Emigráns magyar művészek az 1956-os Forradalomról

Megnyitó: 2018. október 18. 17 óra

Megnyitja: Boros Géza művészettörténész

 

Sümegi György: 1956 KÉPEI – ODAKINTRŐL

Emigráns magyar művészek 56 Forradalmáról 

A kiállítás a magyar emigráció, a sziget-magyarság 1956-ról alkotott képzőművészetéből válogat. Az itt látható művek az 1956-os forradalom eseményeit, helyszíneit és szereplőit, illetve szellemiségét és emlékét örökítik meg. Közös jellemzőjük, hogy a Kádár-korszakban (1956–1989/90) születtek, olyan alkotóktól, akik akkor vagy később hagyták el az országot.

A negyedik (1944–45, 1947) és főleg az ötödik (1956) nagy emigrációs hullámban a Magyarországról külföldre került képzőművészek műveinek egy része még itthon készült, s alkotójával együtt hagyta el az országot. De a többségük már külföldön született, a szabad világban, félelmek és cenzurális akadályok nélkül. A Kádár-rendszer ellenforradalomnak nevezte az 56-os eseményeket, és itthon tiltotta, sőt szankcionálta annak pozitív megidézését. Cs. Szabó László „szovjet katonai rémuralom”, „új sztálinizmus”, „újabb Bach-korszak” jelzős szerkezetekkel nevezi meg a forradalom leverése utáni időszakot. „Újabb Bach-korszak ereszkedett Magyarországra, immár a harmadik, s az intellektusokra a legvéresebb. (…) Különös, kétfejű szörny lett a magyar emberből. Egyik fejét hazájában viseli, s úgy hívják, hogy Ellenforradalmár, a másikat Nyugaton hordja, s az a neve, hogy Tanú. Egyik fejével vésztörvényszékek, másikkal vegyes bizottságok előtt áll, egyiket a vesztőhelyre készítik elő, a másik tolmácsolt szavakkal visszakérődzi a hőstetteit. Az Ellenforradalmár és a Tanú persze egy személy volt 1956 októberében.”[1] A Nyugatra jutott képzőművész-tanúk képesek voltak a vizualitás nyelve által hitelesen megidézni a forradalmat.

A képzőművészeti tanulmányaikat Nyugaton kezdők vagy folytatók, az „56-os művészek” (Mihályi Géza fogalma) elsőként kiállításokon és ezzel párhuzamosan a sajtóban mutathatták be a munkáikat. A forradalom évfordulóin a magyar nyelvű sajtó és különféle rendezvények, programok (a forradalom emlékére rendezett hangversenyektől a VIT-ig) is igényeltek vizuális esemény- és emlékidéző műveket. Adatunk van arról, hogy az e névsorban szereplőknek születtek 56-os munkái, ám csak az itt dőlten jelzett alkotóktól tudunk kiállítani: Ambrus Győző, Ács József, Ács László, Áldor (?), Bálint Endre, Balogh Zoltán, Beck András, Bodó Sándor, Borbereki Kovács Zoltán, Bujdosó Alpár, Csizmadia T. Lajos, Daday Ferenc,Danielfy Tibor, Darázs Mária, Deéd Ferenc, Domján Árpád, Domján József, Domokos József, Domokos Sándor, Fényes Zoltán, Fiedler Ferenc, Gordon György, Gudics József, Herpai Zoltán, Homoródi Emma Vallot, Horváth Ferenc, Jánossy Ferenc, Jakovits József, Jancsek Antal, Jászai (Dávid) Kiss Mária, Juharos István, Kiss Pál László, Kazinczy János Antal, Klaudinyi László, Korcsmáros Mihály, Kovács Kálmán, Lux Antal, Major Kamill, Marosán Gyula, Mészáros Andor, Matzenauer Hugó, Megyik János, Metykó  Géza, Nagy Éva, Pázmándy István, Péntek János, Pintér Ferenc, Prokop Péter, Rapaich Richárd, Sartory Barna, Schwalm László, Szalay Gyula, Szalay Lajos, Szathmáry Lajos, Szegedi Ernő, Szőts Vilmos, Takács Pál, Terbots Gábor, Tölgyesy Anna, Török Pál, Várady Olga.

 

[1] Irodalmi Újság, 1957. július 15. Idézi: Márkus Béla: A harmadik Bach-korszak irodalma. Cs. Szabó László értekező prózája és publicisztikája 1956 és 1965 között. Kortárs, 2018/7-8. szám, 81- 90.

 

2018. október 19. - 2019. január 6.

Műcsarnok/Box

Jegyek
2018. október 11. - november 25.
Előző kiállítás

Demeter / Haris | Tulajdonság-energia-mezők

2018. november 30. - 2019. január 20.
Következő kiállítás

FÖLDI