981-ben a zsűri til­tá­sa el­le­né­re Len­gyel­or­szág mel­lett, 1982-ben Tibet mel­lett de­monst­rál­tak (Új Trak­tor Üzem­iro­da (le­het­sé­ges képek le­he­tet­len he­lyen) és Ti­be­ti őszi tábor című ki­ál­lí­tá­sok). 1983-ban az FMK-ban egy hű­tő­szek­rény­ből, por­szí­vó­ból, föld­gömb­ből, zász­lók­ból és raj­zok­ból ké­szí­tett ins­tal­lá­ció része volt egy 100 Ft-osból 1000 Ft-osra át­raj­zolt bank­jegy Kor­rupt Lajos arc­ké­pé­vel, ötágú csil­la­got for­má­ló col­stok­kal ke­re­tez­ve, és mellé egy cé­du­la tűzve: "Kom­mu­niz­must de most rög­tön" fel­irat­tal. (A ki­ál­lí­tás­ról a Zuzu-Vető film­ben).
Fest­mé­nye­ik fes­tői ér­te­lem­ben raj­zos, re­a­lis­ta, ugyan­ak­kor "pri­mi­tív" irányt kép­vi­sel­tek. Vissza­té­rő képi mo­tí­vu­ma­i­kat, ins­tal­lá­ci­ó­ik­ban meg­je­le­nő tár­gya­i­kat je­lek­ként, szim­bó­lu­mok­ként hasz­nál­ták, akár az ősi vagy az in­di­án mű­vé­szet. A vi­lág­gal kap­cso­la­tos be­nyo­má­sa­i­kat gyor­san rög­zí­tet­ték, és tisz­ta, élénk szí­nek­kel fe­jez­ték ki, mint az imp­resszi­o­nis­ta fes­tők. Így saját stí­lu­su­kat "poszt­mo­dern szo­ci­ál­im­presszi­o­nis­ta neo­bar­bár"-nak ne­vez­ték, és ez a címe egyik ké­pük­nek, a Nyugi, nyugi, a poszt­mo­der­nis­ta, szo­ci­ál­im­presszi­o­nis­ta neo­bar­bár kerék forog cí­mű­nek is, amit úgy is for­dít­ha­tunk: "nyugi, dol­go­zunk!".

Méhes is, Vető is egy 2006-ban adott közös in­ter­jú­ban azt hang­sú­lyoz­ták, hogy szó­ra­koz­ni és szó­ra­koz­tat­ni akar­tak. A szó­ra­koz­ta­tás-el­mé­le­tet mes­te­re­ik ta­ní­tá­sa­i­ra, Szent­jóby Tamás Pa­ra­lel Kur­zus/Tan­pá­lya és Lét­mi­ni­mum Stan­dard Pro­jekt 1984 W prog­ram­já­ra, Baksa Soós János in­di­án-, sza­mu­ráj-, ördög-, és is­te­n­is­ko­lá­i­ra, koz­mosz és űr­ha­jó-ta­ní­tá­sa­i­ra, és Hajas Tibor élet­mű­vé­re ala­poz­ták. A sze­met, az elmét és a lel­ket együtt fog­lal­koz­ta­tó mű­vé­sze­tet kí­ván­tak lét­re­hoz­ni, abban a tu­dat­ban, hogy élet­ha­lál kér­dé­sek­ben dön­te­nek. Jel­kép­tá­ru­kat min­dig egy-egy ak­tu­á­lis tör­té­nel­mi szi­tu­á­ció, vízió vagy álom el­me­sé­lé­sé­nek és át­ala­kí­tá­sá­nak cél­já­val hasz­nál­ták. Úgy vél­ték, mű­ve­ik, a jelen nar­ra­tí­vá­i­ként a jövő képei, má­gi­kus erő­vel ren­del­kez­nek. Mert az új bar­bár kö­zös­sé­gi mű­vé­szet olyan erő, ami az uni­ver­zum­nak a mű­vé­szi (kép­ző­mű­vé­sze­ti, köl­tői, zenei) le­ké­pe­zé­se által nem­csak el­vi­sel­he­tőb­bé teszi a vi­lá­got: meg is vál­toz­tat­ja azt. 1983-ban mind­ket­ten a 11. szá­zad­ban élt ti­be­ti szent, Mil­are­pa ta­ní­tá­sa­i­nak ha­tá­sa alá ke­rül­tek (a Mil­are­pa épít című képet saj­nos nem mu­tat­hat­tuk be a ki­ál­lí­tá­son).

