Jószay Zsolt szobrai

 

Meg­nyi­tó: 2016. 08.02., 17h

Meg­nyit­ja: Weh­ner Tibor mű­vé­szet­tör­té­nész

A ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra: Urbán Tibor

 

JÓ­SZAY Zsolt (1951, Szol­nok)

szob­rász, ér­mész

1974-ben szer­zett föld­rajz-rajz sza­kos dip­lo­mát Eger­ben, a Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­lán, mes­te­rei Blas­kó János és Seres János vol­tak. 1979-től raj­zot tanít Mis­kol­con ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lák­ban. 1992-től 2005-ig a Gábor Áron Szak­kö­zép­is­ko­la és Mű­vé­sze­ti Kö­zép­is­ko­la mű­vé­sze­ti ta­go­za­tá­nak ala­pí­tó ta­ná­ra­ként a szob­rász sza­kot ve­zet­te, és raj­zot, min­tá­zást ta­ní­tott. 1984-től vesz részt cso­por­tos és egyé­ni ki­ál­lí­tá­so­kon. 1987-től a Mű­vé­sze­ti Alap­nak, majd a Ma­gyar Al­ko­tó­mű­vé­szek Or­szá­gos Egye­sü­le­té­nek, 1991-től a Ma­gyar Kép­ző­mű­vé­szek és Ipar­mű­vé­szek Szö­vet­sé­gé­nek tagja, to­váb­bá a Ma­gyar Szob­rász Tár­sa­ság­nak, a Szé­che­nyi Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia Mis­kol­ci Te­rü­le­ti Cso­port­já­nak, a Szol­no­ki Kép­ző­mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság­nak, és a T-ART Ala­pít­vány­nak is tagja. Szá­mos el­is­me­rést, köz­tük Kon­dor Béla-díjat ka­pott (2001). Köz­té­ri művei el­ső­sor­ban Mis­kol­con és ré­gi­ó­já­ban va­ló­sul­tak meg. Művei több hazai köz­gyűj­te­mény­ben is lát­ha­tók. Leg­utób­bi egyé­ni ki­ál­lí­tá­sát a mis­kol­ci Her­man Ottó Mú­ze­um­ban ren­dez­te 2011-ben. Mis­kol­con él.

 

Rész­let Hann Fe­renc: Jó­szay Zsolt című köny­vé­ből (Kor­társ ma­gyar kép­ző­mű­vé­szek, Bu­da­pest, 2001):

„Több­nyi­re csak akkor nyúl az anyag­hoz, ha arra belső kész­te­tést érez. Iz­gal­ma, fe­szült­sé­ge akkor tud fel­ol­dód­ni, ha meg­ta­lál­ja a fejet, kezd ki­bon­ta­koz­ni az arc. E pont­tól kezd meg­ol­dód­ni a szo­bor. A fej és a test kö­zöt­ti kor­re­la­tív vi­szony nyil­ván­va­ló. A test ál­la­pot­jel­ző, konk­rét és ma­te­ri­á­lis, a fej ki­fe­je­ző és ezo­te­ri­kus.

A vissza­fo­gott ’fo­gal­ma­zás­mód’ miatt a leg­ki­sebb moz­du­lat is ki­emelt hang­súlyt kap. A sem­mi­be néző vagy le­hunyt szem­hé­jú szem a vég­te­len­ség ér­ze­tét kelti. A finom ívek­ben hajló nyak (kü­lö­nö­sen a büsz­tök­nél) az arcra ve­ze­ti a te­kin­tet.

Mi­fé­le fi­gu­rák ezek? Hon­nan jöt­tek és hová tar­ta­nak? Ősi kul­tú­rák és a gö­rög­ség, af­ri­kai, egyip­to­mi tra­dí­ció, tre­cen­to ízek és kor­sze­rű, na­gyon is idő­sze­rű er­köl­csi hát­tér…

Igaz va­la­mennyi, és egyik sem az. Ezek a kü­lö­nös em­be­rek az idő­ben élnek. Ott sé­tál­nak Me­zo­po­tá­mi­á­ban, az egyip­to­mi Har­ma­dik Bi­ro­da­lom­ban, s talán itt jár­tak teg­nap dél­után. Az el­ve­szett aurea aetast ke­re­sik, s alig­ha­nem ha­ma­rabb lel­nek rá, mint e le­han­go­ló szá­zad­vég meg­fá­radt em­be­re.

Te­remt­mé­nyek ők, mint a jeles finn író, Mika Wal­ta­ri re­gény­hő­se, Szi­nu­he, aki azt mond­ja: ’Sze­mem előtt […] nem tör­tént semmi új, ami pedig az előtt meg­tör­tént, meg­tör­té­nik a jö­vő­ben is. Akik utá­nam jön­nek, ugyan­olya­nok lesz­nek, mint akik előt­tem éltek.’

S amit maga az író fűz hozzá mind­eh­hez, pon­to­san fedi a szob­rász szán­dé­ka­it: ’Min­den em­be­ri lény­nek szük­sé­ge van az élet­ben olyan va­la­mi­re, ami szép, ami nem gya­kor­la­ti.’

Jó­szay Zsolt szob­rai nem gya­kor­la­ti­a­sak, de szé­pek, ha­tá­ro­zot­tan kép­vi­se­lik vé­le­mé­nyét a vi­lág­ról, mely­nek meg­ment­he­tő­sé­gé­ben – mást nem lehet tenni – re­mény­ke­dik.”

 

2016. augusztus 3. - szeptember 11.

Műcsarnok#Box

Jegyek
2016. július 27. - október 16.
Előző kiállítás

ÁGAK | Természetművészet - Változatok

2016. szeptember 7. 17:00 - 20:00
Következő kiállítás

Tollas Erik és Tayler Patrick popup tárlata az Ázbej & Ázbej Algír – Budapest – Párizs kiállításon