Boltozat | ALEXANDER GYENES

Alexander Gyenes Amerikában élő magyar származású biokémikus, képzőművész. A Műcsarnok-beli kiállítás elsősorban a csillagászati kutatás területeiről kiinduló szeriális projektjeit mutatja be.

A kiállítás egyik kulcsfigurája a kora 2o. századbeli jezsuita csillagász Fényi Gyula. Az asztronómus aprólékos rajzok segítségével a Napkitörések törvényszerűségeit próbálta felgöngyölíteni. Ahogy Gyenes vall róla: „Fényi személyisége igen megkapó: vallásos odaadás jellemzi, egyszerre telve a katolikus miszticizmussal és a felfedezésre nyitott természettudós kíváncsiságával.” Ugyanilyen kettősség érhető tetten Alexander Gyenes alkotói attitűdjében és munkáiban: a tudományos megközelítés igényével, gondosságával és analitikus módszereivel igyekszik bemutatni az égi rend és harmónia emberi ésszel alig fogható törvényeit, és mutat rá ezen vállalkozás lehetőségeire (vagy éppen lehetetlenségére).

A részecskefizika és kozmológia 20. századi fejleményeit jelentős általános érdeklődés övezi, mely nem teljesen magyarázható ezek hasznosságával, hanem inkább köszönhető egy-egy projekt enigmatikus jellegének, illetve az új koncepciók metaforikus tartalmának. A képek szintjén történő megismerés eredendően archaikus, a szám és nyelv előtti időkre nyúlik vissza. A metaforikus tartalom, a képek szerepe a tudományos tartalmak terjesztésében éppen ezért sokszor félrevezető, hiszen a legegyértelműbb képhez is számos külső tartalom járul, ezért használatukat alapos vizsgálatnak kellene alávetni. Gyenes a megfigyelés tárgyának és eredményének viszonyát hasonlóan vizsgálat alá veszi a művészet közegében is.

A tudomány a megfigyelés és felfedezés eszközeivel hozzáférést biztosít a világ eddig feltérképezetlen jelenségeihez, tágítva az ember és környezete közötti kapcsolat lehetőségeit. Mindennek áraként a tudomány mára beékelődött az általános megfigyelő és a természeti világ közé. Gyenes szerint a tudomány „nyelve”, a tudományos szövegek, képek (fotók és illusztrációk), egyenletek, képletek, adatfolyamok sűrített halmaza egy olyan komplex keretrendszert hoz létre, amely önálló történetiséggel bír, és jövőbeli lehetőségeket is hordoz magában. A tudós-művész számára mindez a műalkotás új, izgalmas terepévé válik.

A kiállított munkák alapvetően a következő négy csillagászati eseményt dolgozzák fel:

  • Fényi Gyula S.J. csillagász a 20. század elején rögzített Napkitörés-megfigyeléseit,
  • a Giotto űrszonda 1986-os, Halley üstökösről készült felvételeit,
  • a Vénusz bolygó 2012-es Nap előtti elhaladását,
  • az 2017-es részleges Napfogyatkozást, ahogy az Észak-Amerikából megfigyelhető volt.

Ezeket járják körül a kiállított művek: monotípiák, videómunkák, digitális nyomatok, grafikus művek és kézzel faragott szobrok.

Kiállítási koncepció: Alexander Gyenes, Szerdahelyi Júlia

2019. december 14. - 2020. február 9.

Műcsarnok#Box

Jegyek
2019. december 13. - 2020. február 2.
Előző kiállítás

Képpraxisok 2. | VÁRADY RÓBERT | A látszatok valósága