Má­gi­kus ha­tá­sú volt pl. a Brezs­nyev és Ko­me­i­ni a po­kol­ban szán­kóz­nak és az Irány Ca­ra­cas (az első kép Zuzu ké­ré­sé­re, a má­so­dik kép sé­rü­lé­se miatt nem sze­re­pel a ki­ál­lí­tá­son). Álom­ból vagy ví­zi­ó­ból szü­le­tett a Könnyű kony­ha nátha, a Somb­lé­ró (mind­ket­tő hol­lé­te is­me­ret­len), vagy a ki­ál­lí­tott űr­kő­kor­sza­ki koz­mosz­strand (surf­film), a Nagy­ma­ma, a Nagy­pa­pa, a Jó idő, és A ki­rály kert­je cí­mű­ek. Az uni­ver­zu­mot, és annak be­fo­ga­dá­sát, a "mű­vé­szi koz­mosz­mun­kát" (pl. a So­la­ri­zá­ció, a me­teo­pa­ta festő ka­la­pá­csa) a ké­pe­ken az égi­tes­tek, a ra­ké­ták, űr­ha­jók, or­bi­tok, to­váb­bá az an­ten­nák jel­zik. Meg­fes­tet­ték saját "ön­arc­ké­pe­i­ket" is: Timur és Amur (is­me­ret­len he­lyen), és a ki­ál­lí­tá­son sze­rep­lő Ket­tős port­ré, A mű­vé­szet ka­to­nái a sta­di­on­ban, a Hu­li­gá­nok a tu­li­pá­nos kert­ben és a Be­csa­va­ro­dott csa­var­gók cí­mű­ek. De ké­szí­tet­tek olyan ké­pe­ket is, amik a pá­rost szim­bo­li­ku­san je­le­ní­tik meg: Ha össze­csen­dül két pohár, Két szív az egy pár, Ti ket­ten a ti­ket­ten, Mari és Évike. Ide so­rol­ha­tó a hely­hi­ány miatt rak­tá­ron ma­radt Bé­ke­sze­re­nád és a Zuzu-Kína for Af­ri­ka, és az is­me­ret­len he­lyen lévő Csa­jok, a Lány la­bi­rin­tus­ban, és az Aktok ru­há­ban is.
Utol­só közös mun­ká­juk 1986-ban a szé­kes­fe­hér­vá­ri Szent Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um­ban volt. A meg­sem­mi­sült Óri­ás­ke­rék-ins­tal­lá­ció két fest­mé­nye, a Zok­ni­hoz a gom­bot és a Re­me­te­for­rás a ki­ál­lí­tá­son sze­re­pel. Maga az Óri­ás­ke­rék a Zuzu-Vető film­ben lát­ha­tó.

Zuzu e ki­ál­lí­tás­ra egy, a Stú­dió Ga­lé­ri­á­ban 1984-ben elő­ször be­mu­ta­tott zász­ló és oltár ins­tal­lá­ci­ó­hoz (Zász­lók, obo, obo­szutrák) ha­son­ló, nagy­mé­re­tű új Zuzu-Vető "ker­tet" ter­ve­zett, de a zász­lók (Zuzu: Sze­re­lem zász­ló; Vető: Mun­ka­zász­ló, Zuzu-Vető: Fix-Pax) szin­tén res­ta­u­rá­lás­ra szo­rul­nak. A res­ta­u­rál­ni kí­vánt egy­ko­ri ins­tal­lá­ci­ó­ból egy ket­té­vá­gott obo zász­ló ma­radt meg (Obo zász­ló A;, Obo zász­ló B), eze­ket ki is ál­lí­tot­tuk. Az egy­ko­ri ins­tal­lá­ci­ók réz­gá­lic­ban és por­fes­ték­ben meg­je­le­nő sze­rep­lői, az űr­kő­kor­sza­ki szo­bor­port­rék száma is idő­vel le­csök­kent (meg­sem­mi­sül­tek, el­tűn­tek). A meg­nyi­tó nap­ján Zuzu és NahTe ké­szí­tet­tek egy új Zuzu-Vető vit­rin-ins­tal­lá­ci­ót. A meg­ma­radt res­ta­u­rált szob­ro­kat ket­te­sé­vel, réz­gá­lic, por­fes­ték, gyöngy és por­cu­kor kö­zött öt vit­rin­ben he­lyez­ték el.

Misz­ti­kus képek

Az is­te­ni sze­re­tet ol­tá­ra egy há­zi­bu­lin 1984-ben átélt misz­ti­kus vízió és fény­él­mény ha­tá­sá­ra kez­dő­dő is­ten­ke­re­sés épít­mé­nye. Az mű első ki­ál­lí­tá­sán, 1991-ben a Do­rottya Ga­lé­ri­á­ban a meg­vi­lá­gí­tott ol­tár­hoz szí­nes por­fes­ték­kel dí­szí­tett, vi­lá­gí­tó mér­ge­ző réz­gá­lic­sző­nyeg ve­ze­tett Az oltár maga egy há­rom­lép­csős vörös bár­sonnyal be­vont do­bo­gón el­he­lye­zett ara­nyo­zott, üveg­aj­tós, tük­rös szek­rény. Az ol­tár­szár­nya­kat 12 szí­nes ce­ru­za­rajz képzi, arany­szí­nű ke­re­tek­ben. A raj­zok "man­da­lák", a so­ro­zat címe: ős­fény­ös­vény. Hét év alatt ké­szül­tek el, me­di­tá­ci­ós mun­ka­ként. Az oltár meg­vi­lá­gí­tott arany orom­za­ta egy "püs­pök­sü­veg", előt­te szív alakú "erek­lye­tar­tó­val". Az ol­tár­szek­rény­ben, három sor­ban "kegy­tár­gyak" so­ra­koz­nak a pol­co­kon. A "kegy­tár­gyak", név sze­rint Meny­asszony, In­ga­sut­ra, In­kar­ná­ci­ós kerék, a pi­he­nő…, Oltár, Phat, QT, Tü­csök, Vő­le­gény. Már 1984-ben a Stú­dió Ga­lé­ri­á­ban is sze­re­pel­tek, akkor még üveg­tár­ló­ban, az Obo oltár ré­sze­ként. A kö­zé­pütt lát­ha­tó "bé­ke­pi­pa" 1986-ban az Óri­ás­ke­rék című ins­tal­lá­ció vit­rin­jé­ben is jelen volt. Az egész épít­mény a Kris­na tudat, a ti­be­ti budd­hiz­mus és a római ka­to­li­kus val­lás ezo­te­ri­kus és misz­ti­kus ta­na­i­nak Zuzu-re­lik­vi­á­i­ból áll össze, olcsó anya­gok­ból, több ér­te­lem­ben is pom­pás ki­vi­te­le­zés­ben.

Az út­ke­re­sés során a meg­is­me­rés ál­lo­má­sa­i­nak le­nyo­ma­tai a terem két ol­da­lán lát­ha­tó fest­mé­nyek is. A bal ol­da­lon ví­zi­ók, re­a­lisz­ti­kus, plasz­ti­kus meg­fo­gal­ma­zás­ban, a jobb ol­da­lon fo­gal­mak, jellé abszt­ra­hál­va. Az ol­tár­tól balra a rend­kí­vül tisz­ta, erős, telt szí­nek­ből épít­ke­ző, szín­vi­lá­gá­ban egy­sé­ges so­ro­zat: a Jézus szíve, Mária szíve, Mária Rosa Mys­ti­ca, A nagy su­gár­zó, Maha Mant­ra, Szent­lé­lek, mind kon­cent­ri­kus, zárt kom­po­zí­ció. Az egyes da­ra­bok a budd­hiz­mus és a ke­resz­tény­ség szim­bó­lum­rend­sze­ré­nek új­ra­ér­tel­me­zé­sei. Az ol­tár­tól jobb­ra a fe­ke­te ala­pon ak­ril­lal és arany fes­ték­kel ké­szí­tett so­ro­zat da­rab­jai: A kör, Az út­vesz­tő, A há­rom­szög, A hal és ismét: A kör. (A leg­na­gyobb mé­re­tű kört nem si­ke­rült a ki­ál­lí­tá­son be­mu­tat­ni.) Ennek az arany-fe­ke­te so­ro­zat­nak min­den da­rab­ja kü­lön­le­ges és nem­csak az egyes da­ra­bok, a so­ro­zat maga is je­len­tés­sel teli: tö­ké­le­tes­ség, élet, egy­ség, élet, tö­ké­le­tes­ség. A Hal címűt a kép tör­té­ne­te a so­ro­zat­ból ki­eme­li. A fest­mény két­fé­le arany fes­ték­kel ké­szült. A fes­tés során Zuzu ked­ves belga szom­széd­já­val hol együtt, hol fel­vált­va kö­nyö­rög­tünk, hogy Zuzu hagy­ja abba a fes­tést, mert a kép már kez­de­ti ál­la­po­tá­ban kész­nek, a so­ro­zat­ba har­mo­ni­ku­san il­lesz­ke­dő­nek tűnt. Zuzu nem hall­ga­tott ránk, ren­ge­teg apró rész­let­tel gaz­da­gí­tot­ta a Halat, a vég­ered­mény pedig káp­rá­za­tos lett. A rész­le­tek azon­ban idő­vel el­kezd­tek hal­vá­nyod­ni, és a ki­ál­lí­tá­son már alig lát­ha­tók.

A Misz­ti­kus képek ter­mé­ben az ol­tár­ral szem­be­ni falon lát­ha­tó az uni­ver­zu­mot meg­je­le­ní­tő Omega-Alfa és az em­bert szim­bo­li­zá­ló Lelki világ. E képek az ol­dal­fa­la­kon el­he­lye­zett so­ro­za­tok foly­ta­tá­sai és össze­fog­la­lói, ugyan­ak­kor utat nyit­nak az Új képek felé.

Új képek

Az Új képek el­ne­ve­zé­sű te­rem­ben is so­ro­za­tok lát­ha­tók. Az első so­ro­za­tot Zuzu 1982-től ké­szí­tett raj­za­i­nak, szo­bor­ter­ve­i­nek fő­sze­rep­lő­i­ről ké­szült négy olaj­fest­mény képzi (Vidám ba­rakk). Az egyik szo­bor­terv - egy öl­tö­nyös, ci­ga­ret­tá­zó alak, koc­ka­fej­jel (Kocka elv­társ) - bronz­ban is meg­va­ló­sult, a szo­bor vi­asz­mo­dell­jét Ko­tor­mán Nor­bert ké­szí­tet­te el. A másik két so­ro­zat női port­rék­ból áll. Zuzu elő­ször a má­so­dik fe­le­sé­gét, Csil­lát áb­rá­zo­ló ké­pe­ket fes­tet­te, majd az első fe­le­sé­gé­ről, Ma­ri­et­tá­ról ké­szült fest­mé­nyek kö­vet­kez­tek. A so­ro­za­to­kat ki­egé­szí­ti Zuzu ön­port­ré­ja. A fest­mé­nyek régi fotók után ké­szül­tek. Csil­lát Zuzu (Kis­csil­lag; A lepke; Menny­asszony; őszi kép; Re­pülj Csil­la), Ma­ri­et­tát Vető János (Ma­ri­et­ta Zuzu-szem­üveg­ben I.; Ma­ri­et­ta Zuzu-szem­üveg­ben II.), Zuzut és Ma­ri­et­tát Vető (Csil­la­gok és szap­pan­bu­bo­ré­kok) és Nagy Péter (Ma­ri­et­ta és Zuzu 1974-ben), Zuzut pedig Nyári Ist­ván fo­tóz­ta (Fi­a­tal festő a 70-es évek­ből). A képek köz­ért­he­tők, rá­adá­sul egy kor kul­ti­kus fi­gu­rá­it áb­rá­zol­ják. A ki­me­re­ví­tett pil­la­na­tok a fes­tett kom­po­zí­ció által "ele­ven iko­nok­ká" vál­tak. A fény­ké­pek ugyan­is a fes­tés során át­ala­kul­tak, cí­me­ket kap­tak, más ké­pek­kel tár­sul­tak. De nem­csak a rész­le­tek el­ha­gyá­sá­ból, az ere­de­ti fény­kép át­ala­kí­tá­sá­ból adó­dik a fest­mény új­sze­rű­sé­ge, hanem Zuzu sa­já­tos lá­tás­mód­já­ból és fes­tés­mód­já­ból is. A régi fény­ké­pek idő­uta­zás esz­kö­zei: a mo­dell a festő vissza­te­kin­tő em­lé­ke­ze­tén ke­resz­tül ele­ve­ne­dik meg. A híres és nép­sze­rű Ma­ri­et­ta itt di­va­tos fo­tó­mo­dell és ked­ves barát, a di­va­to­san öl­töz­kö­dő gyö­nyö­rű és fi­a­tal Csil­la pedig ár­tat­lan lány és nagy szí­nész­nő. Zuzu pedig, a ro­man­ti­ku­san sze­gény fi­a­tal festő zok­ni­ban, aki­nek az es­kü­vői képe a za­kó­já­ra van tűzve: har­le­quin és nagy va­rázs­ló. A ra­gyo­gó szí­nek finom ár­nya­la­ta­i­ból apró ecset­vo­ná­sok­kal lét­re­ho­zott tö­ké­le­te­sen egy­sé­ges kép­fe­lü­let mind a fes­tés fo­lya­ma­tá­nak nyo­ma­it, mind a régi fény­kép korát el­tün­te­ti - vagy csak ré­gi­sé­gét je­le­ní­ti meg: ld. Zuzu és Ma­ri­et­ta 1974-ben, ahol a dia sár­ga­sá­ga is meg van fest­ve. Ama­tőr csa­lá­di fotók, mű­vé­szi port­rék vagy pro­fesszi­o­ná­lis divat- és szo­cio­fo­tók he­lyett olyan ké­pe­ket lát­ha­tunk, ame­lyek időt­len ra­gyo­gá­son, egy­faj­ta "misz­ti­kus" jelen időn ke­resz­tül va­rá­zsol­nak sze­mé­lye­ket és tör­té­ne­te­ket a sze­münk elé. Fo­tó­re­a­liz­mus, de mégse. "Lelki re­a­liz­mus", aho­gyan NahTe Vető János a ké­pe­ket együtt látva fo­gal­ma­zott.

A te­rem­ben pa­ra­ván­nal el­kü­lö­ní­tett kis tér­rész­ben azok a "ka­kukk­to­já­sok", "el­vont fest­mé­nyek" (Méhes Ló­ránt) so­ra­koz­nak, amik kü­lön­bö­ző­ek, mégis kap­cso­la­tot tar­ta­nak a többi ter­mem­ben el­he­lye­zett ké­pek­kel. Ide ke­rült a leg­újabb fest­mény: a Ta­vasz is. Az itt lát­ha­tó képek közül kettő, az Ohm Ah Hum Aum Tat Sat, és a Vörös bi­ro­da­lom a ti­be­ti misz­ti­ká­hoz kap­cso­ló­dik. Az utób­bi kép régi ke­le­ti csá­szá­ri maszk után ké­szült, és egy ter­ve­zett, a négy ég­tá­jat szim­bo­li­zá­ló so­ro­zat első da­rab­ja. Ide ke­rült a Zuzu-Vető képek koz­mi­kus ho­ri­zont­já­hoz il­lesz­ke­dő, de az ön­arc­ké­pek cso­port­já­ba is tar­to­zó Tig­ris­köd (Zuzu a kínai ho­rosz­kóp sze­rint tig­ris) és az UV-fénnyel meg­vi­lá­gí­tan­dó Vég­te­len sze­re­lem is, ami­nek párja, a kül­föld­re ke­rült Haj­na­li csil­lag­ör­vény a ki­ál­lí­tá­son saj­nos nem sze­re­pel. Ez, a többi kép­től szín­vi­lá­gá­ban el­kü­lö­nü­lő, 1987-ben fes­tett kép­pár te­ma­ti­ká­já­ban előre jelzi Zuzu al­ko­tói pá­lyá­já­nak ké­sőb­bi irá­nya­it: a "misz­ti­kus" ké­pe­ket és az "új" képek cso­port­já­ból a női port­ré­so­ro­za­to­kat. A "misz­ti­kus" ké­pek­nek és az "új" ké­pek­nek az össze­füg­gé­sét, egy­sé­gét a terem ab­la­kok kö­zöt­ti fal­sza­ka­sza­in el­he­lye­zett ki­sebb mé­re­tű fest­mé­nyek, A kör és a Spi­rál, to­váb­bá a Csil­la-so­ro­zat­hoz tar­to­zó pasz­tell­kép (Csil­la) is jel­zik, épp úgy, mint a mú­ze­um köz­le­ke­dő te­re­i­nek fa­la­in el­he­lye­zett papír alapú kis raj­zok, ka­ri­ka­tú­rák és szo­bor­ter­vek, ame­lyek­ből hely hi­á­nyá­ban nagy szám­ban kel­lett rak­tár­ban hagy­nunk (Kis képek). A ki­ál­lí­tott Kis képek az al­ko­tói kor­sza­kok kö­zöt­ti fo­lya­ma­tos­sá­got kép­vi­se­lik a rend­kí­vü­li rajz­tu­dás és szín­ér­zék, a humor, a kri­ti­kai és az abszt­rak­ci­ós ké­pes­ség to­váb­bá az "élet­mű­ben", a so­ro­za­tok­ban való gon­dol­ko­dás ékes és hi­te­les bi­zo­nyí­té­ka­i­ként. A ka­ri­ka­tú­rák­hoz, kap­cso­ló­dó meg­fes­tett kép­rejt­vé­nyek közül ki­ál­lí­tá­sun­kon a Ba­ná­lis he­lye­zet és az OK lát­ha­tó.

Ezt a ret­ros­pek­tív ki­ál­lí­tást is min­den rész­le­té­ben át­gon­dol­tuk, ugyan­ak­kor ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en és vé­let­len­sze­rű­en ala­kult, mint a régi Zuzu-Vető mun­kák. A kon­cep­ci­ót és az annak meg­fe­le­lő tér­fel­osz­tást Zuzu pá­lya­ké­pe ha­tá­roz­ta meg. A ki­ál­lí­tott művek és be­mu­ta­tá­suk­nak mód­jai Méhes Ló­ránt Zuzu és NahTe Vető János ki­ál­lí­tó mű­vé­szek, to­váb­bá Hor­váth Endre Vi­gyo­ri ins­tal­lá­ció-ké­szí­tő no prob­lem ar­tist (Zuzu-Vető) és a ku­rá­tor egyet­ér­té­sén ala­pul­nak.

Fo­ri­án Szabó Noémi
ku­rá­tor